199710. lajstromszámú szabadalom • Készülék dózisokban kiszerelt folyékony gyógyszerkészítmény eljuttatásához a bőrre, testüregekbe, vagy a szembe

HU 199710 B 2 A találmány tárgya készülék dózisokban kiszerelt folyékony gyógyszerkészítmény el­juttatásához a bőrre, testüregekbe vagy a szembe, amely készülék egy dugattyús ada­goló egy szorítórésszel, a dózisokban kisze­relt folyékony gyógyszerkészítményt tartal­mazó, hosszúkás hengeres csövecske-alakú primer csomagolás befogadására. Igen kis mennyiségű folyékony gyógyszer­­készítmények adagolásához ezidáig a mikro­­pipettákat alkalmazták. Ilyenfajta készüléket ismertet az US-PS 4 248 419 sz. leírás. A mik­­ropipetták használatakor szükséges, hogy a folyékony gyógyszerkészítmény nagyobb tá­rolótartályokban álljon rendelkezésre, melyek lehetővé teszik a mikropipettákba történő lefejtést. Az olyan folyékony gyógyszerké­szítmények azonban, amelyek igen könnyen szennyeződnek, fertőződnek, vagy amelyeknek előállítása rendkívül drága (pl. az interferon­­-oldatok), ilyen formában nem állnak ren­delkezésre, ezért ezeket mikropipettával nem lehet adagolni. Folytak már kutatások annak módja után, miként lehetne az ilyenfajta folyékony gyógy­szerkészítményeket is előre kiadagolt, azaz dózisokban kiszerelt formában rendelkezésre bocsátani. Az erre irányuló első megoldási kísérlet a 81 07 209 sz. NSZK-beli haszná­lati mintában van ismertetve. Ezen német használati mintából ismeretes olyan hosszúkás hengeres csövecskék befo­gadására szolgáló szorítóbetét, amely fel­nyitható és tömlőrátéttel van ellátva. Ennél a készüléknél azonban hátrányként jelentke­zik, hogy a hengeres csövecske tartalma a kivétel során könnyen különálló oszlopocs­­kákra szakad szét és így nem lehet többé azo­nos térfogatú cseppek formájában kivenni, a tömlőrátétre gyakorolt nyomás útján. A problémát a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a hosszúkás csövecskét, — például egy kapillárist — mely a gyógyszer­folyadékot törtalmazza, és a két végénél le van zárva, betoljuk egy olyan csőalakú ada­golóba, melynek belső átmérője a csövecske átmérőjéhez illeszkedik. A betolás során a csövecske elülső vége eléri a csőalakú adagoló belső üregében lévő, szorítórészként szol­gáló, kúposán szűkülő szakaszt — belső kú­pot —, s a csövecske további betolásakor an­nak elülső része végül is szorosan illeszkedik, „ül" ebben a belső kúpban. A belső kúp egy hengeres üregbe csatlakozik. Ez a hengeres üreg egy dugattyú befogadására szolgál, mely az adagolóból tengelyirányban kinyúló fogantyú segítségével kézzel működtethető. A bevezetőben ismertetett típusú készülé­ket a találmány értelmében úgy alakítjuk ki, hogy a hengeres csövecske átmérőjéhez il­leszkedő átmérőjű belső üreggel, ehhez csat­lakozó, szorítórészként szolgáló belső kúppal és ezen belső kúphoz csatlakozó hengeres üreggel rendelkező adagolója van, a hengeres üregben egy fogantyúval és szárral ellátott, 2 1 hosszirányban mozgatható dugattyú van, végül van egy, a dugattyú löketét behatáro­ló ütközője, valamint az adagoló falán kívül­ről kialakított, az adagolónak egy felületre lehelyezésekor az adagoló hengeres üreggel átellenes végén lévő adagolócsúcs irányát meghatározó támasztékja. A csőalakú adagoló hosszát úgy választ­juk meg, hogy az adagolóba betolt hengeres csövecske a lezárási helyével, — amely pél­dául egy forrasztási hely lehet — még kiálljon az adagolóból. A hengeres üreg lökettérfoga­tának nagyobbnak kell lennie, mint amekkora a bevezetett, s a folyadékot tartalmazó csö­vecske térfogata, annak érdekében, hogy a dugattyú működtetésekor a mindkét végén megnyitott csövecske tartalma tökéletesen kiüríthető legyen. A folyékony gyógyszerkészítményt tartal­mazó, és még mindkét végénél — például forrasztással — lezárt hengeres csövecské­nek a csőalakú adagolóba való behelyezése oly módon történik, hogy a dugattyút a fogan­tyúja segítségével egy ütközőig kihúzzuk; ekkor a hengeres csövecske egyik végét, pél­dául a forrasztási hely mögött egy ollóval felvágjuk, az egyik végénél már felnyitott hengeres csövecskét a nyitott végével előre­felé betoljuk az adagoló csövének üregébe, amíg az elülső része biztosan illeszkedik az erre a célra kialakított belső kúpban; ezt kö­vetően a hengeres csövecske másik, az ada­golóból kinyúló végét vágjuk le, például a forrasztási hely mögött; most ha a dugattyút visszafelé — azaz befelé — toljuk, akkor a hengeres csövecske tartalma cseppenként ada­golható ki a hengeres csövecskéből a kijelölt testfelületekre. Egy dugattyú alkalmazása, valamint egy kúpos szűkület — belső kúp — kialakítása révén, — amely a hosszúkás csövecske egyik végét szorosan megfogja, miközben a belső kúp össze van kötve a hengeres üreggel — elérhető, hogy a hosszúkás csövecske folyé­kony töltete a dugattyúra kézzel kifejtett nyo­más segítségével vagy sugár-formában, vagy — gyengébb nyomás esetén — cseppalakban juttatható ki anélkül, hogy a csövecske belse­jében lévő folyadékoszlop több külön oszlop­pá esne szét, ami a cseppek szétfröcskölődé­­séhez, illetve szétszóródásához vezetne. A találmányt a továbbiakban annak egy példaképpeni kiviteli alakja kapcsán ismer­tetjük részletesebben ,az ábrák segítségével, amelyek közül: — az 1. ábra a készüléket oldalnézetben, félig metszetben mutatja; — a 2. ábrán a dugattyú hosszmetszete lát­ható; — a 3. ábra a hengeres csövecskét szem­lélteti, részben metszetben. Az 1 adagolóban található a behelyezen­dő 14 csövecske átmérőjéhez illeszkedő 2 belső üreg, amely a csőalakú adagolóban kiala­kított, szorítórészként szolgáló 3 belső kúphoz csatlakozik; ez biztosítja a behelyezett, illet-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom