199705. lajstromszámú szabadalom • Emulzió készítő fej

HU 199705 B sely. A szelephez tartozik a 8 zárótagra csa­vart 10 sapka is. A 2. ábrán A-val és B-vel jelzett, egymás­sal nem elegyedő folyadékok az 1 belépőtag 2 bevezető csatlakozóin lépnek a tejbe. A be­vezetők a 13 körcsatornába torkollnak, mely­ből a 14 tangenciális furatokon át a 15 előke­verő térbe jutnak a komponensek. A 15 elő­keverő tér a 4 betét csonkakúp alakú fészek­­furatának és a 3 betéttest ebbe nyúló kúp­jának palástjai között jön létre. Kialakítása olyan, hogy a kúppalástok közötti gyűrűs csa­torna az áramlás irányába erőteljesen szű­külő keresztmetszetű. A 3 betéttest középrésze az 1 belépőtag furatába illeszkedő henger, e hengerbe mun­kált spirális alakú 16 csatornák vezetik tovább a 15 térből az előkevert folyadékot a 17 ke­verőtérbe. A nevezett csatornák alakjuknál fogva is módosítják az áramlási képet, miál­tal a folyadékban további keveredést és ap­­rózódást eredményeznek. A 17 keverőtér olyan áramlási csatorna, amelyet a kilépőoldali 5 betét kúpos és hengeres furatokból össze­tevődő ürege és a 3 betéttestnek az 5 betétbe nyúló kúpja együttesen alkot. A 17 keverő­térből távozó emulzió azon a gyűrűalakú, beál­lítható méretű 18 résen keresztül lép ki a keve­­rőtérböl, amelyet a rugóterhelésű 9 szelep hely­zete határoz meg. A viszonylag szűk 18 résen való áthaladáskor fellépő súrlódóerők a disz­perz fázis további aprózódását és erőteljes keveredést, következésképpen az emulzió disz­­perzitásfokának és stabilitásának növekedését eredményezik. A kész, nagystabilitású emulzió az emul­zió készítő fej 6 középtagján kialakított 7 ki­vezető csatlakozón távozik a fejből. A 9 szelep vezetését a 8 zárótag biztosítja, ebben van kialakítva a 11 terhelő rugó fészke is. A 11 rugó előfeszítését, vagyis a szelepet terhelő erőt, a 12 persely közvetítésével, a menetes 10 zárósapka ki- vagy becsavarásával lehet beállítani. A fej tömítettségét a 19 O-gyürü és a rejtett 20 tömítőgyűrűk biztosítják. Az emulzió készítéshez szükséges me­chanikai munkát a fejben a belépő folyadék energiatartalma fedezi, a folyadék-kompo­nenseket tehát nyomással kell bevezetni. Az alkalmazandó nyomás, a folyadékok fizikai állandóitól függően, 0,1 —10 MPa, célszerűen 2—10 MPa között változik. A bevezetett fo­lyadékok hőmérsékletét is a sajátságaiknak megfelelő, a kedvező viszkozitási értékekhez tartozó hőfoktartományban kell tartani, fi­gyelemmel természetesen a fej szerkezeti anyagának hőállóságára. A gyakorlatban legtöbbször —10 és +100°C közötti belépő hőmérséklettel dolgozhatunk, szerkezeti anyag tekintetében ez nem problematikus hőmérséklet. Az előzőekben leírt kiviteli alaknak a fel­használási cél szerint módosított változatai lehetnek. Kettőnél több komponens esetén a 2 jelű bevezető csatlakozók száma a kompo­3 nensek számával lehet egyenlő. Lehet és egyes esetekben célszerű a folyadékokat a betáp­láló szivattyúk után, de még a fejbe való be­lépés előtt egyesített vezetéken, egyetlen 2 jelű bevezető csatlakozón keresztül bevezet­ni a 15 előkeverő térbe. Az ábrákon bemutatott kiviteli alak tago­zódása a könnyebb megmunkálást és az egy­szerű szerelhetőséget szolgálja. Természete­sen más kivitelben, köztük kisebb darabszámú tagolódással is készíthető a találmány lénye­gének megfelelő emulzió készítő, homogeni­záló fej. A fentiekben bemutatott, e találmány sze­rinti emulzió készítő fej mindazoknál a techno­lógiáknál előnyösen alkalmazható, ahol akár a termék felhasználási alakja, akár a feldol­gozás technikája miatt két vagy több egy­mással nem elegyedő folyadékból kell jó elosz­lású, pontosabban nagy diszperzításfokú, szétválásra nem hajlamos, illetve nagy élet­tartamban stabil rendszert, emulziót előál­lítani. Ilyen felhasználási terület például a tüze­léstechnika, ahol — többek közt — akkor van szükség emulzió készítésre, ha szerves szeny­­nyezést tartalmazó szennyvíz környezetkímélő kezelése céljából a szennyvizet tüzelőolaj­hoz keverik, az olaj-víz emulziót vezetik az égőbe, melynek lángjában a szennyező kom­ponens is elég. Alkalmas a mezőgazdaságban takarmány­előkészítésre, mikor tej és felmelegített zsír összekeverésével kell tartós emulzió formá­ban, etethető takarmányt készíteni. Legszélesebb az ipari felhasználás skálája. Szinte megszámlálhatatlan a gyártásközi és a végtermék célra történő emulzió előál­lítás. Álljon itt példának a Hoffmann zsír­­bontáshoz használható, állati zsfradékból és lágyított vízből álló (pl. 10:1 arányú) emul­zió. A találmány szerinti emulzió készítő fej előnye az ismert mechanikai homogenizáló berendezésekkel, köztük az ismert homogeni­záló fejekkel szemben elsősorban az, hogy adott komponensekből kisebb energiaráfor­dítással állít elő azonos diszperzításfokú emul­ziót, illetve azonos fajlagos energiafelhasz­nálás esetén a vele előállított emulziók disz­­perzitásfoka, következésképp élettartama na­gyobb. A találmány lényege az a belső szerkezet, amely a komponensek jó keveredését, a disz­­pergálandó fázis aprítását eredményező sur- Iódóerőket adó áramlási képet jó energia­hasznosítással képes létrehozni. Ezt változó átfolyási keresztmetszeteket sorakoztató kú­pos áramlási tereknek perdületet adó csator­nákkal való kombinációjával és ezt követő szabályozható átfolyási rés beiktatásával éri el a találmány szerinti emulzió készítő fej. Mint az előbbiekből kitűnik, a találmány szerinti fejnek a felhasználási célhoz és/vagy az előállítás technológiájához igazodó válto­zatai lehetnek anélkül, hogy a találmány lé­nyegét megváltoztatnák. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom