199689. lajstromszámú szabadalom • Eljárás malacok izomhypoplasiája elleni gyógyhatású készítmény előállítására

HU 199689 B A találmány tárgya eljárás malacok izom­­hypoplasiája elleni gyógyhatású készítmény előállítására. Az izomhypoplasia, ez a nehezen leküzd­hető, eddig pontosan nem ismert eredetű be­tegség igen nagy károkat okoz a sertéste­nyésztésben. Megbízható gyógyszeres terápiá­ja nincs, az eddigi ismeretek szerint csak kis mértékben lehet kártételét enyhíteni kü­lönféle kémiai hatóanyagokkal. A betegségre jellemző, hogy az újszülött malacok zavartalan általános állapot és ön­tudat mellett végtagjaikat nem tudják meg­terhelni, mert a hátulsó és esetenként az elülső végtagjaik is szétcsúsznak, és eközben a végtagjaik Ízületei erősen nyújtott helyzet­ben vannak. A betegség kóroktana nem tisztázott, va­lószínűleg polifaktoriális eredetű. A gyorsan fejlődő (pl. lapály) fajták utódainál gyak­ran találkozunk az izomhypoplasia jelensé­gével. A lábszétcsúszás tüneteivel született ma­lacok több vázizmában (a hátulsó, kisebb mértékben az elülső végtagok feszítő-, haj­lító-, közelítőizmában, de a hosszú hátizom­ban is) egyes izomrostok igen vékonyak, és bennük a myofibrillumok száma csökkent (bi­zonyos mértékű hypoplasia az egészségesen született malacok izomzatában is kimutatha­tó). Az izomhypoplasiás malacok egyaránt elő­fordulnak az előhasi és a többször ellett ko­cák alomjában is. Egyes nagyüzemi intenzív telepeken a szü­letett malacok 7—10%-a izomhypoplasiás egyed. A gondos ápolás ellenére az ilyen malacok 90—95%-a elpusztul, nem éri meg a két hetes életkort sem. A megmentett egye­­dek a 28—30 napos választási időre 3,0— 4,5 kg testtömeget érnek el. A betegség a te­lepi mutatókban az összes malac kiesést 6— 9%-kal képes megemelni. A malacok gyógyí­tása hosszadalmas és csekély eredménnyel jár. A malacok vele született izomhypoplasia rendellenesség tünetét három fokozatba lehet sorolni: 1. bizonytalan hátulsó végtag használat (a hátulsó végtag időnként szétcsúszik, a napi mozgás 50—60%-át ilyen állapotban végzi a malac), 2. a hátulsó végtag állandóan szétcsúszott állapotban van, az állat csak így tud mo­zogni, 3. a malac elülső és hátulsó végtagja szét­csúszott állapotban van, az állat helyvál­toztatásra képtelen. A betegség leküzdésére ismert módon ko­­'lint és metionint, illetve szelént és E vitamint tartalmazó szereket használnak. Ezekkel leg­feljebb 5—10%-kai lehet csökkenteni a beteg­ség előfordulását, illetve javítani a beteg egyedek gyógyulását. 1 2 A találmny célja, hogy eljárást biztosít­son olyan gyógyhatású készítmény előállításá­ra, amellyel az eddiginél eredményesebben le­het gyógyítani az izomhypoplasiában szenve­dő malacokat. Vizsgálataink során azt találtuk, hogy ilyen készítményt állíthatunk elő oly módon, hogy lágy propolisz kivonatot annak 1,8 g-já­­ra számítva 120 000—180 000 NE A vitamin­nal, 170 000—230 000 NE D2 és/vagy D3 vitaminnal, 6—10 g aszkorbinsavval és 0,75— 1,15 g ferro-ionnak megfelelő vízoldható és biológiailag elfogadható vas(II)-sóval, vala­mint a gyógyszerkészítésben szokásos vivő­anyagokkal és segédanyagokkal összekever­ve folyékony készítménnyé alakítunk. Lágy propolisz ‘kivonaton a találmány szempontjából a méhészek által begyűjtött nyers propoliszból szerves vagy szervetlen oldószeres kivonással készült, majd vákuum­ban bepárolt extraktumot értünk. A kivonat készítéséhez extrahálószerként használhatunk például 70%-os vagy annál töményebb etil­alkoholt, valamint etilalkoholból, metilalkohol­­ból, diklór-metánból, diklór-etánból, dietil­­-éterből, petrol-éterből, acetonból és ecetsav­ból készített két- vagy többkomponensű ol­­dószerelegyet. így extrahálhatjuk például a propoliszt petrol-éter és dietil-éter 1:1 arányú elegyével vagy metitalkohol és víz 1:1 ará­nyú elegyével. Szervetlen extrahálószerként vizet vagy lúgokat, például ammónium-hidr­­oxidot használhatunk. Az ilyen kivonatban levő anyagok és nyomelemek a ferro-ionok­­kal és az A és D2, illetve D3 vitaminnal együtt igen előnyösen hatnak az izomhypoplasia ke­zelésében. A vitaminokat tiszta vegyület alakjában vagy valamilyen oldható készítmény alakjá­ban visszük be a kompozícióba. Előnyösnek találtuk például az A és D2, illetve D3 vitamint tartalmazó olajos készítményeket. Vas(II)-vegyületként használhatunk bár­milyen, szerves vagy szervetlen savval kép­zett ferro-sót, amely nem károsítja az állat szervezetét és nem rontja a kompozíció hatá­sát. Használhatunk például vas(II)-szulfátot vagy vas(II) -aszkorbátot, illetve ilyen vegyii­­leteket tartalmazó készítményeket. A vas(ll)-aszkorbáttal bevihetjük a kom­pozícióba az aszkorbinsav egy részét vagy teljes egészét. Az aszkorbinsav bemérésekor az így bevitt mennyiséget természetesen szá­mításba kell venni. Ha az aszkorbinsavat ön­magában adjuk a kompozícióhoz, akkor fel­használhatjuk egyúttal az oldat pH-jának be­állítására is. Ez célszerűen 3,5—4,5, ilyen pH értéknél ugyanis visszaszorul a vas(II)-ionok oxidációja. Bevihetjük azonban a vas(iI)-ionokat a kompozícióba a propolisz kivonattal készített vízoldható komplex vegyület alakjában is. Ez különösen előnyös, mert ily módon könnyeb­ben beállíthatjuk a propolisz és a vas(II)-io­nok arányát. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom