199684. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkoholizmus kezelésére alkalmas 2-pirimidinil-1-piperazin-származék tartalmú gyógyszerkészítmények előállítására

HU 199684 B A találmány tárgya eljárás alkoholizmus kezelésére alkalmas, 2-pirimidinil-l-pipera­­zin-származékokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására. A 0 129128. számú európai közrebocsá­­tási irat 2-pirimidinil-1 -piperazin-származéko­­kat ismertet és leírja, hogy ezek lényegében anxiolitikus hatásúak. Ilyen típusú ismert ha­tóanyag például a 8-{4- [4-(2-pirimidinil) -1 - -piperazinil] -butil}-8-azaspiro[4,5] dekán-7,9- -dion-hidroklorid (INN szerint: buspiron, Pharmacol. Biochem. Behav. 23, 687—694 (1985)), a 4,4-dimetil-1-{4- [4-(2-pirimidinil)­­-1-piperazinil] - buti I}-2,6-piper idindion-hidro klorid (INN szerint: gepiron, Nauyn-Schmie­­deberg’s Arch. Pharmacol, 335, 454—464 (1987)) és a 2-{4- [4-(2-pirimidinil)-1-pipe­­razinil] -butií}-l ,2-benzoizotiazol-3(2H) -on-1,1 -dioxid-hidroklorid (INN szerint: ipsapiron, Naunyn Schmiedeberg’s Arch. Pharmacol. 328, 467—470 (1985)). A vegyületek antidepresszáns és anxioli­tikus hatása ismert például a „Trends in Phar­macological Sciences" 8, 432—437 (1987) irodalmi helyről. Ugyanitt írják le, hogy a három vegyület közül a buspiron antipszicho­­tikus hatású is. Az ipsapiron és gepiron előzőekben felso­rolt hatásából a találmányunk szerint fel­ismert alkohol-ellenes hatására nem lehet következtetni, mivel ha ez az összefüggés fennállna, akkor minden ilyen hatásirányú ve­­gyületnek hatásosnak kellene lenni az alko­holizmus ellen, ugyanakkor számos olyan pszichofarmakon ismert, például a diazepám, a chlorpromazin és az amicryptilin, amelyek alkoholizmus esetén hatástalanok. Az Alcohol 4 (1), 49—56 (1987) irodalmi helyről ismert, hogy az alkoholt kedvelő maj­mok buspironnal való kezelés során kevés­bé részesítik az alkoholt előnyben. Azt tapasztaltuk, hogy az (I) általános képletű 2-pirimidinil-1 -piperazin-származékok — a képletben R jelentése (a) vagy (b) képletü csoport —, és sóik alkalmasak az alkoholizmus kezelé­sére szolgáló gyógyászati készítmények elő­állítására. A találmányunk tárgya tehát eljárás ha­tóanyagként (I) általános képletű vegyüle­­teket és gyógyászatilag elfogadható savad­­díciós sóikat tartalmazó gyógyászati készít­mények előállítására, amely szerint az ismert módon előállított hatóanyagot a gyógyszer­­gyártásban szokásos hordozó- és/vagy egyéb segédanyagokkal összekeverve alkoholizmus­­-ellenes gyógyászati készítménnyé alakítjuk. „Az ismert módon előállított" kifejezés a tech­nika állásából megismerhető eljárásokra vo­natkozik. A találmány szerinti 2-pirimidini 1-1 -pipera­­zin-származékok meglepő módon jobb hatá­súak az alkoholizmus kezelésében, mint a buspiron. A sók gyógyászatilag elfogadható sók, így például, hidrokloridok. 1 2 A 2-pirimidinil-1-piper azin-származékok előállítása ismert (33 21 969. számú némeí szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat) és a vegyületek. előállíthatok például a megfelelő benzizotiazolból (piperazinil) - -pirimidin-származékkal. A találmány szerinti készítmények álta­lában 1 —15 tömeg%, előnyösen 5—10 tö­­meg% 2-pirimidinil-l-piperazin-származékot tartalmaznak. A találmány szerinti eljárásban a ható­anyagok ismert módon alakíthatók a szoká­sos készítményekké, így tablettákká, drazsék­ká, pilulákká, granulátumokká, aeroszolok­ká, szirupokká, emulziókká, szuszpenziókká és oldatokká inert, nemtoxikus gyógyásza­tilag megfelelő hordozóanyaggal vagy oldó­szerrel. A készítményeket például úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagokat oldószerekkel és/vagy hordozóanyagokkal keverjük össze, adott eset­ben emulgeálószerek és/vagy diszpergáló­­szerek alkalmazásával és abban az esetben, ha például hígítószerként vizet alkalmazunk, adott esetben segédoldószerként szerves ol­dószert is alkalmazhatunk. Segédanyagokként megemlítjük a követke­zőket: víz, nemtoxikus, szerves oldószerek, így paraffinok (például ásványolaj-frakciók), növényi olajok (például földimogyoróolaj, szezámolaj), alkoholok (például etil-alkohol, glicerin), hordozóanyagok, így például ter­mészetes kőzetlisztek (például kaolinok, agya­gok, talkum, kréta), szintetikus kőzetlisztek (például nagydiszperzitásfokú kovasav, szili­­kátok), cukrok (például nádcukor, tejcukor és szőlőcukor), emulgeálószerek (például polioxi-etilén-zsírsav-észterek, polioxi-etilén­­-zsíralkohol-éterek, alkil-szulfonátok és aril­­-szulfonátok), diszpergálószerek (például lignin, szulfitszennylúgok, metil-cellulóz, ke­ményítő és polivinil-pirrolidon) és sikosító­­anyagok (például magnézium-sztearát, tal­kum, sztearinsav és nátrium-lauril-szulfát), A készítményeket ismert módon, például orálisan, parenterálisan, perlingválisan vagy intravénásán alkalmazzuk. Orális alkalma­zás esetén a tabletták magától értetődően az előzőekben felsorolt hordozóanyagokon kívül további adalékanyagokat, így nátrium­­-citrátot, kalcium-karbonátot és dikalcium­­-foszfátot, valamint különböző egyéb adalék­anyagokat, így keményítőt, előnyösen bur­gonyakeményítőt, zselatint és hasonló anya­gokat tartalmazhatnak. A sikosítószer, így a magnézium-sztearát, a nátrium-lauril-szul­fát, a talkum alkalmazhatók a tablettázás­­nál. Vizes szuszpenzióknál a hatóanyag a felsorolt segédanyagokon kívül különböző ízjavító anyagokat és színezékeket tartalmaz­hat. Parenterális alkalmazás esetén a ható­anyag oldatai megfelelő folyékony hordozó­­anyagot tartalmaznak. Általában előnyös, ha intravénás alkalmazásnál a hatóanyag meny-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom