199642. lajstromszámú szabadalom • Kombinált magágykészítőgép

1 HU 199642 B 2 A találmány tárgya kombinált magágy­készítőgép. Mint ismeretes, az ősszel jól megmun­kált talajon sokkal könnyebb a tavaszi mag­ágykészítés, mint az őszi vetés előkészítése. Az ősszel felszántott talaj ugyanis kora ta­vasszal kellően omlós. Ilyenkor nemcsak költ­séges, hanem kifejezetten káros is a többme­netes (simító, fogas, borona, henger és tárcsa segítségével végzett) magágykészítés. Az utóbbi években éppen erre a célra fejlesztet­ték kj á kombinált magágykészítőgépeket, hogy egy menetben kielégítő minőségű mag­ágyat készíthessenek. Ezt követően a korán földbekerülő tavaszi növények alá egyéb ta­lajművelésre nincs szükség. Különféle kombinált magágykészítőgépek ismeretesek. Ilyen például a kereskedelem­ben „FTM-KOMBI", vagy „MC", vagy „VB­­-59 ÓZD" néven ismert függesztett magágy­készítő (lásd pl. Bánházi-Koltay-Szendrő-Vé­­ner: „Szántóföldi munkagépek", Mezőgazda­­sági Kiadó, Budapest, 1978., 92—98. oldal). A fenti magágykészítőgépek közös jel­legzetessége, hogy traktorra hárompont-füg­­gesztéssel csatlakoztatható vázszerkezetük, azaz függesztőkeretük van, amelyen különbö­ző művelőszerszámok, illetve azok sorozata van elrendezve. Sekély magágyhoz többnyire fogas boronát, mélyebb magágyhoz viszont ru­gós boronát, mögötte léces, vagy pálcás boro­nát, illetve henger-boronát alkalmaznak. Az utolsóként említett típusnál 6 méteres munkaszélesség eléréséhez a keretszerkezet csuklósán összekapcsolt 3 részből áll és ezek hidraulikus működtetéssel nyithatók munka­helyzetbe. A gépnek négy mélységhatároló kereke van, a henger-borona pedig külön ágya­zott tagokból áll. A henger-borona tagoknál a munkamélység és a talajkövetés viszony­lag bonyolult és drága módon, általában hid­raulika révén szabályozható. Az ismert henger-boronák a vontató hala­dása közben tengelyük körül legördülve fo­rognak és eközben a talaj felszínét porha­­nyítják és bizoynos mértékig pálcáikkal, il­letve léceikkel tömörítik azt. Ezek a lécszerü, il letve pálcaszerű művelőelemek a rögökkel va­ló ütközéseknél erős ütéseknek vannak kitéve, így a rögtörés és a kellő merevség elérése vé­gett ezeket kellően masszívra kell méretezni, amivel a kombinált gép súlya és ezzel az üze­meltetési ráfordítás nő. Továbbá, főleg agya­gos és nedves talajokon használva a fenti hen­ger-boronák tagjai hajlamosak az eltömődésre, ami csak igen körülményes és időigényes mó­don hozható helyre. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az ismert kombinátorokkal az esetek egy részében elfogadható munkaminőség ér­hető el, de a „passzív" müvelőeszközként tekintendő henger-borona tömörítési hatás­foka többnyire nem felel meg a korszerű kö­vetelményeknek. Ennek a gyenge tömörítő hatásnak következménye az, hogy a felső öt-tíz cm-es talajréteg túl porhanyós marad. 2 Ez a laza réteg pedig a vetésig általában ki­szárad, azaz nagy lesz a talaj vízvesztesége, ami a későbbi vetésminőséget leronthatja. További probléma, hogy a vetéskor ily mó­don „laza” vetőágyra kerül a mag, aminek kö­vetkeztében nagy a veszélye annak, hogy kü­lönböző mélységbe kerülnek a vetőmagvak, ami pedig nem kívánatos. Ez utóbbi prob­lémának a jelentősége főleg az apró mag­vaknál (cukorrépa, petrezselyem, uborka stb.) különösen nagy, hiszen a gazdálkodás ered­ményessége szempontjából nem lehet közöm­bös, hogy a kényes és drága vetőmagvak csí­­rázási valószínűsége miként alakul. Ebben pedig meghatározó jelentőségű a magágy­készítés minősége. A találmánnyal célunk a fenti hiányos­ságok kiküszöbölése, azaz olyan megoldás létrehozása, amellyel agronómiailag tökélete­sebb magágy készíthető még aprómagvak­hoz is, mint az ismert magágykészítőgépek­kel, továbbá amely univerzálisan, üzembiz­tosán és termelékenyebben alkalmazható. A kitűzött feladat megoldásához a beve­zetőben leírt típusú kombinált magágykészí­tőgépből indultunk ki, amelynek traktorra függesztett és a haladási irányra merőleges vázszerkezetén talajmegmunkáló henger for­­gathatóan van ágyazva, továbbá a henger előtt és/vagy mögött további ismert talaj­művelő szerszámok vannak elrendezve. Ezt a találmány szerint azzal fejlesztettük to­vább, hogy a talajmegmunkáló henger köny­­nyített, előnyösen hegesztett szerkezetként van kialakítva, amely forgatóhajtással van hajtókapcsolatban, továbbá a képzeletbeli hengerpalást mentén hosszirányban, egymás­sal párhuzamosan elrendezett művelőelemei vannak, amelyek L-szelvényűek és radiális merevítőelemekkel vannak támasztva. Célszerű továbbá az olyan kivitel, amely­nél a művelőelemek L-szelvényének szárai egymással tompaszöget zárnak be és így a ferdén előrehajlóan és kinyúlóan elrendezett egyik szár a henger középvonalából húzott sugárral hegyesszöget zár be. Ezzel igen ked­vező talajbamerülési körülményeket érünk el. A művelőelemek továbbá lehetnek rész­ben, vagy a henger teljes hosszán végig­­menő rudak, sőt ezek kialakíhatók felfogó­­rudakhoz oldhatóan rögzítve, különálló ele­mek sorozataként is. A radiális merevítőele­­mek, a találmány további jellemzője szerint, előnyösen egymással párhuzamos tárcsák, amelyek a művelőelemeket, vagy azok támasz­­tórúdjait befogadó mélyedésekkel vannak el­látva a kerületük mentén. De olyan kivitel is lehetséges, amelynél a radiális merevítő­elemek rudak, amelyek pl. a henger hossz­irányában csavarvonalszerűen eltolt elrende­zésűek. A forgatóhajtás kialakítható pl. a trak­tor erőleadó tengelycsonkjával kapcsolódó kardántengellyel és ezzel kombinált gyorsí­tóbehajtással, vagy akár közvetlenül a trak­tor hátsó járókerekéről is levehető a henger 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom