199631. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kőzet fajlagos villamos ellenállásának meghatározására
HU 199631 B elektródától egy-egy mérőelektródára vonatkoztatva mindig négy villamos potenciálértéket mérünk és tárolunk, és ezen négy villamos potenciálértéket a mérőszonda hat egymást követő nelyzetéből felvéve, miközben azok távolsága a tápláló áramelektróda és az első mérőelektróda közötti távolságnak felel meg, a külszíni berendezésben (számítógépben) egy kvázifókuszált ellenállásértékbe számítjuk át és eközben a vonatkoztatási ponthoz hozzárendeljük. A találmány szerinti eljárás egy előnyös végrehajtási módjánál az első mérőelektróda és az áramelektróda közötti egyszeres távolságot a geológiai körülmények figyelembevételével egy szorzótényezővel módosítjuk, és ugyanezzel a szorzótényezővel módosítjuk a többi mérőelektródának az áramelektródától való távolságát. A találmány szerinti eljárás végrehajtásához az elektródákat úgy rendezzük el, hogy az áramelektróda egyik oldalánál négy mérőelektródát rendezünk el. Az áramelektródától kiindulva az első és második, valamint a harmadik és negyedik mérőelektródák között a mérési feltételektől függő és azokhoz illeszkedő, azonos nagyságú távolságokat kell kialakítani, az áramelektróda és az első mérőelektróda, valamint a második és harmadik mérőelektródák közötti távolságot a felbontóképességtől függő, szabadon választható tényezővel lehet módosítani, ugyanakkor a második és a harmadik mérőelektródák közötti távolságnak kétszer olyan nagynak kell lennie, mint az áramelektróda és az első mérőelektróda közötti távolság. A legegyszerűbb esetben az áramelektróda és az első mérőelektróda közötti távolság egyenlő az első és a második mérőelektródák, valamint a harmadik és a negyedik mérőelektródák közötti távolsággal, amelyek a teljes mérési folyamat alatt végig azonosak. Ennél az elrendezésnél az áramelektróda és az első mérőelektróda közötti egyszeres távolságot a-val jelöljük, amelynek nagysága a geológiai feltételektől függ, a módosító tényezőt a-val jelöljük, amely szabadon választható paraméter, és amelyet a várható rétegvastagságnak megfelelően választunk meg. A fenti jelölésekkel és a fent említett távolságviszonyokkal az áramelektróda, melyet A-val jelölünk, és a mérőelektródák, melyeket Ml—M4-gyel jelölünk, elrendezését az alábbi általános összefüggéssel jellemezhetjük: A a aMlaM2 2a aM3aM4. A találmány szerinti eljárás alkalmazásával a kapott potenciálértékek és ezen értékek közötti ismert összefüggések segítségével ellenőrizni lehet a kőzetellenállás meghatározásának megbízhatóságát. A találmány szerinti eljárást az alábbiakban kiviteli példa kapcsán, a mellékelt rajz alapján ismertetjük részletesebben, ahol az 1 ábrán az elektródák elrendezésének vázlata látható a közöttük lévő távolságok feltüntetésével; a 3 2. ábrán pedig hat egymás után következő pontban az elrendezés vázlata látható, ahol feltüntettük az a távolságot és az Rf villamos ellenállásérték kiszámításához szükséges feszültségértékeket. Mint az 1. ábrán látható, a találmány szerinti eljárás végrehajtására alkalmas elrendezés A áramelektródából és annak egyik (az 1. ábrán a jobb) oldalánál elrendezett Ml- M4 mérőelektródákból áll, az A áramelektróda és az Ml mérőelektróda, az Ml és M4 mérőelektródák, valamint az M3 és M4 mérőelektródák között a távolság, míg az M2 és M3 mérőelektródák között 2a távolság van. Az 1. ábrán az A áramelektródát körrel és abba rajzolt átlós kereszttel, az Ml—M4 mérőelektródákat befeketített körrel jelképeztük. Magának a mérőszondának a felépítését nem tartjuk szükségesnek részletesebben ismertetni, mivel annak mechanikai felépítése a korábbi megoldásokból ismert. Csupán megemlítjük, hogy a két legismertebb forma az egyszerű kábelszonda és a szilárdtest szonda, amelynél a gyűrű alakban kiképezett elektródák szigetelőtesten vannak elrendezve, illetve annak felületébe vannak öntéssel beágyazva. Tehát a példában ismertetett mérőszonda geometriáját a mélyfúrási geofizikában használatos jelekkel a következő alakban írhatjuk fel: A a M1 a M2 2a M3 a M4 vagyis az a módosító tényező=l, ami a legegyszerűbb esetnek felel meg. A 2. ábrán a mérőszonda elhelyezkedését ábrázoltuk a fúrt lyukban, a találmány szerinti eljárás végrehajtása közben, hat különböző helyzetben. A 2. ábrán az A áramelektródát körrel és abba rajzolt átlós kereszttel, a mérésbe bekapcsolt Ml—M4 mérőszondákat befeketített, a be nem kapcsolt Ml—M4 mérőszondákat üres körökkel jelképeztük. A 2. ábra szerint a mérőszondát az eljárás folyamán felfelé mozgatjuk, mégpedig oly módon, hogy először rögzítjük az Ml—M4 mérőelektródákon mért potenciálértékeket, majd a szondát a távolságokkal felfelé mozgatjuk. Az egyes szondahelyzetek alatt feltüntettük azokat a potenciálértékeket, amelyek a kvázifókuszált vagy látszólagos fajlagos Rf villamos ellenállásérték meghatározásához szükségesek. Balról kezdve ezek a potenciálértékek a következők: U14, U13, U12 és Ul 1, a szonda második helyzetében U24, és U22; a következő szondahelyzetben U33 és U31, azután U42 és U41, majd a két legutolsó helyzetben U52, illetve U61. Az ismert algoritmus szerinti — számítógéppel végzett — számítás a következőképpen történik: a számítás során az a távolságot az A áramelektródától mért távolságként veszszük figyelembe. a) a potenciálszondák (merőlegesek) különböző spacing L értékekkel: 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
