199619. lajstromszámú szabadalom • Légkörben és gravitációs térben működő önlezáró, önjavító hőcső és hőmérsékletérzékeny zárószerkezet annak megvalósítására

HU 199619 B vetkeztében a 9 zárótű elzárja a 8 nyílást, azaz a tüszelep lezár. Ha a hőcső működése közben gázok fejlődnének, vagy jutnának a csőbe, azokat a gőzáram a kondenzáló sza­kasz végébe tömöríti, és felgyűlve kezdik el­­rekeszteni a 10 szelencét a gőz-(és hő-)áram elől, a 10 szelence lehűl, a tűszelepet kinyit­ja, a gázokat a belső gőznyomás kifújja a tű­szelepen át, így a 10 szelence ismét gőztérbe jut, és a csövet lezárja. A romlásnak indult cső így önmagától újul meg, önmagát javít­ja. Ha a hőcső ciklikus üzemben dolgozik, a hőterhelés csökkenésekor a hőcső fala min­dig hidegebb lesz a 10 szelencénél, hiszen ez vákuumban, mint egy termoszban van, hőjét csak vezetéssel veszti el, míg a cső fa­lát a hőcsatolás hűti. így a tűszelep zárva tart. Fokozható ez a zárás azáltal, hogy 11 rögzítőkengyel és 9 zárótű, vagy ezek szár­­része hőszigetelő anyagból készülnek, vagy úgy, hogy a 8 nyílás külső oldalára vissza­csapószelepet (pl. gázálarc-szelep, kerékpár­­-szelep) helyezünk. A második ciklust tehát hőcsövünk már levákuumozottan kezdi, és in­dulási tulajdonságai a hagyományos hőcsö­vekéhez (és nem a VVHC-hez) lesz hasonló. Ha hosszabb üzemszünet során a 10 szelen­ce kinyitná a tűszelepet, vagy a cső más mó­don gázosodik el, az újabb ciklus során az első ciklushoz hasonlóan regenerálja saját magát. A 4 ábrán bemutatott, a találmány sze­rinti VVHC működése lényegében megegye­zik a 2. ábrán bemutatott hagyományoséval, zárószerkezete pedig a 3. ábrával kapcsolat­ban ismertetett módon működik. Az eltérés mindössze annyi, hogy a hőcső induláskor a végtelen nagy pufferterű WHC módján viselkedik, a munkafolyadék atmoszférikus forráspontján igen nagy pontossággal stabili­zál, és akkor zár le, amikor a hőcső kívánt térfogatát már gőz tölti ki. Ezzel a mód­szerrel jelentősen csökkenthető az adott fela­dathoz szükséges puffertér térfogata, ami hely- és anyagmegtakarítást tesz lehetővé, továbbá egyszerű eszközökkel reprodukálha­­tóan és önjavító módon biztosítja az azonos semleges gáztöltet mennyiségét. Ha a 8 nyí­lás külső oldalára a külső légnyomást vál­tozó térfogat mellett is biztosító tartályt (pl. gumiballont) csatlakoztatunk, ez a semleges gáztöltet nemcsak levegő, hanem nitrogén, argon, stb. is lehet. Az 5. ábrán bemutatott elrendezés ese­tében egy valódi VVHC-ról van szó, amely azonban egy előre tervezhető hőtermelésnél kisebb pufferterű WHC-ba, illetve—ha 9 zárótű hossza igen kicsiny — normál hőcső­­működésbe vált át automatikusan. Több nyí­lást és több zárószerkezetet elhelyezve, a nyí­lásokat különböző térfogatú pufferterekhez, vagy egyiküket a szabadba (gumiballonba) csatlakoztatva, a zárószerkezetek szelencéit különböző helyekre helyezve, vagy más-más folyadékkal töltve sokféle, eddig még meg 5 4 nem valósított funkcióra tehetjük a hőcsöve­ket alkalmassá. A zárószerkezet kialakítását illetően elő­nyös hőcsőtulajdonságok érhetők el, ha a 10 szelencét folyadékkal töltjük, de ennek sem a hőtágulását, hanem a forrását használjuk ki a 10 szelence térfogatának változtatására. Ha a H) szelencét kissé összenyomva bu­borékmentesen töltjük azt meg olyan folya­dékkal, amely a hőcső lezárásra kívánt hő­mérsékletén (pl. a munkafolyadék atmoszféri­kus forráspontján) felforr, olyan zárószer­kezethez jutunk, amely biztonsági szelepként is működik. Ha ugyanis a hőcső a maximális hőterhelésnél is nagyobb terhelést kap, amit a kondenzáló szakasz már nem képes elszál­lítani, vagy ugyanez a maximálisnál kisebb hőterhelésnél a cső elgázosodása miatt jön létre, a cső belső nyomása a 10 szelencében uralkodó nyomásnál nagyobb lesz, azt össze­nyomva a túlnyomást leereszti, illetve a para­zita gázokat eltávolítja, ez a folyamat lénye­gesen érzékenyebb szabályozást tesz lehető­vé, mint a nagy erőt kifejtő folyadékhőtágu­­lásos szelence esetében. Az ilyen szelencék kis nyomóereje fokozható 13 billenőrugók (6. ábra), vagy átpattanó membrán segítségé­vel. A 10 szelence nyúlásirányát a 9 zárótű mozgásirányára merőlegesen (vagy szög alatt) állítva a 9 zárótű forgatását (is) el­érhetjük, ami a zárótü beszorulás elleni vé­delménél tesz jó szolgálatot. Ugyanilyen for­gómozgás biztosítható spirálrugó-formájú szelencével, vagy egyéb ismert módon. Mint az a fentiekből látszik, a találmány le­hetővé teszi az önzáró, önjavító hőcsövek és különleges VVHC-k létrehozását, ezzel — különösen nagyobb méretek esetében — sok nemes anyag és kényes technológiai lé­pés megtakarítását, a hőcsővek helyszínen történő elkészítését, sok esetben eddig hosszú távú instabilitás miatt nem használt munka­­folyadékok alkalmazását. Mindezzel nagymértékben szélesíti a hőcsö­vek alkalmazhatósági körét, és olcsóbbá te­szi azokat. Az eddig az egész hőcsövet érin­tő ilyen kérdéseket most a zárószerkezet veszi magára (nemes, összeférhető anyagok, pontos technológia), ezek azonban lényegesen kisebb méretüknél fogva nagy anyagmegtakarítást és jól szervezhető, precíz gyártást tesznek lehetővé, könnyen kialakítható egy gyártmány­­család, amely azután a legkülönbözőbb hő­csövek akár helyszíni előállítását biztosítja az elmondottak, vagy azok variánsai révén. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 6 1. Légkörben és gravitációs térben műkö­dő, önlezáró, önjavító hőcső, amelynek az elpárologtató szakasza a kondenzáló szakaszá­nál mélyebben helyezkedik el, azzal jellemez­ve, hogy kondenzáló szakaszának (3) végén, vagy e kondenzáló szakasz után adott eset­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom