199605. lajstromszámú szabadalom • Teleszkópos légbevezető csatorna, különösen szemestermények hűtvetárolásához

hu lyyouo a 2 A találmány légbevezető csatorna, különö­sen szemestermények hűtvetárolásához, amelynek lazán egymásba illeszkedő csatorna­­szakaszai, a csatornák belsejében vezetett és a legkisebb keresztmetszetű végelemhez kap­csolt vonóeleme, és a csatornaszakaszok fe­lületén a levegő kiáramlását szolgáló nyí­lásai vannak. Ismeretesek olyan szellőztető csatornák, amelyeknek azonos keresztmetszetű szakasza­it a tároló megtöltése előtt kézi erővel a padozatra helyezik, a tárolás ideje alatt ezek­be levegőt fújnak, majd a tároló kitárolásakor ezeket kézierővel akkor távolítják el, amikor már a kitároló-gép a csatornák közeléből eltávolította a gabonát. Ezeknek a csatornák­nak háromszög, kör, vagy trapéz alakú ke­resztmetszete van. Ismeretesek a rádióantennákhoz hasonló, körkeresztmetszetű teleszkópos légbefúvó csa­tornák is, amelynek lazán egymásba illesztett szakaszai a gabonahalmaz alatt visszahúz­hatok, a legkisebb keresztmetszetű elemhez kapcsolódó vonóelem segítségével. Ezek a légbefúvó csatornák perforált lemezből ké­szülnek, ezért a szabad légkifúvó kereszt­­metszetük (vagyis a levegő kifúvó nyílások keresztmetszetinek összege) a kerületükkel arányos. Ilyen szerkezeti megoldásokat ismer­tet Tomay Tibor: Könnyűszerkezetes gabona­­tárolók, B. E. Meljnik, H. I. Ma-Iin: Szpra- vocsnik po... és B. E. Meljnik: Technico... ventilirovanija zerna című könyve. Az ismert megoldások hátránya, hogy a csatornák légkifúvó keresztmetszete a csator­nák kerületével, és nem pedig a csatornasza­kasz fölötti gabonahalmaz magasságával ará­nyos. Ez a szokásos technológiai elrendezés esetén — amikor a teleszkópos légbefúvó csatornákat a tároló két hosszanti határolófa­lára merőlegesen, a gerincvonal irányába dug­ják a halom alá — azt eredményezi, hogy a legnagyobb halmaz alá a legkisebb, a leg­alacsonyabb halmaz alá pedig a legnagyobb légkibocsátású csatornaszakasz kerül, amely a terményhalmaz egyenletlen átszellőzéséhez vezet. Ezt az egyenletlen átszellőzést segíti az a körülmény is, hogy a gerincvonal alatt, a legnagyobb magasságú halmaz tartalmazza a legtöbb poros frakciót is, ami csökkenti a légátjárhatóságot, a hosszanti falak mentén pedig a nagyobb méretű frakciók vannak, kis halommagassággal, így a légellenállás itt a legkisebb. Ezeknek a körkeresztmetszetű csa­tornáknak további hátránya, hogy a tároló padlóvonalával csak egy vonal mentén érint­keznek, és a lazán egymásba illeszkedő, kihú­zott csatornaszakaszokat, a tároló töltésekor, a gabona terjeszkedő mozgásából adódó erők elmozdítják, és a hosszanti falakra eredetileg merőleges csatornák tengelyvonalai egy sok törés-pontú görbe lesz. Ez a körülmény a szellőztetés szempontjából nem jelentős, a teleszkóp visszahúzását viszont megnehezíti, vagy lehetetlenné teszi. A visszahúzás szem­pontjából az ismert megoldások további hát­1 2 ránya, hogy a visszahúzásra szolgáló vonó­elemet a legkisebb keresztmetszetű csatorna­­szakasz külső homloklapjára erősítik, ami által a visszahúzás során a csatornaszakasz palástjában nyomóerők lépnek fel, amelyek a lazán illesztett csatornaszakaszok további, merőleges irányvonaltól való eltérését ered­ményezi, ami a csatornák befeszüléshez ve­zet, és így a csatornákat nem lehet kihúzni a gabonahalmaz alól. Ezek a hátrányok nehe­zítették a teleszkópos légbevezető csatornák ismert megoldás melletti terjedését, pedig a gyakorlat számára a teleszkópos kivitel le­hetőséget adhat arra, hogy a kézzel telepített és felszedett szellőztetőcsatornák kézi munka­erőigényét és a felszedőgépek évi 30—35%-os kártételét jelentősen csökkéntsék. Találmány célja olyan szerkezeti megoldás kialakítása, amely az ismert teleszkópos csa­tornák hátrányait csökkenti, vagy kiküszöböli. Ezt oly módon teszi, hogy a csatornaszaka­szokra a fölöttük lévő gabonahalmaz magas­ságával arányos nagyságú kifúvófelületet, az irányvonal megtartására a körnél előnyösebb keresztmetszeti formát, a kihúzás megkönnyí­tésére pedig a csatorna vezetésére alkalmas szerkezeti elemeket alkalmaz, a vonóelemet a végcsatorna más helyére rögzíti, és végül a visszahúzás ideje alatt is lehetővé teszi a levegőbefúvást, amely mikrokörnyezeti fluid állapotot alakít ki a csatorna felületein. A találmány szerinti teleszkópos légbeve­zető csatorna azon a felismerésen alapszik, hogy a változó magasságú gabonahalmaz egyenletes átszellőztetését a halommagasság­tól függően megválasztott légkifúvó felülettel lehet javítani, továbbá, hogy a teleszkópos csatorna visszahúzásának megkönnyítésére a csatorna iránytartását biztosító szerkezeti megoldásokat és visszahúzás ideje alatti le­vegőbefúvást kell alkalmazni. A kitűzött cél elérésére, vagyis avégett, hogy a magasabb gabonahalmaznál több, az alacsonyabbnál kevesebb levegő léphessen ki a csatornából, és a csatorna a gabonahalmaz alól akadálymentesen visszahúzható legyen, a találmány szerinti teleszkópos légbefúvó csatorna egyes szakaszain a fölötte lévő ga­bonahalmaz magasságával arányos nagyságú szabad légkifúvó felület, a csatornák egymás­­bacsúszását segítő vezetőperem, a csatornák irányvonalát biztosító, és a tároló padozatá­ban kialakított vezetőhoronyba illeszkedő ve­zetőcsap van, és a vonóeleme a legkisebb keresztmetszetű végelem belső — nagyobb keresztmetszetű idomba illeszkedő — végéhez kapcsolódik. A találmány szerinti teleszkópos légbeve­zető csatorna egyik lehetséges kiviteli alak­jánál a szakaszonként eltérő nagyságú ki­­fúvókeresztmetszetet a gabonaszemnél kisebb méretű kifúvórések mennyiségének változtatá­sával biztosítjuk, amelyek a csatorna fenék­lapjához kapcsolódó ívelt felületeken vannak. A fenéklapok az ívelt felületeknél hosszabbak, és ezeknek a nyúlványoknak a hosszanti ol-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom