199591. lajstromszámú szabadalom • Berendezés bányavágatok és hasonlók kőzeteinek jövesztésére és biztosító szerkezet beépítésére

zete a padozathoz csuklósán elfordíthatóan erősített 13 vég-támaszkarok segítségével rögzíthető. Amint a 3. ábrán látható, az 5 padozat kiképezhető három részből is. Ebben az eset­ben két szélső padozat rész a középső pado­zat részhez viszonyítva a padozat hosszirá­nyával párhuzamos 14 tengelyek körül elfor­dítható annak érdekében, hogy az 5 padozat alakja jobban illeszkedjen a vágat kereszt­metszeti alakjához. A kőzethorgony lyukak fúrásához az 5 pa­dozat elejére külön fúróegység szerelhető. Ez lényegében két párhuzamosan összeerő­sített, munkahengerként kialakított 10 elő­toló szerkezetből áll, amelyek elfordíthatóan vannak az 5 padozat elejére erősítve. A 10 előtoló szerkezetek egyikének dugattyúrúd­­ja 15 fúrógépet tart, amelynek fúrója állít­ja elő a kőzethorgony lyukakat. A másik elő­toló szerkezet dugattyurúdja a fúróegység­nek beállított helyzetében való rögzítésére szolgál. A 4. ábra a vágat főtéje környezetének biztosításához szükséges 16 biztosító eleme­ket beemelő szerkezet egy példaképpeni ki­viteli alakját mutatja. E szerkezet lényegé­ben hasonló kialakítású lehet, mint a kőzet­­horgony lyukakat létrehozó, 3 ábrán látha­tó fúróegység, azzal az eltéréssel, hogy itt nincs 15 fúrógép és rögzítő rúd. Az 5 pado­zat elejére szintén függőleges síkban elfor­díthatóan van szerelve, amely függőleges sík merőleges a vágat hossztengelyére. A 16 biz­tosító elemeket a nyíl irányában elfordítva és szállítva juttatja a főte különböző oldal­­részeihez, illetve a vágat oldalaihoz. Az 5. ábra fölül ívelt keresztmetszeti ala­kú, a 6. ábra pedig fölül is vízszintes ke­resztmetszeti alakú vágat keresztmetszeté­ben a robbantáshoz szükséges lyukak elren­dezését mutatja. A találmány szerinti beren­dezés segítségével e lyukak mind az indí­tó szabadfelület létrehozása, mind a robba­nóanyag hatásossága szempontjából ideális méretűve és eloszlásúra készíthetők. Az in­dító szabadfelület létrehozásához szükséges lyukak előnyösen a vágat keresztmetszeté­nek közepén vannak és ezeket vagy nagyobb­ra készítjük a többinél a padozat megfele­lő helyére fölerősített nagyobb jövesztőgép egységek alkalmazásával, vagy az itt levő, többivel azonos méretű lyukakat sűrítjük. Természetesen más alakú, hasonló célra szol­gáló lyukak, kúpok, rések is kiképezhetek. A találmány szerinti berendezés a követ­kezőképpen használható: A vágat végén levő réteg lerobbantása­kor a 3 kocsit és 5 padozatot hátrahúzott helyzetben tartjuk. A robbantás és a leom­lott kőzetanyag ismert módon való kiszál­lítása után a 3 kocsit az 5 padozattal együtt a vágat belső végéhez mozgatjuk és — ha kell — a vezető és egyúttal a süveget tar­tó, 2 sínekből álló sínpárt az előző robban­tás során létrejött, belső vágatfelületig meg­5 4 hosszabbítjuk. E műveletet az 5 padozaton állva végezzük. Szintén az 5 padozaton áll­va — esetenként a 4. ábrán látható beeme­lő szerkezet segítségével — a biztosítást az előzőleg lerobbantott szakaszon kiépítjük, majd a 4 kábelek révén az 5 padozatot olyan magasságba emeljük, amelynél a jövesztő­gép egységek szerszámai az 5. vagy 6. áb­rák valamelyikén látható lyuksémának meg­felelő fölső két lyuksorral vannak egyvonal­­ban. A fölső két lyuksor készrefúrása után az 5 padozatot lesüllyesztjük úgy. hogy a kővetkező két lyuksor, azaz fölülről a har­madik és negyedik lyuksor séma szerinti lyuk-, jai legyenek egyvonalban a jövesztő egysé­gek szerszámaival. Az 5. és 6. ábrák sémái­ban levő lyukakat két-két soronként teljesen készre fúrjuk, majd ezután előbb a fekün áll­va kézzel elérhető lyuksorokat, majd az 5 pa­dozatra állva és ennek kellő emelése révén a fölső lyuksorokat is megtöltjük robbanó­anyaggal. Ezután a 3 kocsit és 5 padozatot, valamint a leomlott kőzetanyag elszállításá­ra szolgáló szerkezetet hátra húzzuk és az újabb robbantást elvégezzük. Ettől kezdve az ismertetett folyamatot ismételjük. Ha szükség van főtehorgonyok beépítésé­re is, az ezekhez szükséges lyukak fúrását a 3. ábra szerinti fúróegységgel végezzük úgy, hogy a padozaton állva és a fúróegy­séget innen irányítva a lyukakat először egy a vágat hossztengelyére merőleges síkban, a fúróegység egymás utáni elfordítása ré­vén eltérő sugárirányokban alakítjuk ki, majd a padozatot egy főtehorgony sor-távolság­gal előbbre tolva az újabl? merőleges sík­ban fúrunk, és így tovább. A találmány szerinti berendezés legfon­tosabb előnyös tulajdonságai a következők: Mindegyik szerszáma aránylag kis kőzet­felületet munkál meg, ezért kis súlyú és kis energiaigényű jövesztő egységek alkalmazha­tók. A jövesztő egységek és ezek szerszá­mai könnyen és gyorsan az adott feladathoz a legmegfelelőbbre cserélhetők. A vágat alak­jához illeszkedő alakúra állítható át. A ra­kodó-szállító szerkezetek a berendezés alatt helyezhetők el, ezért aránylag keskeny vá­gatszelvény esetén is termelékenyen lehet jö­­veszteni. A berendezés és segédszerkezetei robbantás előtt és után gyorsan eltávolít­­hatók a robbantási helytől és ide gyorsan visszamozgathatók. A robbantó lyukak opti­málisan telepíthetők és a robbanóanyag gaz­daságosan kihasználható. A főte szükséges munka magán a padozaton állva végezhető, robbantás előtt és után nem kell állványt le- és fölszerelni és ide-oda szállítani. A biz­tosító szerkezet kis fizikai erőkifejtéssel, gyor­san megépíthető. A jövesztés nagy termelé­kenységgel és gazdaságosan végezhető, mert a jövesztéshez tartozó mellékidők jelentő­sen lecsökkennek. A találmány nincs a példaképpen ismer­tetett alkatrészekre, illetve szerkezetrészek­re korlátozva. Ezeket hasonló működésű és 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom