199590. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olajkutak kémiai begyújtására katalitikus kooxidációs rendszerek alkalmazásával

1 hu íyyoyu ö 2 Ismeretes, hogy a kőolajkitermelés egyes műveletei során, így a tárolók égetéses le­művelésekor, illetve egyes termelő vagy be­sajtoló kutak talpkörüli zónájának áteresztő­­képességi viszonyait javító rétegkezelési el­járások alkalmazásakor a kutakban a kije­lölt rétegek mélységében az eredeti réteghő­mérsékletet meghaladó értékre kell a réte­geket felmelegíteni. Erre a célra a gyakorlatban fizikai és kémiai módszereket alkalmaznak. A fizikai módszerek lényege az, hogy külső hőforrás­sal (például gázégővel vagy elektromos me­legítőberendezéssel) magas hőmérsékletre fel­hevített gázt (rendszerint levegőt) sajtolnak a rétegekbe. Ezek a megoldások különleges berendezéseket és nagy energiabefektetést igényelnek, ugyanakkor károsíthatják a kút­­szerkezetet. A kémiai módszerek közös jel­lemzője, hogy könnyen oxidálódó anyago­kat vagy anyagkeverékeket juttatnak a ke­zelendő rétegbe, és oxigéntartalmú gáz (rend­szerint levegő) bevezetésével meggyújtják a rétegbe sajtolt éghető anyagot. Ilyen eljá­rást ismertetnek többek között a 2 747 672, 3 379 254 amerikai egyesült államokbeli sza­badalmi leírások. Az ismert kémiai módsze­rek közös hátránya, hogy az éghető anyag meggyújtásához felhasznált oxigént vagy oxi­géntartalmú gázt előzetesen fel kell melegí­teni. (3,180.412 USA szab.) Ezt a hátrányt a 179.039 lajstromszámú szabadalmi leírás szerint speciális iniciáto­­rok alkalmazásával küszöbölik ki. Vizsgálataink során azonban kitűnt, hogy ez a három vagy négy besajtolási lépésből álló technológia nem minden esetben a kí­vánt módon vezet eredményhez. A külön lé­pésekben besajtolt anyagok vagy anyagke­verékek nem rétegeződnek egymásra, hanem ellenőrizhetetlen és előre meg nem határoz­ható mértékben keverednek egymással, és keveredésüket jelentősen fokozza a soronkö­­vetkező besajtolási lépés. Ennek eredménye­ként az oxidációs katalizátor és az iniciá­­tor koncentrációja az oxigénnel vagy oxigén­tartalmú gázzal közvetlenül érintkezésbe ho­zott éghető anyagban az öngyulladáshoz szük­séges érték alá csökkenhet, és ekkor a réteg már egyáltalán nem, vagy csak előmelegítés után gyújtható be. A beadagolt komponensek ellenőrizhetetlen keveredésének további hát­rányos következménye lehet, hogy a katalizá­tor és az iniciátor a tároló más helyeire szivá­rog át és ott túl nagy koncentrációban halmo­zódik fel, így a gyulladás a kívánttól eltérő he­lyen következik be. Az ellenőrizhetetlen kevere­dés hátrányos következménye az is, hogy a katalizátor koncentrációja nem csökken egyen­letesen az előrehaladó égésfront mentén, ha­nem helyről-helyre jelentősen változik. Ekkor már az oxigéntartalmú gáz adagolási sebes­ségének változtatásával nem tudjuk a kút­­talp körüli zóna hőmérsékletét a mindenko- 2 ri kívánt értékre beállítani, mert az egye­netlen koncentrációeloszlás következtében he­lyi túlmelegedések, illetve lehűlések észlel­hetők. A katalizátor koncentrációjának egye­netlen változásai ahhoz is vezetnek, hogy az égésfront előrehaladásának sebessége nem egyenletes, sőt egyes szélsőséges esetekben a frontmozgás idő előtt leállhat. Ezek a ked­vezőtlen jelenségek elsősorban a kisnyomá­sú tárolók kezelésekor lépnek fel, amikor is az egyes komponensek nagy besajtolási nyo­más-különbségei hatására az egymásra ré­tegzett anyagok nagymértékben keverednek egymással. Célul tűztük ki olyan eljárás kidolgozá­sát, mely a fenti hátrányokat kiküszöböli és az égésfront előrehaladásának sebességét egyenletessé, a begyújtást kézbentarthatóvá és biztonságossá teszi. Kísérleteink során meg­állapítottuk, hogy mindezek a hátrányok tel­jes mértékben megszüntethetők, ha a kooxi­­dációs rendszer egyik komponense éghető anyag és katalizátor keveréke, a másik pe­dig aldehid vagy aldehid típusú anyag és oxidációs katalizátor keveréke. E két kom­ponensből áll a rendszer lényege. Ezeket a komponenseket egymást követően sajtoljuk a kezelendő rétegbe. A találmány tárgya tehát eljárás kata­litikus kooxidációs rendszerek alkalmazásá­ra olajkutak kémiai begyújtására, amelynek során a rétegbe szükség esetén — amennyi­ben a környezet olajtartalma alacsony — éghető anyagot (a kút saját olaja) juttatunk, majd az éghető anyag után első komponens­ként legalább 120 jódszámú növényi olajat és oxidációs katalizátort tartalmazó keveré­ket, ezt követően második komponensként az éghető anyagban oldódó, vagy azzal ele­gyedő 4—12 szénatomos aldehid és katali­zátor keverékét adagoljuk nitrogén-áramban, végül az így kialakított rendszerben oxigén vagy oxigéntartalmú gázelegy bevezetésé­vel megindítjuk a hőtermelő folyamatot. Ezzel az eljárással biztosíthatjuk, hogy az oxigénnel vagy oxigéntartalmú gázelegy­­gyel közvetlenül érintkezésbe hozott anyag­keverék minden esetben tartalmazza az ég­hető anyag gyulladási hőmérsékletének csök­kentéséhez szükséges összes komponenst az öngyulladást lehetővé tevő koncentrációban. Minthogy az oxidációs katalizátorból és ég­hető anyagból álló első komponens beada­golása után újabb sajtolással juttathatjuk a kezelendő rétegbe az aldehid vagy alde­hid típusú anyag és az oxidációs katalizá­tor keverékét, a gyújtókeverék feltétlenül ke­veredni fog az éghető anyaggal, így a gyúj­tókeverék az előre meghatározott összetétel­ben alakul ki a rétegben. Azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerinti technológiát al­kalmazva a gyújtókeverék a kívánt helyen szolgáltatja a szabad gyököket nagy sebes­séggel, így gyors felmelegedést és frontha­ladási sebességet biztosít. E mellett az égés­front haladási sebessége egyenletes marad, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom