199586. lajstromszámú szabadalom • Iszaplazító és -továbbító szerszám, szennyvízcsatorna tisztításához

0 irányban — hogy a 8 markoló által kitermelt kráter megteljék 2 iszappal; a kráter az 1. áb­rán, a tele — azaz markolás előtti — hely­zetben, a 4. ábrán pedig telt helyzetben látható. Ez utóbbi helyzet beálltakor a 4 csörlőhöz tartozó 7 vontatókötelet meglazítjuk, hogy a 8 markoló 10 markolófejének ne legyen útjá­ban, és a .felgyülemlett iszapanyagot kiemel­jük, és 11 Ttonténerekbe töltjük, amelyekben az iszap eltávolítható. A 12 célszerszám cnyíl irányú ide-oda húzogatását, és a VI akna alatt összegyűlt iszap szakaszos kimarkolá­­sának műveletét annyiszor ismételjük, amíg a H, hosszúságú 1 csatornaszakaszból a 2 iszap teljes mennyiségét el nem távolítjuk. Ezután — a következő fogásban — a 12 iszaplazító és -továbbító szerszámot a VI aknától a 3 csőr­lővel 2H távolságnyira (4. ábra) húzzuk el, és megismételjük az első fogás műveleteit. Ily módon egy-egy aknaközt mintegy nyolc­­-tizenkét fogással megtisztíthatunk. Megje­gyezzük, hogy a 12 célszerszám iszapmozgató tevékenységét az a folyásirányban az 1 csator­nában áramló, a 12 szerszám és csatornafat közötti keskeny résben felgyorsuló szennyvíz is elősegíti. Megjegyezzük továbbá, hogy az iszapgyüjtő és szállító 11 konténereket a 8 markoló hatósugarában kell elhelyezni. Igen mélyvezetésű csatornák esetén, ha a leghosz­­szabb 9 toldat miatt a kimarkolt iszapot már nem lehet közvetlenül a 11 konténerbe üríteni, a térszínre emelt anyagot kézi erővel kell a 11 konténerekbe lapátolni. A munka ütemét a munkahelyvezető — a mindenkori iszapkiemelő aknánál állva — irányítja, fi­gyelve az iszapmozgást, egyértelmű jelzése­ket adva a markolást végző kotrómesternek, vele összehangolva a csörlőkezelök tevékeny­ségét. Miután az V és VI aknák közötti csatorna­­szakaszból a 2 iszap eltávolítása megtörtént, a 8 markoló áttelepül az V tisztítóakna fölé (1. ábra), és a fent leírt műveletek megismét­lésével megtisztítjuk a IV és V aknák közötti szakaszt. Ezt követően a b. nyíl irányában értelem­szerűen haladunk előre a tisztítással úgy, hogy a 8 makroló mindig egy aknával előbbre kerül. Utolsó markolása a II tisztítóaknákból történik, és ezzel fejeződik be az I és VI tisz­títóaknák közötti csatornaszakaszból az iszap eltávolítása. Szükség esetén a 8 markolót még egyszer visszaállítjuk a 6 aknára, és a 12 célszer­számot a teljes szakasz mentén még egyszer mindkét irányban végigvontatjuk. Ezzel a művelettel az egyes aknák alsó élei közelében esetleg visszamaradt 2 iszapot is a VI aknához juttatjuk, és onnan a markolóval eltávolítjuk. Végül a 12 iszaplazító és -továbbító szerszá­mot a 3 csörlő segítségével emeljük ki az I aknán keresztül. A következő szakasz tisztításához a gép­láncot úgy állítjuk fel, hogy a 3 csörlőt a VI aknára telepítjük, a 4 csörlőt az ettől az 5 4 iL folyásirányt tekintve következő hatodik ak­nára, a 8 markolót pedig az ezt közvetlenül megelőző aknára. Az új szakasz tisztítását a fentiekben leírtakkal teljesen azonos módon hajtjuk végre. A teljes csatorna tisztítása tehát az egy-egy hét tisztítóaknát érintő sza­kasz b tisztítási irányával ellentétes irányú (folyásirányú). A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következők: a találmány segítségével ezideig csak rend­kívül nehezen megoldható tisztítási problémá­kat szüntettük meg. Emellett a csatornatisztí­tás végrehajtását az ismerteknél lényegesen kisebb fajlagos költségráfordítással, jóval gyorsabban és hatékonyabban lehet a talál­mány szerinti szerszám alkalmazásával vég­rehajtani. Nemcsak a tisztítási műveletek költ­sége és energiaszükséglete alacsony, de a beruházási ráfordítások is jóval a jelenleg ismert, hasonló célú technológiáké alatt ma­radnak. A végzett munka termelékenysége (tisztítási sebesség) — azonos szelvényekre és iszapjellemzőkre vonatkoztatva — legalább kétszerese a korábbiaknak. Külön kívánjuk hangsúlyozni, hogy az ezideig általánosan alkalmazott szívókocsis iszapkiemelési mód­szerrel igen jelentős, közel 80% mennyiségű szennyvizet is feleslegesen ki kellett emelni, majd azt dekantálni kellett, és a csatornába visszavezetni, míg a találmányunk szerinti szerszám alkalmazásával a fázisszétválasztás már a csatornában és a markolókanálban bekövetkezik, és a felszínre már csak a tény­legesen eltávolítandó, sűrű iszapanyagot kell kiemelni. A találmány természetesen nem korlátozó­dik a fentiekben ismertetett konkrét megoldá­si lehetőségekre, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül sokféle módon megvalósítható. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Iszaplazító és -továbbító szerszám, szennyyízcsatorna tisztításához, azzal jelle­mezve, hogy működési helyzetben a csatorna (1) hosszirányával párhuzamos, vagy lényegé­ben párhuzamos hosszanti geometriai ten­gelyű (x) tengelye (13), és arra oldható kapcsolatokkal felerősíthető, azonos hajtás­szögű (a), egymástól eltérő átmérőjű (d,...dn) kúpos külső felületű tárcsái (18) vannak, ame­lyek együttesen, egymáshoz illeszkedve kúpos testet alkotnak (2. ábra). 2. Az 1. igénypont szerinti szerszám, azzal jellemezve, hogy a tengely (13) a tárcsák (18) szélességének megfelelő távközökben (g) kül­ső palástfelületébe mélyedő, körbenfutó, gyűrű alakú, a tárcsák (18) helyzetét rögzítő ele­mek, pl. Seger-gyűrűk befogadására szolgáló hornyokat (17) tartalmaz (3. ábra). 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szer­szám, azzal jellemezve, hogy a tárcsák (14) az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom