199550. lajstromszámú szabadalom • Készítmény és eljárás kőfelületek kíméletes tisztítására
HU 199550 A 2 A találmány tárgya kőfelületek tisztítására alkalmas készítmény és eljárás, mely a kőfelület károsítása nélkül képes a kőkorróziós termékeket és a felületi szennyeződéseket eltávolítani, és ezen tulajdonságai kü- Jönösen a műemlékvédelem terén előnyösek. A különféle épületrészek, szobrok felületének romlását, korrózióját fizikai, kémiai és biológiai okokra vezethetjük vissza. Ezen felületek korróziója az utóbbi években a légszennyeződés megnövekedésével nagymértékben fokozódott. A tárgyak pár év alatt annyit károsodnak, mint esetleg idáig több száz év . alatt. A légszennyeződésből eső közvetítésével savas oldatok kerülnek a felületre, melyek a kőanyaggal reakcióba léphetnek. Mint ismeretes a kőfelületek feketés elszíneződése, szennyeződése többnyire ásványi részecskékből, ipari és háztartási melléktermékekből (korom, hamu, kátrány stb.), a kő korróziótermékeiből (fémoxidok, különféle sók és gipsz), valamint állati és növényi anyagokból (guano, algák, mohák) épül fel. Kőből készült műtárgyak és műemlékek ma már csak konzerválással őrizhetők meg. A konzerválás egyik fontos összetevője a tisztítás, a felületről a káros anyagok eltávolítása. A hagyományos kézműves, mechanikus tisztítási eljárások hátránya, hogy az eredeti felület, különösen a fafaragványoknál nagymértékben károsodik. Ugyanez a hátránya a szemcseszórásos eljárásoknak, melyekben a felületnek ütköző nagy sebességű szemcsék koptatással tisztítanak. A vízoldható szennyeződéseket nagynyomású víz mechanikai és oldó hatásával lehet eltávolítani, de a felület nagy vízterhelése további korrózió forrása lehet. Erősen bázikus és savas nagy ionerősségű környezetben a kő korróziótermékeinek oldhatósága megnövekszik. Ez az alapja pl. a 6502432 sz. holland, a 3 063 875 sz. USA, 496 633 sz. svájci és a 243 128 sz. szovjet szabadalmaknak. Azonban a lúgos tisztítószer maradéka igen korrózív, semlegesítésük esetén a kő pórusai sóoldattal telítődnek, melyek a kő további károsodását okozzák. Az erős lúgok alkalmazása balesetveszélyes és környezetszennyező. Az erős ásványi savak hatása hasonló. Az egyes ásványi savak nemcsak a korróziótermékeket oldják, hanem a követ is. A kőben visszamaradó számottevő mennyiségű só is károsíthatja a követ. Az elmúlt tizenöt évben fejlesztették ki a ma legkorszerűbbnek ismert ioncserélő és komplexképző tisztítószerek néhány változatát. Ezek az eddig ismert legkíméletesebb tisztító eljárások. A tisztítás a tisztítandó felület és a szennyeződés függvényeként tervezhető és jól kézbentartható kémiai folyamatok eredménye. A 3 022 816 sz. NSZK szabadalom egy olyan tisztító paszta, melynek fő komponen- 2 1 sei 1/3 rész felületaktív anyag, 1/3 rész Mg-szilikát és etilén-diamin-tetraecetsav. A 186 943 számú magyar szabadalom mészkő és márvány tisztítására ioncserélő tulajdonságú zeolitokat, komplexképző vegyületeket (etilén-diamin-tetraecetsavat, etanolamint) detergensek jelenlétében ammóniás pufferrel -beállított lúgos közegő pasztában használ. A 2 006 256 A sz. brit találmányi bejelentés olyan pasztát ír le, mely vízzel duzzadó ásványt (szepiolitot, attapulgitot), karbamid vizes oldatát és OH csoportokat tartalmazó vegyületeket (glicerin, metanol, etilén-glikol, glükóz, dextrán vagy szukróz) kombinációját tartalmazza. A 701 842 sz. szovjet szabadalom karboxi-metil-cellulóz nátriumsójának, glicerinnek és víznek elegyét javasolja kőszobrok tisztítására. Célul tűztük ki, hogy egy olyan környezetbarát, kőfelületek tisztítására alkalmas kompozíció előállítását, mely paszta konzisztenciájú, és olyan komplexkémiai egyensúlyi rendszer, amely pH 7.5—9.5 közötti kémhatású közegben a kőfelület károsítása nélkül képes a korrózióstermékeket és a felületi szenynyeződéseket eltávolítani. Felismertük, hogy a cukorsavak közöl a glükonsav és a glükársav, ezek helyettesített származékai, ill. sói gyengén bázikus közegben, hatékony és kíméletes tisztítószerek műemlékek, szobrok, és egyéb szennyezett, ill. korrodeálódott kőfelületek számára, mind vízben, mind víz és szerves oldószerek elegyében. Találmányunk szerint kőfelületek tisztítására alkalmasak azok a pasztaszerű készítmények, melyek 1—8 t% (t%=tömeg%) glükársavat, glükonsavat, boroglükonátot, aminoglükonátot vagy ezek alkálifém, ammonium sóit; 1—8 t% gyenge szerves savat vagy ezek alkálifém, ammonium sóit; 1—6 t% anionos vagy nemionos tenzidet; 20—45 t% polisz acharid származék és/ vagy aktivált agyagásvágy gélesítőszert; 0—15 t% szerves oldószert és a maradék tömegrészben pedig vizet tartalmaznak. Találmányunk szerinti készítményben a komplexképzésre alkalmas glükonsavat és/ /vagy glükársavat vagy ezek sóit esetenként bórvegyületek (pl. bórax) jelenlétében alkalmazzuk. A szennyeződés mértékétől és kémiai tulajdonságaitól függően szükséges az ionerősség szabályozása, melyre gyenge savakat is alkalmazunk, ezek lehetnek pl. borkősav, tejsav, citromsav, szalicilsav. A származékai lehetnek amino vagy hidroxi,valamint ezek alkálifém, ammonium és kvaterner ammonium sói. A szennyeződésektől függően a tisztítóanyaghoz szerves oldószert, vagy oldószerek keverékét, vagy oldószerek stabil emulzióját is lehet adagolni. Megfelelő oldószerek pl. a klórozott szénhidrogének. A hatóanyagok és a segédanyagok vizes oldatához anionos vagy nemionos (önmagá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
