199550. lajstromszámú szabadalom • Készítmény és eljárás kőfelületek kíméletes tisztítására

HU 199550 A 2 A találmány tárgya kőfelületek tisztításá­ra alkalmas készítmény és eljárás, mely a kőfelület károsítása nélkül képes a kőkorró­ziós termékeket és a felületi szennyeződése­ket eltávolítani, és ezen tulajdonságai kü- Jönösen a műemlékvédelem terén előnyösek. A különféle épületrészek, szobrok felüle­tének romlását, korrózióját fizikai, kémiai és biológiai okokra vezethetjük vissza. Ezen fe­lületek korróziója az utóbbi években a lég­szennyeződés megnövekedésével nagymérték­ben fokozódott. A tárgyak pár év alatt annyit károsodnak, mint esetleg idáig több száz év . alatt. A légszennyeződésből eső közvetítésé­vel savas oldatok kerülnek a felületre, me­lyek a kőanyaggal reakcióba léphetnek. Mint ismeretes a kőfelületek feketés elszínező­dése, szennyeződése többnyire ásványi részecs­kékből, ipari és háztartási melléktermékek­ből (korom, hamu, kátrány stb.), a kő korró­ziótermékeiből (fémoxidok, különféle sók és gipsz), valamint állati és növényi anyagok­ból (guano, algák, mohák) épül fel. Kőből készült műtárgyak és műemlékek ma már csak konzerválással őrizhetők meg. A konzerválás egyik fontos összetevője a tisz­títás, a felületről a káros anyagok eltávolí­tása. A hagyományos kézműves, mechanikus tisztítási eljárások hátránya, hogy az eredeti felület, különösen a fafaragványoknál nagy­mértékben károsodik. Ugyanez a hátránya a szemcseszórásos eljárásoknak, melyekben a felületnek ütköző nagy sebességű szemcsék koptatással tisztítanak. A vízoldható szennye­ződéseket nagynyomású víz mechanikai és oldó hatásával lehet eltávolítani, de a felü­let nagy vízterhelése további korrózió for­rása lehet. Erősen bázikus és savas nagy ionerőssé­gű környezetben a kő korróziótermékeinek old­hatósága megnövekszik. Ez az alapja pl. a 6502432 sz. holland, a 3 063 875 sz. USA, 496 633 sz. svájci és a 243 128 sz. szovjet szabadalmaknak. Azonban a lúgos tisztító­­szer maradéka igen korrózív, semlegesítésük esetén a kő pórusai sóoldattal telítődnek, me­lyek a kő további károsodását okozzák. Az erős lúgok alkalmazása balesetveszélyes és környezetszennyező. Az erős ásványi savak hatása hasonló. Az egyes ásványi savak nem­csak a korróziótermékeket oldják, hanem a kö­vet is. A kőben visszamaradó számottevő mennyiségű só is károsíthatja a követ. Az elmúlt tizenöt évben fejlesztették ki a ma legkorszerűbbnek ismert ioncserélő és komplexképző tisztítószerek néhány változa­tát. Ezek az eddig ismert legkíméletesebb tisztító eljárások. A tisztítás a tisztítandó felület és a szennyeződés függvényeként ter­vezhető és jól kézbentartható kémiai folyama­tok eredménye. A 3 022 816 sz. NSZK szabadalom egy olyan tisztító paszta, melynek fő komponen- 2 1 sei 1/3 rész felületaktív anyag, 1/3 rész Mg­­-szilikát és etilén-diamin-tetraecetsav. A 186 943 számú magyar szabadalom mészkő és márvány tisztítására ioncserélő tulajdonságú zeolitokat, komplexképző ve­­gyületeket (etilén-diamin-tetraecetsavat, eta­­nolamint) detergensek jelenlétében ammóniás pufferrel -beállított lúgos közegő pasztában használ. A 2 006 256 A sz. brit találmányi bejelen­tés olyan pasztát ír le, mely vízzel duzzadó ásványt (szepiolitot, attapulgitot), karbamid vizes oldatát és OH csoportokat tartalmazó vegyületeket (glicerin, metanol, etilén-glikol, glükóz, dextrán vagy szukróz) kombináció­ját tartalmazza. A 701 842 sz. szovjet szabadalom karb­­oxi-metil-cellulóz nátriumsójának, glicerinnek és víznek elegyét javasolja kőszobrok tisz­títására. Célul tűztük ki, hogy egy olyan környe­zetbarát, kőfelületek tisztítására alkalmas kompozíció előállítását, mely paszta konzisz­­tenciájú, és olyan komplexkémiai egyensúlyi rendszer, amely pH 7.5—9.5 közötti kémhatá­sú közegben a kőfelület károsítása nélkül képes a korrózióstermékeket és a felületi szeny­­nyeződéseket eltávolítani. Felismertük, hogy a cukorsavak közöl a glükonsav és a glükársav, ezek helyette­sített származékai, ill. sói gyengén bázikus közegben, hatékony és kíméletes tisztítósze­rek műemlékek, szobrok, és egyéb szennye­zett, ill. korrodeálódott kőfelületek számára, mind vízben, mind víz és szerves oldószerek elegyében. Találmányunk szerint kőfelületek tisztí­tására alkalmasak azok a pasztaszerű ké­szítmények, melyek 1—8 t% (t%=tömeg%) glükársavat, glükonsavat, boroglükonátot, aminoglükonátot vagy ezek alkálifém, ammo­nium sóit; 1—8 t% gyenge szerves savat vagy ezek alkálifém, ammonium sóit; 1—6 t% an­­ionos vagy nemionos tenzidet; 20—45 t% polisz acharid származék és/ vagy aktivált agyagásvágy gélesítőszert; 0—15 t% szer­ves oldószert és a maradék tömegrészben pe­dig vizet tartalmaznak. Találmányunk szerinti készítményben a komplexképzésre alkalmas glükonsavat és/ /vagy glükársavat vagy ezek sóit esetenként bórvegyületek (pl. bórax) jelenlétében alkal­mazzuk. A szennyeződés mértékétől és ké­miai tulajdonságaitól függően szükséges az ionerősség szabályozása, melyre gyenge sava­kat is alkalmazunk, ezek lehetnek pl. borkő­sav, tejsav, citromsav, szalicilsav. A szár­mazékai lehetnek amino vagy hidroxi,vala­mint ezek alkálifém, ammonium és kvaterner ammonium sói. A szennyeződésektől függően a tisztítóanyaghoz szerves oldószert, vagy ol­dószerek keverékét, vagy oldószerek stabil emulzióját is lehet adagolni. Megfelelő ol­dószerek pl. a klórozott szénhidrogének. A hatóanyagok és a segédanyagok vizes oldatához anionos vagy nemionos (önmagá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom