199545. lajstromszámú szabadalom • Áteresztő anyag ragasztóanyagoknak tárolóedényből való felvitelére szolgáló kenőfejhez és ahhoz alkalmas ragasztókompozíció
HU 199545 A célkitűzéséhez közelebb vinne. A habok szerkezetét vizsgálva tényként elfogadható, hogy nagy fajlagos felületűk, nem túl homogén cellatérfogatértékeik és az a körülmény, hogy a nyitott és a zárt cellájú szerkezet tulajdonképpen egy koncepciót takar, csak megerősíti azt, hogy a habok alkalmazhatósága erre a célra korlátozott. Nevezetesen, egy nyitott cellaszerkezetű hab cellaállományának egy része egy viszkózus ragasztóra nézve már zártnak tekinthető. Utóbbi oka, hogy ha a cellának csak egy nyílása van a ki-be anyagtranszportra, akkor az oda bejuttatott viszkózus ragasztó eltávozása nehézkes, elkerülhetetlen, hogy ott a ragasztó befilmesedik, és ez a habszerkezet elzáródásához vezet. Mindezek miatt más irányba is vizsgálódva, azt találtuk, hogy új és jobb megoldás, ha kenőfej áteresztőanyagként szintetikus szálakból szőtt textíliákat választunk. Az utóbbiak közül jónéhány ismert jó szakítószilárdságáról, kémiai ellenállóképességéről, stb. Előkísérleteinkben azonban a legkülönbözőbb szőtt textíliákkal — ha eltérő mértékben is — de a kopásállóságot nem találtuk megfelelőnek. Utóbbiak okaként azt tételeztük fel, hogy a szálak rendezettsége miatt mindig ugyanazon a ponton hat az igénybevétel és jelentkezik a kopás is, és a szőtt textíliák felületén nincs egy extra kopásállóságú felületi réteg, amely a fokozott koptatást, állandó súrlódást el tudná viselni. Kísérleteket végeztünk az ún. „nemszőtt“ textíliákkal, amelyek némelyikéről ismeretes, hogy önmagában ismert hőkezelési eljárásokkal felületén megömleszthető, úgy, hogy ezzel nem záródik el a nemszőtt textília felületének nyitottsága, átjárhatósága. Kísérleteink szerint ezeknek a szövés nélküli textíliáknak a kopásállósága messzemenőleg elegendő a szokásos, egy kiszerelési egységben található ragasztómenynyiség elterítésére. Egyúttal jellemzi még az általunk alkalmazni szándékozott nemszőtt textíliákat, hogy kémiailag rendkívül ellenállók és — a haboknál jelzett cellakategóriát rájuk is alkalmazva — cellaszerkezetük teljesen nyitott, „zsákutca jellegű“ cellák nem találhatók bennük. Gazdaságossági szempontokat is szem előtt tartva a polipropilén és/vagy polietilén elemi szálból készült nemszőtt textíliák bizonyultak a legkedvezőbbnek a találmány szempontjából. Amint említettük, célunk volt továbbá, hogy a megfelelő kenőfej áteresztőanyaghoz egy azzal kompatibilis, harmonizáló ragasztóösszetételt dolgozzunk ki. Az árfekvésében közepes, ugyanakkor előnyös tulajdonságú polivinil-alkohol alapú ragasztókompozíciót kívántuk összhangba hozni a kenőfej áteresztőanyagával. A poli(vinil-alkohol) jal kapcsolatos szabadalmi irodalom meglehetősen széles (lásd például 2 109 028 sz. NSZK-beli, 2 702 260 sz., 3 632 786 és 2 720 633 sz. USA-beli, 73.09.465, 73 21.344, 76 30.239, 75 154 335, és 76 58.490 sz japán szabadalmi leírások). 3 A találmány szerinti megoldás megvalósításához a hivatkozott, ismert készítmények nem bizonyultak megfelelőnek. Esetünkben a legfontosabb kritérium ugyanis nem a nagy szakítószilárdság és a gyors kötés, hanem a nemszőtt polipropilén és/vagy polietilén szálakon a poli (vinil-alkohol) alapú ragasztó nedves és kifilmesedett állapotban mért adhézióját kellett minimalizálnunk úgy, hogy közben — azzal mintegy ellentétesen — cellulózon (papír) a jó és viszonylagosan gyors ragasztóképesség változatlanul megmaradjon, esetleg még növekedjen is. A határfelületi jelenségekre alapuló modellben értelmezve egy poliuretánhab áteresztőanyagú kenőfej elzáródását poli(vinil-alkohol) alapú ragasztó alkalmazásakor egyértelműnek tűnt, hogy azok között elsőként említendő mindkét közeg viszonylag magas polaritása, azaz, hogy jól nedvesíti ezáltal a ragasztó’ a szilárd habfelületet. Abban az esetben, ha a szilárd fázist polipropilénre cseréljük fel — a poli (vinil-alkohol)-oldat nedvesítési szöge polipropilénen közel áll a teflonon mértéhez, a teflon pedig közismerten az egyik legvíztaszítóbb anyagok egyike — ezért a rossz nedvesítésnek betudhatóan csökkenhet az elzáródás veszélye. Másodsorban olyan kísérletsorozatot is terveztünk, ahol olyan anyagokat kívántunk kipróbálni, amelyeket már sikerrel alkalmaztak poli (vinil-alkohol) filmkészítmények újranedvesíthetőségének — újbóli ragasztóképességének— megakadályozására (1 051 514 sz. brit szabadalmi leírás); ezek az anyagok a Na-sztearát, sztearilalkohol, sztearinsav-amid. Utóbbiak szerepe azonban sokkal viszszafpgottabban kell megnyilvánuljon a rendszerben mint az a hivatkozott szabadalmi leírás szerint volt kívánatos. Továbbá, kombinálni kívántuk a kompozíciót fluorozott-alkilkarbonsav felületaktív anyag keverékekkel, amelyek feltételezésünk szerint képesek a poli (vinil-alkohol) molekulák penetrációját a cellulóz elemi szálak között meggyorsítani és ugyanakkor • a ragasztó-polipropilén és/vagy polietilén nemszőtt textílián a határfelületi viszonyokat is előnyösen befolyásolják. A szabadalmi irodalomban fellelhető egy olyan trend is, hogy a poli (vinil-alkohol) molekulaszerkezetét — ha kis mértékben is — a céloknak megfelelően módosítják (1 051 514 sz. brit és 76 58.490 sz. japán szabadalmi leírás). A találmány szerinti áteresztő anyag lényege, hogy az polietilén és/vagy polipropilén elemi szálakból nemszőtt 50—500 g/m2 négyzetmétertömegű 0,05—10 mm vastag textília. Előnyös a találmány értelmében, ha a nemszőtt textíliának a ragasztandó felülettel érintkező oldalán hőkezeléssel történő megömlesztés útján az elemi szálak között kötési pontok vannak kiképezve. A találmány kiterjed továbbá a — főként az előzőek szerinti áteresztőanyággal ellá4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
