199533. lajstromszámú szabadalom • Klórozott poliolefin-alapú, vízzel hígítható, diszperziós ragasztó kompozíciók és eljárás ezek előállítására

HU 199533 B A találmány tárgya klórozott poliolefint tartalmazó, vízzel hígítható, diszperziós ra­gasztó kompozíció, előnyösen öntapadó ter­mékek gyártásához és eljárás a ragasztó kom­pozíció előállítására. Ismeretes, hogy a környezetvédelmi köve­telmények a ragasztóipart is arra szorítják, hogy vizes alapú, illetve oldószerszegény ter­mékeket fejlesszenek ki (Műanyag Zsebkönyv, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1979. 339— 347. o.). Az ilyen típusú ragasztókompozíciók ál­talában reakcióképes csoportokat is tartal­maznak, így levegőre érzékenyek, hosszabb idejű tárolást, illetve ismételt felhasználást nem tesznek lehetővé, ezért öntapadó ragasz­tótermékek készítésére csak korlátozottan al­kalmasak. Ez vonatkozik a 4 257 933. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett alkidgyantás rendsze­rekre is. A találmány ezzel szemben olyan kis ol­dószertartalmú, vizes diszperziós rendszer­ből felvihető öntapadó ragasztókompozíció­ra vonatkozik, amely száradás után levegő hatására nem változik, hosszabb periódus (több év) után is felhasználható. A belőle készült öntapadó ragasztótermékek gyenge nyomással (pl. kézzel) a legkülönbözőbb szubsztrátumokra feltapadnak, azokról a fe­lületek minőségváltoztatása nélkül leválaszt­hatók, és a ragasztós felület ismételten fel­tapasztható. A találmány alapja az a felismerés, hogy a nagy klórtartalmú, szerves oldószerekben jól oldódó klórozott poliolefinek a velük csak korlátozottan összeférhető lágyítókkal és meg­felelő emulgeátorokkal olyan vizes diszper­zióba vihetők, amely így stabil, jó ragasz­tóképességű massza, és felhordás, illetve az illő komponensek eltávozása után is tapadós marad, és ezt a tulajdonságát igen hosszú ideig változatlanul megőrzi. A találmány szerinti termék fő előnye, hogy reaktív csoportot nem tartalmazó po­limereket vizes diszperzióban tartalmaz, ezért a felhasználásával készült öntapadó termé­kek ragasztóképességüket levegőn is hosszú ideig (évekig) megőrzik tárolt és feltapasz­tott állapotban egyaránt. A találmány szerinti, vízzel hígítható ra­gasztókompozíciót úgy állítjuk elő, hogy 100 tö­megrész (tr.) oldószerben feloldunk 30— 90 tr. legalább 56 t% klórtartalmú, célsze­rűen legalább 60 t% klórtartalmú, klórozott poliolefint, 26—120 tr. lágyítót, 0,5—2 tr. poliglikol-éter típusú, nem-ionos émulgeátort, 0,02—5 tr. hőstabilizátort, 0—1 tr. fénysta­­bilizátort. Az oldathoz legalább 1000 fordu­­lat/min intenzitású keverés közben, fokoza­tosan hozzáadagolunk 0,2—1 tr. fenti típu­sú, nem ionos emulgeátor és 0—6 tr. ismert hidrofil, makromolekulájú segédemulgeátor 50—400 tr. vízzel alkotott oldatát. A disz­perzióhoz adott esetben hozzáadunk 5—100 tr. r töltőanyagból és 5—80 tr. vízből álló disz­perziót, további állandó keverés mellett. Az így előállított diszperizó legalább 6 hónapig stabil, legkülönfélébb felületekre (pa­pír, karton, textilanyagok, műanyagok, gu­mi, bőr, alumínium, építőanyagok stb.) elő­kezelés nélkül felhordható, száradás után ol­dószer- és vízmentes réteget ad, amely ta­padóképességét hosszú ideig megőrzi, tehát alkalmazható akár mint korlátlan nyitottide­­jü ragasztó, akár mint megfelelő hordozó fóliára, szalagra, lemezre stb. felvitt, önta­padó ragasztótermék. Az alkalmazott klórozott poliolefin, elő­nyösen a nagyiparilag előállított kis- és nagy­­sűrűségű polietilén fajták és a polipropilén legalább 56 t% klórtartalmú, előnyösen leg­alább 60 t% klórtartalomig klórozott termé­ke, amelynek átlag móltömege 50 000-nél nagyobb, előnyösen 50 000—200 000 közöt­ti. és amely a lakkiparban szokásos oldó­szerek túlnyomó többségében, így aromás szénhidrogénekben, észterekben, ketonokban stb. hidegen is maradéktalanul oldódik. Lágyítóként előnyösen hosszú szénláncú, alifás mono- vagy oligoésztereket, illetve kló­rozott, kis móltömegü szénhidrogéneket (kló­rozott viaszokat) alkalmazunk, így dioktil­­-ftalátot (DOP), dimetil-glikol-ftalátot, tri­­krezil-foszfátot, szebacinsav/glikol oligoész­­tert, illetve klór-paraffinokat. Emulgeátorként előnyösen poliglikol-éter típusú, nem-ionos, felületaktív anyagokat használunk. Segédemulgeátorként viszonylag nagy móltömegü, vízben valódi vagy kollo­id oldatot képező, természetes vagy mester­séges makromolekulájú vegyületeket, elő­nyösen poli(vinil-alkohol)-t, alginátsókat, cel­lulózszármazékokat alkalmazunk. Ezek az adalékok jelentősen növelik a diszperziók sta­bilitását. Stabilizátorokként olyan, kis mennyiség­ben alkalmazott adalékanyagokat keverünk a rendszerhez, amelyek a ragasztó hőállósá­gát és oxidativ stabilitását, illetve fényálló­ságát (látható és láthatón kívüli tartomá­nyokban) növelik. Hőstabilizátorként előnyö­sen ón- vagy kadmium-sók, adott esetben epoxidált olajok használhatók. Fénystabili­­zátorként benzofenon-, benztriazol-származé­­kok, biszfenolok stb. alkalmazhatók. Oldószerként aromás szénhidrogéneket (előnyösen xilolt), adott esetben aromás ész­terrel (pl. etil-benzoáttal) kiegészítve, ész­tereket, ketonokat, klórozott szénhidrogéne­ket vagy ezek keverékeit használhatjuk. A találmány szerinti ragasztó egy előnyös előállítási módja szerint 100 tömegrész (tr.) oldószerben feloldunk 40—70 tr. klórozott poliolefint (60 t% fölötti klórtartalommal) és 35—75 tr. lágyítót úgy, hogy ez utóbbi két komponens tömegaránya 3:2 és 2:3 között legyen. Feloldunk továbhá 0,04—1 tr. óntar­talmú hőstabilizátor és 0,5—2 tr. epoxidált olaj hőstabilizáló adalék elegyét, 0,5—2 tr. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2;

Next

/
Oldalképek
Tartalom