199532. lajstromszámú szabadalom • Térhálósítható, kábelszigetelésre alkalmas polimer kompozíció
HU 199532 B Amint azt az 1. példában bemutatjuk a polimerek egymásban való kölcsönös eloszlatását először egy nagyintenzitású keverőben végezzük, majd az így kapott keveréket egy vezetőre, mint külső szigetelőanyagot ráextrudáljuk. A kompozíciót először magasabb hőmér-' sékleten térhálósítószer nélkül állítjuk elő, majd az 1. példában leírt konvencionális kábelszigete.lés elkészítését térhálósitó jelenlétében, alacsonyabb hőmérsékleten végezzük. Az 1. példában előállított peroxid típusú térhálósítót nem tartalmazó egymással kölcsönösen diszpergált keverék egymással összeférhetetlen alkotórészeinek együttmaradását a féldolgozás folyamán fröccsöntő próbával vizsgáljuk meg. A fröccsöntéshez használt gép típusa: Stokes Machine Model 702—1 gyártó: F. J. Stokes Corporation of Philadelphia, PA. A fröccsöntés paraméterei a következők: a fröccsöntés hőmérséklete: 204°C, az olvadék hőmérséklete: 66°C, az olvadék betöltési ideje: 5 s, a hűtési idő: 50 s. A fröccsöntési próba folyamán megfigyelhető, hogy a kompozíció a fröccsöntés alatt is megtartja homogenitását és hogy az egyébként egymással összeférhetetlen alkotórészek mint a nagysűrűségü polietilén és az etilén-propiién-gumi alaposan elkevert állapotban marad a fröccsöntött termékben is, a komponensek nem válnak szét se nem rétegeződnek („rétegződésgátoltak"). Az 1. példa szerinti eljárással előállított térhálósítót nem tartalmazó keverékben az alkotórészek egymással való diszpergálását nagyon nagy gondossággal végezzük. Ugyanígy fröccsöntő próbát végzünk két olyan keverékkel is, amelyekben az egymással való kölcsönös diszperziót nem optimalizáljuk az előzőeknek megfelelően. Az első esetben a kompozíció összetétele a következő: 20 tömegrész polisztirol, 80 tömegrész kissürűségű polietilén és 1,8 tömegrész szálmorfológiájú poli (tetrafluor-etilén). A keveréket először hengerszéken homogenizáljuk, majd innen fólia formában eltávolítjuk és lehűtjük. A hengerelt anyag nem ragad a hengerekre, onnan viszonylan könnyen fólia formájában eltávolítható, a lehűlt fólia felülete sima.' Az alkalmazott teljes hengerlési idő: 20 perc. Nem folytattunk kísérleteket arra nézve, hogy az egymással való kölcsönös diszperziót az idővel, hőmérséklettel, a PTFE diszperziójával és koncentrációjával, másodlagos kezeléssel, a szokásos antioxidánsokon kívüli egyéb segédanyagok adagolásával vagy bármilyen egyéb módon vagy eljárással hogyan optimalizálhatjuk. A lehűtött fólia ellenáll a kézi erővel történő törésnek, a törésvonal megjelenése előtt a hajlított felület kifehéredik, ami a szálas szerkezetre utal. A lemez eltörése után a törésvonalban szálas szerkezet figyelhető 5 4 meg. A törésfelület rétegződését vagy rétegszerű szerkezetet mutat. A lemezes anyagot szokásos granuláló készülékben granuláljuk. A granulátumot fröccsöntő gépbe adagoljuk és az 1. példának megfelelően azzal összehasonlító vizsgálatra fröccsöntést végzünk. A fröccsöntés folyamán az olvadék a formát jól kitölti a fröccsöntött termék felülete fényes, sima. Ugyanilyen erő hatására, mint amilyent a lemezes anyagnál alkalmaztunk, a keletkezett termék durva törésfelületet adva törik. A fröccsöntött termék ugyanúgy ellenáll a törésnek és a törésfelületnél ugyanúgy rétegződés figyelhető meg, mint a lemezes anyag esetében, ami szálas szerkezetre utal. A lemezes anyag törés előtt nagymértékben meghajlik. A szálak jelenléte nyilvánvaló, de azt nem állítjuk, hogy ezek pusztán PTFE szálak vagy polimerrel asszociált PTFE szálak. A szálak jelentéte és a PTFE-nak az a közismert tulajdonsága, hogy nyíróerőnek kitett polimer közegben szálszerkezetűvé alakul, valószínűsítik a PTFE szálak jelenlétét. A fenti megfigyelésekből nyilvánvaló, hogy a poli (tetrafluor-etilén) szálak és szálkötegek a fröccsöntés folyamán erős nyírásnak vannak kitéve. A PTFE szálszerkezetének kialakulása a fröccsöntés folyamán fellépő nyíróerővel fokozható. A találmány szerinti készítményből olyan fröccsöntött termékek állíthatók elő, melyekben szálas poli (tetrafluor-etilén) van szétoszlatva. A második esetben kissürűségű polietilén és polisztirol egymásban való kölcsönös diszperzióját alacsonyabb hőmérsékleten végezzük. A keverék összetétele a következő: 20 trész kissürűségű polietilén, 80 trész polisztirol, 1,8 trész PTFE. Keveréket készítünk 5 trész PTFE alkalmazásával is. A keveréket először hengerszéken homogenizáljuk. A hengerszékről a fóliát eltávolítjuk. A hengerelt fólia törésfelülete rétegződést mutat. A hengerelt fóliát granuláljuk, majd a fröccsöntő gépbe adagoljuk. A fröccsöntés folyamán az olvadék a formát jól kitölti, a fröccsöntött termék felülete fényes, sima. A fröccsöntött termékek törésfelülete a hengerelt fóliához hasonlóan rétegződést mutat, ami azt bizonyítja, hogy a keverék szálas szerkezetét a fröccsöntés alatt is megőrzi. Az 5 trész PTFE-t tartalmazó keverékből készült hengerelt fólia és fröccsöntött termék a törésnek az előzőeknél is jobban ellenállt. Ügy találtuk, hogy ha a PTFE-t az öszszekeverésnél jól eloszlatjuk egy teljesen homogén egymásban kölcsönösen diszpergált rendszerben, akkor néhány cm2-es kis „alkatrészek" fröccsöntésénél az egymással öszszeférhetetlen alkotórészek homogén diszperzióban maradnak, nem válnak szét és így a 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
