199532. lajstromszámú szabadalom • Térhálósítható, kábelszigetelésre alkalmas polimer kompozíció

HU 199532 B Amint azt az 1. példában bemutatjuk a polimerek egymásban való kölcsönös elosz­latását először egy nagyintenzitású keverő­ben végezzük, majd az így kapott keveréket egy vezetőre, mint külső szigetelőanyagot ráextrudáljuk. A kompozíciót először magasabb hőmér-' sékleten térhálósítószer nélkül állítjuk elő, majd az 1. példában leírt konvencionális ká­­belszigete.lés elkészítését térhálósitó jelen­létében, alacsonyabb hőmérsékleten végez­zük. Az 1. példában előállított peroxid típusú térhálósítót nem tartalmazó egymással köl­csönösen diszpergált keverék egymással összeférhetetlen alkotórészeinek együttma­­radását a féldolgozás folyamán fröccsöntő próbával vizsgáljuk meg. A fröccsöntéshez használt gép típusa: Stokes Machine Model 702—1 gyártó: F. J. Stokes Corporation of Philadelphia, PA. A fröccsöntés paraméterei a következők: a fröccsöntés hőmérséklete: 204°C, az olvadék hőmérséklete: 66°C, az ol­vadék betöltési ideje: 5 s, a hűtési idő: 50 s. A fröccsöntési próba folyamán megfigyelhe­tő, hogy a kompozíció a fröccsöntés alatt is megtartja homogenitását és hogy az egyéb­ként egymással összeférhetetlen alkotórészek mint a nagysűrűségü polietilén és az etilén­­-propiién-gumi alaposan elkevert állapotban marad a fröccsöntött termékben is, a kom­ponensek nem válnak szét se nem rétege­ződnek („rétegződésgátoltak"). Az 1. példa szerinti eljárással előállított térhálósítót nem tartalmazó keverékben az alkotórészek egy­mással való diszpergálását nagyon nagy gondossággal végezzük. Ugyanígy fröccsöntő próbát végzünk két olyan keverékkel is, amelyekben az egymás­sal való kölcsönös diszperziót nem optima­lizáljuk az előzőeknek megfelelően. Az első esetben a kompozíció összetéte­le a következő: 20 tömegrész polisztirol, 80 tö­megrész kissürűségű polietilén és 1,8 tömeg­rész szálmorfológiájú poli (tetrafluor-etilén). A keveréket először hengerszéken homoge­nizáljuk, majd innen fólia formában eltávo­lítjuk és lehűtjük. A hengerelt anyag nem ragad a henge­rekre, onnan viszonylan könnyen fólia for­májában eltávolítható, a lehűlt fólia felüle­te sima.' Az alkalmazott teljes hengerlési idő: 20 perc. Nem folytattunk kísérleteket arra néz­ve, hogy az egymással való kölcsönös disz­perziót az idővel, hőmérséklettel, a PTFE diszperziójával és koncentrációjával, másod­lagos kezeléssel, a szokásos antioxidánsokon kívüli egyéb segédanyagok adagolásával vagy bármilyen egyéb módon vagy eljárással ho­gyan optimalizálhatjuk. A lehűtött fólia ellenáll a kézi erővel tör­ténő törésnek, a törésvonal megjelenése előtt a hajlított felület kifehéredik, ami a szálas szerkezetre utal. A lemez eltörése után a törésvonalban szálas szerkezet figyelhető 5 4 meg. A törésfelület rétegződését vagy réteg­szerű szerkezetet mutat. A lemezes anyagot szokásos granuláló készülékben granuláljuk. A granulátumot fröccsöntő gépbe adagoljuk és az 1. példá­nak megfelelően azzal összehasonlító vizs­gálatra fröccsöntést végzünk. A fröccsöntés folyamán az olvadék a for­mát jól kitölti a fröccsöntött termék felü­lete fényes, sima. Ugyanilyen erő hatására, mint amilyent a lemezes anyagnál alkalmaztunk, a kelet­kezett termék durva törésfelületet adva tö­rik. A fröccsöntött termék ugyanúgy ellen­áll a törésnek és a törésfelületnél ugyanúgy rétegződés figyelhető meg, mint a lemezes anyag esetében, ami szálas szerkezetre utal. A lemezes anyag törés előtt nagymértékben meghajlik. A szálak jelenléte nyilvánvaló, de azt nem állítjuk, hogy ezek pusztán PTFE szálak vagy polimerrel asszociált PTFE szálak. A szá­lak jelentéte és a PTFE-nak az a közismert tulajdonsága, hogy nyíróerőnek kitett poli­mer közegben szálszerkezetűvé alakul, való­színűsítik a PTFE szálak jelenlétét. A fenti megfigyelésekből nyilvánvaló, hogy a poli (tetrafluor-etilén) szálak és szálköte­­gek a fröccsöntés folyamán erős nyírásnak vannak kitéve. A PTFE szálszerkezetének kialakulása a fröccsöntés folyamán fellépő nyíróerővel fokozható. A találmány szerinti készítményből olyan fröccsöntött termékek állíthatók elő, melyek­ben szálas poli (tetrafluor-etilén) van szét­oszlatva. A második esetben kissürűségű polieti­lén és polisztirol egymásban való kölcsönös diszperzióját alacsonyabb hőmérsékleten vé­gezzük. A keverék összetétele a következő: 20 trész kissürűségű polietilén, 80 trész po­lisztirol, 1,8 trész PTFE. Keveréket készí­tünk 5 trész PTFE alkalmazásával is. A keveréket először hengerszéken homo­genizáljuk. A hengerszékről a fóliát eltávo­lítjuk. A hengerelt fólia törésfelülete réteg­ződést mutat. A hengerelt fóliát granuláljuk, majd a fröccsöntő gépbe adagoljuk. A fröccsöntés folyamán az olvadék a formát jól kitölti, a fröccsöntött termék felülete fényes, sima. A fröccsöntött termékek törésfelülete a hengerelt fóliához hasonlóan rétegződést mu­tat, ami azt bizonyítja, hogy a keverék szá­las szerkezetét a fröccsöntés alatt is megőr­zi. Az 5 trész PTFE-t tartalmazó keverék­ből készült hengerelt fólia és fröccsöntött termék a törésnek az előzőeknél is jobban ellenállt. Ügy találtuk, hogy ha a PTFE-t az ösz­­szekeverésnél jól eloszlatjuk egy teljesen ho­mogén egymásban kölcsönösen diszpergált rendszerben, akkor néhány cm2-es kis „al­katrészek" fröccsöntésénél az egymással ösz­­szeférhetetlen alkotórészek homogén diszper­zióban maradnak, nem válnak szét és így a 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom