199526. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszforsavcsoportokat tartalmazó poliészter-gyanták vagy alkidgyanták előállítására
HU 199526 B (lásd pl. K. Winacker és L. Küchler: „Chemische Technologie", C. Hanser Kiad., München 1972) vitelezhető ki. A foszforsavcsoportok kifejezett katalitikus hatása következtében aránylag alacsony forráspontú hígítószerek, mint xilol alkalmazása esetén, és ezért aránylag alacsony reákcióhőmérsékletek mellett is olyan reakcióidőket érünk el, melyek a nem módosított poliészterek előállításánál szokásosak. Ezért olyan speciális berendezésekre, melyek a hígítószert nem tartalmazó sarzsok esetében szokásos reakcióidőt magasabb hőmérséklet és megnövelt nyomás alkalmazása következtében csökkenteni képesek, (mint a 17 45 791 sz. német szövetségi köztársaságbeli nyílvánosságrahozatali iratban leírt berendezés) a találmány szerinti eljárás kivitelezéséhez nincs szükség. A használt higítószert az előállítási eljárás elején, de valamely alkalmas későbbi időpontban — például azután, hogy a használt alapanyagok már átlátszó olvadékot képeznek — is a reakcióelegyhez adhatjuk. Lehetséges szakaszos hozzáadás is, amikor is az eljárás első szakaszában magasabb reakcióhőmérsékletet tartunk, így a reakcióidő lerövidül. A találmány szerinti eljárásban felhasznált hígítószer mennyiségét úgy szabjuk meg, hogy a reakció alatt a szilárdanyag tartalom 40 és 80 t% között legyen. A találmány szerinti eljárásra jellemző előnyök biztosításához mindezekelőtt a reakció végső szakaszában az szükséges, hogy a reakcióelegyet olan mértékben hígítsuk, hogy a foszforsavvegyület gyakorlatig teljes beépülését gél-képződés nélkül érjük el. A reakcióelegynek természetesen minden hőmérsékleten megfelelően kis viszkozitásúnak kell lennie. Továbbá szilárdanyag-tartalom csökkentésre van szükség, ha szűk molekulatömegeloszlást kívánunk elérni. A reakció előmenetele a határ viszkozitással [ti] ill. savszámmal követhető. A dimeirlformamidban mért határviszkozítás előnye 3 és 25 ml/g közötti tartományban van, a termékek savszáma 10 és 80 mg KOH/g között lehet. A savas foszforsavésztercsoportok poliészterbe történő beépülése a reakció folyamán a kis molekulatömegű savas foszforsavészter vagy szabad foszforsav tulajdonságaival is ellenőrizhető, mert a foszforsavészterek vagy a foszforsav titándioxiddal pigmentált poliészter-aminoplaszt kombinációkban már kis koncentrációban a bevonat fényhibásan jelentkeznek. Különböző kondenzáció-fokú minták vizsgálata útján ily módon gyakorlati módon ellenőrizhető a foszforsavészter-beépülés. A reakció befejezése után a reakcióelegyhez adott esetben további oldószermennyiség adható. Ezeknek az oldószerekek nem kell a hígítószerekkel kapcsolatosan a fentiek-4 5 ben említett követelményeknek megfelelniük. Aktív hidrogénatomokat vagy észtercsoportokat tartalmazó oldószerek hozzáadása esetén szobahőmérsékleten is előfordulhat, hogy szabad foszforsavcsoportok katalitikus hatására a poliészter lánc elhasad és így a molekulatömeg csökken. Ha ez a hatás nem kívánatos, akkor a szabad foszforsavcsoportokat az aktív oldószer hozzáadása előtt legalább részben, erre alkalmas aminokkal só alakúakká kell átalakítani. Ez amino formaldehid gyantás kombinációknál a tárolhatóság javítása területén is hasznos lehet. A blokkolószer minőségét és mennyiségét ilyen esetben a szakember számára ismert módon, a kívánt reakcióképességnek és tárolhatóságnak megfelelően kell megállapítani. E tekintetben különösen említésre méltó, hogy a találmány szerinti eljárással előállított aminoplasztokkal kombinált kötőanyagok reaktivitása kevéssé illékony aminok, mint dietanolamin vagy 2-amino-2-etil-l ,3-propándiol hozzáadása esetén is csak kis mértékben csökken. A találmány szerinti eljárással előállí-' tott kötőanyag-oldatokat, mint a szokásos poliésztergyantákat adott esetben további gyanta-komponensekkel, mint pl. aminoplasztokkal, ill. pigmentekkel, töltőanyagokkal, adalékanyagokkal és oldószerekkel dolgozzuk fel lakkokká. Az analóg felépítésű, foszforsavcsoport mentes termékekkel készült lakkbevonatokkal összehasonlítva a vízállóság és a korrózióvédőhatás jelentősen javul. Aminogyantákkal kombinálva még teljesen éterezett típusok esetén is alacsony keményítési hőmérsékletek alkalmazhatók. A poliészter foszfortartalom ill. határviszkozitás — tartomány megfelelő megválasztásával egyrészt olyan lakkreceptúrák állíthatók össze, amelyek különösen szórásos felhordásra alkalmasak. Az ilyen lakkok már kb. 100°C beégetési hőmérséklet melett is az említett előnyös filmtulajdonságokat mutatják. Ez különösen érvényes 0,2—0,8 mól foszforsav/kg poliészter foszfor-tartalmú és 0,2— 0,8 ml/g (DMF, 20°C) határviszkozitású lakkokra, amelyek a foszfort eljárásunk szerint polifoszforsav és/vagy egy vagy többértékű alkoholok savanyú foszforészterei alakjában tartalmazzák. A találmány szerinti eljárás másrészt különösen alkalmas olyan, nagyobb molekulatömegű termékek előállítására, amelyek nagy mértékben deformálható lakk-bevonatokhoz szükségesek. Megfelelően felépített 0,3—1,5 mól foszfor/kg poliészter foszfortartalmú és 6 ml/g (DMF, 20°C)-nál nagyobb határviszkozftású termékek lehetővé teszik, hogy stancoló lakkok megkívánt tulajdonságait, mint a mélyhúzhatóságot és sterilizálással szembeni ellenállást már 120—140°C-os keményítési (térhálósítási) hőfokkal ill. a szokásos hőmérsékleten igen rövid keményedési idővel elérjük, és aluminiumtubusok lakkozásához kiváló „hidegállóságú" (vagyis alacsony hő-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
