199526. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszforsavcsoportokat tartalmazó poliészter-gyanták vagy alkidgyanták előállítására
HU 199526 B A találmány tárgya eljárás beégetőlakkok kötőanyagkomponenseként szolgáló, foszforsavcsoportokat tartalmazó poliésztergyanták vagy alkidgyanták előállítására. Számos irodalmi adatból alapvetően ismert a foszforsavcsoportok lakk-kötőanyagokra kifejtett hatása, fgy egyrészt ismert, hogy a csoportok és a szubsztrátum, különösen fémek, de e csoportok és a pigmentek és töltőanyagok között is kifejezett kölcsönhatás jön létre, ami a lakkbevonatoknak különösen tapadóképességét és tartósságát jelentősen javítja. -A foszforsavcsoportok másrészt sav-katalizált térhálósodási mechanizmusok esetében előnyös térhálósító katalizátorok. E tulajdonságoknak különös jelentősége van a lakkokkal szemben támasztott korszerű követelmények — mint lehetőleg kis menynyiségű egészségre káros anyag (mint krómtartalmú rozsdagátló pigmentek) — tartalom és kisebb térhálósítási energiaigény — szempontjából. Az említett hatások részben közvetlenül a savas foszforsavcsoportoknak, részben a megfelelő foszfátanionoknak tulajdoníthatók. Ebben az értelemben jelen leírásunkban „foszforsavcsoportok" alatt mind a savas vegyületeket, mind szerves vagy szervetlen bázisokkal képzett sóikat értjük. Nem tartoznak e kifejezésbe azonban a foszforsavcsoportok nem ionos származékai, mint pl. észterei. A lakkok korroziógátló hatásának vagy keményedési jellemzőinek kérdése a gyakorlatban nem kezelhető egy sor egyéb lakktechnikai tulajdonságoktól — mint tárolhatóságtól, felhordhatóságtól vagy az egyértelműen fényesen pigmentált lakkbevonatok előállításának lehetőségétől — elkülönítve. Ugyanígy az elért javulásokat a változó gyakorlati körülmények között kell megállapítani tudni, ami szintén azt feltételezi, hogy a foszforsavcsoport-koncentráció kötőanyagtípustól függően bizonyos minimális értéket meghalad. A 356 782 sz. osztrák szabadalmi leírás szerint pl. ahhoz, hogy kezeletlen vaslemezén jó vízállóságot érjük el, tipikus „high-solid" kötőanyagok esetében kb. 0,3 mol/kg. nagyságrendű értékre van szükség. Ha foszforsavakat vagy kismolekulájú származékaikat pigmentált lakkokhoz adjuk, akkor már 0,3 mol/kg foszforsavcsoport alatti koncentrációban ez egy sor súlyosbító zavarhoz vezet, mint pl. fény-elvesztés vagy a kikeményített filmek deformálhatóságának roszszabbodása. Ezért a foszforsavakat (vagy származékaikat) a gyakorlatban csak „wash-primer"-ek recepturálásánál, kis rétegvastagságban alkalmazott, matt, korróziógátló és tapadást javító bevonatok készítésénél alkalmazzák. A foszforsavcsoportok lakk-kötőanyagokba vagy kombinációkba történő beépítését sok helyen leírják az irodalomban, pl. a 22 04 844 sz. német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali iratban, a 13 77 854 1 2 sz. nagy-britanniai, valamint 34 15 766 és 35 74 566 sz. észak-amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban. Az ezekben alkalmazott eljárások azonban nem felelnek meg a mi találmányi célkitűzéseinknek, különösen nem abban a tekintetben, hogy olyan kötőanyag előállításának lehetőségét teremtsük meg, amely nagy foszforsavcsoport-tartalom'mellett hibamentes és megfelelően pigmentálható nagyfényű lakkbevonatokat ad. A 41 78 319,41 78 320,41 78 323 és 4178324 sz. észak-amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban oligomer savas foszforsavészterereket epoxicsoportokat tartalmazó polimerekkel 1:1 savcsoport:epoxicsoport mólarányban kombinálnak. A két csoport között végbemenő reakcióval elkerülhetők ugyan a bevonat-hibák, de ezáltal a szabad foszforsavcsoport — tartalom döntő módon lecsökken. Ezek a kombinációk ezért nem oldják meg a kitűzött feladatot. A 356 782 sz. osztrák szabadalmi leírás szerint a nevezett hibák úgy kerülhetők el, hogy a foszforsavat egy speciális eljárással építik be a kötőanyagba. Ez eljárásnak lényegében az a célja, hogy szabad foszforsav-tartalmat vagy a kémiailag nem kötött kis molekulatömegü foszforsav-származék-tartalmat nagy mértékben csökkentse. Ezen irodalmi adat szerint savas foszforsav-származékokat amino-aldehid kondenzációs termékekkel reagáltatnak, és a nyert kondenzátumot' hidroxilcsoportokat hordozó komponensekkel keverik és részben reagáltatják. Az eljárás segítségével olyan egy komponensű, hőre keményedő lakkok kötőanyaga állítható elő, melyek hibamentes, megfelelő pigmentálás mellett nagy fényű, jó korrózióvédelmet biztosító lakkbevonatokat szolgáltatnak. Az eljárás különösen nagy szilárdanyag-tartalmú lakkokhoz szükséges kötőanyagok szintézisére alkalmas. Nagyobb molekulatömegű kötőanyagok előállításánál a 356 782 sz. osztrák szabadalmi leírás szerint a reakciópartnerek között gyakran összeférhetőségi problémák merülnek fel, különösen akkor, ha a hidroxil-komponensnek nagyobb a molekulatömege. Ezáltal egy sor fontos alkalmazási területen, például stancolható, igen nagy mértékben deformálható és sterilizálást tűrő lakkozásoknál, például alumíniumtubusok lakkozásánál vagy olyan lakkok receptűráinak készítésénél, melyek csak az oldószer leadása által száradnak, erősen korlátozódik a kémiailag kötött foszforsavcsoportokat tartalmazó, javított tulajdonságú kötőanyagok szintézisének lehetősége. Nagyobb molekulatömegű poliésztergyanták előállításának lehetőségét írja le a 17 45 791 sz. német szövetségi köztársaságbeli nyílványosságrahozatali irat. Itt úgy járnak el, hogy az észterezési reakciót híg oldatban és adott esetben nyomás alatt végzik, miáltal lehetőség nyílik arra, hogy a reakciót az elméleti gélesedési ponton túl tovább folytassák 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
