199524. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkil-fenol-formaldehid gyanta tartalmú módosított alkidgyanták előállítására

HU 199524 B A találmány tárgya, eljárás olyan mó­dosított alkidgyanták előállítására, amelyek alkil-fenol-formaldehid gyantát is tartalmaz­nak módosítóként. Alkidgyanták száradási tulajdonságainak javítására számos eljárás ismert. A 3 179 530 számú amerikai egyesült ál­lamokbeli szabadalmi leírás olyan eljárást ismertet, amelynél alkidgyanták száradását szerves peroxidok adagolásával javítják. A módszer hátránya, hogy a kompozíció tárolhatósága kicsi és a szerves peroxidok alkalmazása növeli a gyanta tűzveszélyessé­gét. A 176 069 számú magyar szabadalmi le­írásban, amely saját korábbi eljárásunk, ke­tongyantával történő alkidgyanta módosítást ismertetünk. Az eljárás szerint, ha az alkidgyanták módosítására keménygyantaként olyan ke­tongyantákat alkalmazunk, amelynek hidr­­oxilszáma 50—400 mg KOH/g, olvadáspont­ja 50—150°C (53180 DIN szerint), akkor a módosított alkidgyanták javított tulajdonsá­gokat mutatnak. Javul a száradóképességük, nő a gyanták pigmentnedvesítő-képessége. Ismert továbbá az is, hogy ha alkil-fenol­­-formaldehid gyantát olajjal módosított al­­kidgyantával főzik össze — javul a módosí­tott gyanta fény- és vegyszerállósága, vi­szont romlik a gyanta eredeti száradási tu­lajdonsága. A jelenség magyarázata az, hogy az olaj­­reaktív alkil-fenol-gyanták magasabb hőmér­sékleten intermolekuláris dehidratáció révén az igen reakcióképes kinometidekké alakul­nak, mely vegyületek a száradó vagy félig száradó olajok kettős kötésével magas hő­mérsékleten addíciós reakcióra lépnek. (Dr. Kovács L.: Lakkműgyanták, I. kötet 24. ol­dal). Ez a reakció igen előnyös a száradó ola­jok nemesítésére, de olajmódosított alkid­gyanták esetén, miután „elfogyasztja" a telí­tetlen kötések egy részét, visszaveti azok oxi­dativ száradását. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy ha alkidgyantákat a kondenzáció során nem csupán hidroxilcsoportot tartalmazó keton­gyantával, hanem még fenol-formaldehid gyan­tával is módosítjuk, a kész gyanta száradá­si tulajdonságait tovább tudjuk javítani és emellett keményebb, fényállóbb gyanta bevo­natot nyerünk a módosított gyanta oldatá­ból. A jelenség feltételezett magyarázata az, hogy az alkidgyanta szintézise során be­épített OH-funkciós ketongyanták, (melyek beépülése a hidroxi-csoportokon keresztül tör­ténik) igen jó reakciópartnerei a magas, 150°C feletti hőmérsékleten, az alkil-fenol-gyanták­­nak. így a kettőskötéseket csökkentő dién­­addíció helyett túlsúlyban étereződési vagy szubsztitúciós reakció játszódik le a két gyan­ta molekulái között. Ezáltal a találmány sze­1 2 rinti módosítás az eredeti ketongyártás mó­dosításához képest, az eredeti száradási idő csökkenését eredményezi. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy polikarbonsavat, — anhidridet, mono­karbonsavat, illetve ezek keverékét, polial­­koholt és száradó olajat 160 és 260°C közötti hőmérsékleten reagáltatunk, a reakció során keletkező víz folyamatos eltávolítása mellett. Az eljárást az jellemzi, hogy a reakcióelegy­­hez 50—400 mg KOH/g hidroxilszámú és 50—150°C olvadáspontú, hidroxilcsoporto­­(ka)t tartalmazó ketongyantát adunk 1 — 30 tömeg% mennyiségben, amely a reak­­cióelegy kiindulási hidroxilszámának 0,1 — 25%-át biztosítja. A reakcióidő előrehalad­tával, a polikondenzációs reakció 50—95%­­os konverzióját követően, 150—200°C közötti hőmérsékleten beadagolunk a gyanta tömegé­re vonatkoztatva 0,1 —10 t%, előnyösen 5,0— 7,0 tömeg%, 50—Í50°C olvadáspontú, olyan alkil-fenol-gyantát, melynek oldalláncában a szénatomszám nagyobb, mint 3 és kisebb, mint 10. Előnyösen propil-, izobutil-, hexil- és oktil-fenolokból készült alkil-fenol-gyantát vagy ezek elegyét A további főzést 190 — 250°C között folytatjuk a kívánt végpara­méterek eléréséig. Hidroxilcsoportot tartalmazó ketongyan­taként hidroxilcsoportokat tartalmazó ciklo­­hexanon-metanol gyantát, alkil-ciklohexanon­­-metanol gyantát, ciklohexanon-formalde­­hid gyantát, alkil-ciklohexanon-formalde­­hid gyantát, acetofenon gyantát, acetofe­­non-formaldehid gyantát vagy ezek közül kettőnek vagy többnek az elegyét alkalmaz­zuk. A hidroxilcsoporto(ka)t tartalmazó ke­tongyanták ismert módon, így például a 864 451 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertetett módon állíthatók elő. Az eljárásban poliaíkoholként például az alábbiakat alkalmazhatjuk: etilénglikol, pro­­pilénglikol, butándiol, hexándiol, dimetil-1,3- -pentándiol, 2-etil-l,3-pentándiol, dimetilol­­-ciklohexán, perhidrobiszfenolok, polietilén-, és polipropilen-glikolok, glicerin, trimetilol­­-etán, trimetilol-propán, hexán-triol, 1,2,4- -bután-triol, pentaeritrit, szorbit, mannit, di­­pentaeritrit. A polikarbonsavak példái: ftálsav, izoftál­­sav, tereftálsav, hexahidroftálsav, endometi­­lén-tetrahidroftálsav, hexaklór-endometilén­­-tetrahidroftálsav, maleinsav, fumársav, ita­­konsav, vagy ezek megfelelő anhidridjei, adi­­pinsav, szebacinsav, dimerizált zsírsavak, trimellitsav vagy anhidridje. Alkalmas mo­nokarbonsavak például a benzoesav, p-ter­­cier-butil-benzoesav, hexahidro-benzoesav, ak­­rilsav vagy egyéb alifás, cikloalifás vagy aro­más monokarbonsavak. Száradó olajkomponensként előnyösen al­kalmazhatók a szójaolaj, lenolaj, naprafor­góolaj, tallolaj, kínai faolaj, ricinus- és de­­hidratált ricinusolaj, illetve ezek zsírsavai. A találmány szerinti eljárást az alábbi kiviteli példákkal mutatjuk be. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom