199522. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vizes alkidgyanta emulzió előállítására levegőn száradó lakkok és festékek számára

HU 3 Aromás és/vagy cikloalifás dikarbonsavtartalom: Polietilénglikol-tartalom: előnyösen Polietilénglikolon kívül polialkohol-tartalom: Akrilsav/metakrilsav­­-tartalom: Olyan akril-, ill. vinilmonomer­­-tartalom, amely a kettősköté­sen kívül további reakcióképes funkcionális csoportokat nem tartalmaz: Savszám: Hidroxil-szám: Határviszkozitás-5—15 t% 7— 13 t% 9-11 t% 8— 20 t% 4—10 t% 10—26 t% 25—70 mg KOH/g 30—100 mg KOH/g-szám: 9— 12ml/g (kloroform, 20°C) Az akriláttal módosított alkidgyanták a találmány szerinti emulziókban elsősorban az uretán-alkidgyanta emulgeátorgyantája­­ként, és a pigmentek diszpergálószereként hatnak. Ezért az emulziók és lakkok jó tá­rolási stabilitása érdekében e komponens sta­bilizáló hidrofil csoportjainak hidrolízissel szemben lehetőleg ellenálló módon kell kötve lenniök. Ezért a polietilénglikolt — a technika állásához még nem tartozó 365215 sz. oszt­rák szabadalmi leírás értelmében — előnyö­sén beépítjük. Ügy járunk el, hogy egy külön reakció­lépésben a polietilénglikolt kétszeres moláris mennyiségű monoepoxi-zsírsavészterrel éte­rezzük, és a polietilénglikollal módosított zsírsavésztert ezután átészterezéssel beépít­jük az alkidgyantába. Az epoxisavéázterek (I) általános képletű termékei, ahol X jelentése 2—8 szénatomos, telített alkilcsoport, Y jelentése 7—11 szén­­atomos, telített alkiléncsoport, és Z jelentése 1 — 10 szénatomos alifás, cikloalifás vagy aromás szénhidrogéncsoport. E vegyületeket egyértékű alkoholok egy­szeresen telítetlen zsírsavakkal végzett ep­­oxidálásával nyerjük. Ilyen zsírsavakként például lauroleinsav (9-dodecénsav), mirisz­­toleinsav (9-tetradecénsav), palmitoleinsav (9-hexa-decénsáv), olajsav (9-oktadecénsav), vagy erukasav ( 13-dokozénsav) jön számí­tásba. Különösen alkalmasak az olajsavész­­terek epoxidálási termékei. Alkohol-kompo­nensként alkalmasak 1 —10 szénatomos vegy­értékű, telített, alifás, cikloalifás és aromás alkoholok. Az epoxidálást ismert eljárások sze­rint, például hidrogénperoxiddal és han­gyasavval hajtjuk végre. Az (I) általános képletű termék molekulánként egy epoxicso­­portot tartalmaz és mennyisége a keverék­ben legalább 75 t%. Ezek a termékek a keres­kedelemben is kaphatók, és a megfelelő gyárt­mányismertetőkben n-alkil- vagy i-alkil-epoxi­­zsírsav-észterel.Ként definiálják őket. Polietilénglikolként 500—5000 átlagmole­­kulatömegű termékek alkalmasak. Ezeket katalizátor jelenlétében 1:1,7-től 1:2,1-ig ter­jedő mólarányban reagáltatjuk éterezéssel az epoxivegyülettel. Ilyenkor a polietiién­­glikol molekula ideális esetben mindkét vé- 5 gén éterkötéssel kapcsolódik a zsírsavész­terhez. Iparilag úgy járunk el, hogy a poli­­etilénglikolhoz kihordószeres vákuumdesztil­­lációval végzett víztelenítés után katalizá­tort adunk és az elegyet 100—150°C-ra mele- 10 gítjük. Ezután több óra alatt hozzáadjuk az epoxivegyületet, és a hőmérsékletet addig tart­juk ezen az értéken, amíg az epoxiszám 0,01 alá csökken. Katalizátorként többek között a kénsav, perklórsav, aluminium-klorid és 15 bór-trifluorid alkalmas. Az így nyert éterezési terméket (polieti­­lénglikol-diétert) ezután az eredetileg felhasz­nált monoepoxivegyület egyértékű alkoholjá­nak lehasadása mellett az alkidgyanta elő- 20 állításánál szokásos poliolokkal, zsírsavak­kal és/vagy olajokkal, valamint adott esetben aromás monokarbonsavakkal és/vagy kívánt dikarbonsavak egy részével alkalmas kata­lizátorok, mint ólom-oxid vagy kalcium-hidr- 25 oxid jelenlétében kb. 250°C-on átészterezés­sel reagáltatjuk. Az előtermékből szabaddá tett egyértékű alkoholt desztillációval kvan­­titativen eltávolítjuk. Az akriláttal módosított alkidgyanta karb- 30 oxilcsoportjainak a hidrolízissel szembeni ellenállás érdekében legalább 80%-ban, elő­nyösen legalább 90%-ban polimerizált akril­­sav- vagy metakrilsavcsoportokból kell állni­uk. Ennek a komponensnek előállítására elő- 35 nyösen a 365—215 sz. osztrák szabadalmi leírásban ismertetett eljárást alkalmazzuk. Eszerint az akrilészterek, vinil-vegyületek és metakrilsav elegyét az összesen felhasz­nálandó zsírsavnak egy részével kopolimeri- 4t záljuk, majd a képződött kopolimert az al­­kidfyanta megmaradt komponensével észte­rezzük. A gyanta recepturáját és a reakció­­vitel körülményeit úgy választjuk meg, hogy a reakció végén lényegében csak a metakril- 4U savbél származó, sztérikusan gátolt tercier karboxilcsoportok maradnak szabadon és szolgálnak később az emulzió stabilizálásá­ra. Ennek az eljárásnak az az előnye, hogy jól száradó termékek képződnek, mert a zsír- 50 savak csak egy részének száradási (keménye­­désj) készségét befolyásolja a kopolimerizá­­ció. Az akriláttal módosított alkidgyanták felépítése alapján az emulzió stabilitását meghatározó hidrofil csoportok (polietiléngli- 55 kol-láncok és karboxilcsoportok) és a leg­közelebbi észterkötések között mindig nagy hidrofób molekulaszegmensek vannak jelen, amelyek a víz támadását és ezzel a hordozó kötés hidrolitikus lehasadását döntő módon 0Q késleltetik. Az alapanyagok kiválasztásánál a poli­etilén átlagmolekulatömegén kívül a továb­bi funkcionális csoportokat nem hordozó ak­ril-, ill. vinilmonomerek minőségének is jelen­tősége van. A legjobb emulzióstabilitást akril-, ül. metakrilsav hosszú szénláncú alkoholok-199522 B 4 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom