199520. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kontaktlencse előállítására használható, oxigént átengedő szilikont tartalmazó polimerek előállítására

HU 199520 B 2 A találmány tárgyát olyan kontaktlen­cse előállítására használható, oxigént‘áten­gedő szilikont tartalmazó polimerek előállí­tási eljárása képezi, amelynek során (A) egyenes vagy elágazó' láncú poliszil­­oxán makromolekula — amely legalább két láncvégi vagy láncközi, a polisziloxánhoz ure­­tán-, tiouretán-, karbamid- vagy amidcsopor­­ton keresztül kapcsolódó, polimerizálható vinilcsoportot tartalmaz — és (B) vinil vagy divinil monomer vagy mo­nomerkeverék — amely monomerek 85—100% vízoldhatatlan monomert tartalmaznak — ko­­polimerizálunk. A találmány szerinti eljárás­sal előállított polimerek lágy vagy kemény kontaktlencsék, különösen kemény lencsék előállítására alkalmasak. A kontaktlencséket két főcsoportba oszt­hatjuk, ezeket közönségesen kemény és lágy lencséknek nevezik, de a két csoport jobban elkülöníthető egymástól a szemre való illesz­kedés módja szerint. A kemény lencsék la­zán illeszkednek a szemgolyóhoz, ez meg­könnyíti a könny-cserét a lencse és a sia­­ruhártya között; A lencsék ezt „hintaszék­szerű" mozgásukkal érik el, miáltal folya­matosan pumpálják ki a könnyet a lencse és a szemgolyó felülete közötti résből. Ez a könny-csere az egyetlen módja annak, hogy a fontos oxigén a polimetilmetakrilátból (PMMA) készült közönséges kemény kon­taktlencsét viselők szaruhártyájához jusson. Bár a kemény PMMA lenesek, legalábbis kezdetben kényelmetlenek, mert a pislogó szemhéj nekiütődik a lencse kemény élének, mégis általánosan elterjedtek nagy pontos­ságú esztergálhatóságuk és csiszolhatóságuk miatt. Ez főként a szemtengelyferdülést kor­rigáló aszimmetrikus csiszolású lencséknél fontos. Másik előnyük az, hogy nagyon köny­­nyen tisztántarthatók, semmiféle sterilizálást nem igényelnek. A lágy kontaktlencsék ezzel szemben szo­rosan a szaruhártyához tapadnak, ezáltal sokkal kényelmesebbek a kontaktlencsét vi­selőknek; mivel csak korlátozott könny-cse­rét engednek, olyan oxigén-áteresztőképesség­gel kell hogy rendelkezzenek, ami lehetővé teszi akár több órán át tartó viselésüket is anélkül, hogy a szem károsodna. Minden ke­reskedelemben kapható lágy lencse esetében ez az oxigén-áteresztőképesség a lencse víz­tartalmának, vagyis hidrogél-természetének köszönhető. Emellett a víz lágyítóként hat, ez biztosítja a lencse lágyságát és azt a szük­séges hidrofilitást, ami lehetővé teszi, hogy ússzon és körbe forogjon a szaruhártyán ahe­lyett, hogy hozzá tapadna. A szaruhártyá­hoz való tapadás a hidrofób lágy lencsék, így az egyébként igen kiváló szilikonkaucsuk lencsék fő problémája. Bár a hidrogél lágy lencsék viselés szempontjából előnyösebbek, a pontosságuk az elkerülhetetlen vizes duz­zadás okozta torzítások következtében kisebb; mivel hajlamosak a szemgolyón való körül-1 2 forgásra, a szemtengelyferd ülés korrekciója is sokkal nehezebb probléma. Ehhez járul még a protein adszorpció és a fertőtlenítés mint fő gond, és a vjselés közbeni kényelem előnyei eltörpülnek a bonyolult lencse-gon­dozási procedúrák mellett. A kontaktlencse technológiában a legutol­só fontos fejlesztés a nappal és éjjel folya­matosan, akár néhány hétnél hosszabb ide­ig is viselhető lencsék kifejlesztése volt. A lencsék oxigén-áteresztőképességét a sokszo­rosára kellett növelni, hiszen alvás alatt, zárt szem esetén a szaruhártya az összes oxigént a vérerekkel átszőtt szemhéjból kapja. Né­hány ok, ami miatt ezek a lencsék nem let­tek teljesen sikeresek: 1) magas, akár 70% víztartalmú hidrogélek; hátrányuk mechani­kai gyengeségük, ami miatt vastagabbra kell őket készíteni, ennek megfelelően az oxigén­­-áteresztőképesség romlik; 2) extrém hidro­­fobicitásuk miatt következetesen tönkremenő szilikonkaucsuk lencsék; ezek mint egy szí­vótölcsér tapadnak a szaruhártyához, komoly szembajokat eredményezve. A szilikonkau­csuk lencsék felületének hidrofillá tételére irányuló kísérletek ezidáig nem voltak sike­resek, főként mert a kezelt felület túl vé­kony ahhoz, hogy tartós lehessen. Például a Dow Corning által Silcon és Silsoft márka­név alatt gyártott lencséket felületi kezelés­sel -Si-OH felületi réteggel látják el, amely réteg olyan vékony, hogy könnyen ledörzsö­­lődik, különösen, ha kemény lencséről van szó. A találmány feladata olyan szilikontar­talmú kemény lencsék előállítása, amelyek­nek felülete állandó nedvesedésre képes. A 100% szilikonkaucsuk tartalmú kontaktlen­csék' másik hátránya, hogy az éleket nagyon nehéz csiszolni: ez minden túlságosan gu­miszerű anyag sajátja. A találmány továb­bi célkitűzése a lágytól a keményig terjedő tartományba tartozó, könnyen csiszolható szilikontartalmú polimer anyagok előállítá­sa. Szilikontartalmú hidrofób polimereket ír­nak le a 4 153 641, 4 189 546 és 4 195 030 számú amerikai egyesült államokbeli szaba­dalmi leírásokban. Ezek a polimerek polime­rizált vagy kopolimerizált, nagy molekula­tömegű polisziloxán vagy poliparaffin-szil­­oxán diakrilátok és metakrilátok, amelyek hidrofóbok. A 4 217 038 számú amerikai egyesült ál­lamokbeli szabadalmi leírásban olyan felü­leti kezelést ismertetnek, amellyel a polime­rek felülete hidrofilre változtatható. Egyéb polisziloxán tartalmú kontaktlencse anyago­kat írnak le a 4 208 362, 4 208 506, 4 254 248, 4 259 467, 4 277 595, 4 260 725 és 4 276 402 számú amerikai egyesült államokbeli szaba­dalmi leírásokban. Mindezekben a szabadal­mi leírásokban lineáris polisziloxán-diolok bisz-metakrilát észtereiről van szó. A lineá­ris polisziloxánok lágy természete miatt ezek nem alkalmasak a kemény kontaktlencsék­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom