199520. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kontaktlencse előállítására használható, oxigént átengedő szilikont tartalmazó polimerek előállítására
HU 199520 B 2 A találmány tárgyát olyan kontaktlencse előállítására használható, oxigént‘átengedő szilikont tartalmazó polimerek előállítási eljárása képezi, amelynek során (A) egyenes vagy elágazó' láncú polisziloxán makromolekula — amely legalább két láncvégi vagy láncközi, a polisziloxánhoz uretán-, tiouretán-, karbamid- vagy amidcsoporton keresztül kapcsolódó, polimerizálható vinilcsoportot tartalmaz — és (B) vinil vagy divinil monomer vagy monomerkeverék — amely monomerek 85—100% vízoldhatatlan monomert tartalmaznak — kopolimerizálunk. A találmány szerinti eljárással előállított polimerek lágy vagy kemény kontaktlencsék, különösen kemény lencsék előállítására alkalmasak. A kontaktlencséket két főcsoportba oszthatjuk, ezeket közönségesen kemény és lágy lencséknek nevezik, de a két csoport jobban elkülöníthető egymástól a szemre való illeszkedés módja szerint. A kemény lencsék lazán illeszkednek a szemgolyóhoz, ez megkönnyíti a könny-cserét a lencse és a siaruhártya között; A lencsék ezt „hintaszékszerű" mozgásukkal érik el, miáltal folyamatosan pumpálják ki a könnyet a lencse és a szemgolyó felülete közötti résből. Ez a könny-csere az egyetlen módja annak, hogy a fontos oxigén a polimetilmetakrilátból (PMMA) készült közönséges kemény kontaktlencsét viselők szaruhártyájához jusson. Bár a kemény PMMA lenesek, legalábbis kezdetben kényelmetlenek, mert a pislogó szemhéj nekiütődik a lencse kemény élének, mégis általánosan elterjedtek nagy pontosságú esztergálhatóságuk és csiszolhatóságuk miatt. Ez főként a szemtengelyferdülést korrigáló aszimmetrikus csiszolású lencséknél fontos. Másik előnyük az, hogy nagyon könynyen tisztántarthatók, semmiféle sterilizálást nem igényelnek. A lágy kontaktlencsék ezzel szemben szorosan a szaruhártyához tapadnak, ezáltal sokkal kényelmesebbek a kontaktlencsét viselőknek; mivel csak korlátozott könny-cserét engednek, olyan oxigén-áteresztőképességgel kell hogy rendelkezzenek, ami lehetővé teszi akár több órán át tartó viselésüket is anélkül, hogy a szem károsodna. Minden kereskedelemben kapható lágy lencse esetében ez az oxigén-áteresztőképesség a lencse víztartalmának, vagyis hidrogél-természetének köszönhető. Emellett a víz lágyítóként hat, ez biztosítja a lencse lágyságát és azt a szükséges hidrofilitást, ami lehetővé teszi, hogy ússzon és körbe forogjon a szaruhártyán ahelyett, hogy hozzá tapadna. A szaruhártyához való tapadás a hidrofób lágy lencsék, így az egyébként igen kiváló szilikonkaucsuk lencsék fő problémája. Bár a hidrogél lágy lencsék viselés szempontjából előnyösebbek, a pontosságuk az elkerülhetetlen vizes duzzadás okozta torzítások következtében kisebb; mivel hajlamosak a szemgolyón való körül-1 2 forgásra, a szemtengelyferd ülés korrekciója is sokkal nehezebb probléma. Ehhez járul még a protein adszorpció és a fertőtlenítés mint fő gond, és a vjselés közbeni kényelem előnyei eltörpülnek a bonyolult lencse-gondozási procedúrák mellett. A kontaktlencse technológiában a legutolsó fontos fejlesztés a nappal és éjjel folyamatosan, akár néhány hétnél hosszabb ideig is viselhető lencsék kifejlesztése volt. A lencsék oxigén-áteresztőképességét a sokszorosára kellett növelni, hiszen alvás alatt, zárt szem esetén a szaruhártya az összes oxigént a vérerekkel átszőtt szemhéjból kapja. Néhány ok, ami miatt ezek a lencsék nem lettek teljesen sikeresek: 1) magas, akár 70% víztartalmú hidrogélek; hátrányuk mechanikai gyengeségük, ami miatt vastagabbra kell őket készíteni, ennek megfelelően az oxigén-áteresztőképesség romlik; 2) extrém hidrofobicitásuk miatt következetesen tönkremenő szilikonkaucsuk lencsék; ezek mint egy szívótölcsér tapadnak a szaruhártyához, komoly szembajokat eredményezve. A szilikonkaucsuk lencsék felületének hidrofillá tételére irányuló kísérletek ezidáig nem voltak sikeresek, főként mert a kezelt felület túl vékony ahhoz, hogy tartós lehessen. Például a Dow Corning által Silcon és Silsoft márkanév alatt gyártott lencséket felületi kezeléssel -Si-OH felületi réteggel látják el, amely réteg olyan vékony, hogy könnyen ledörzsölődik, különösen, ha kemény lencséről van szó. A találmány feladata olyan szilikontartalmú kemény lencsék előállítása, amelyeknek felülete állandó nedvesedésre képes. A 100% szilikonkaucsuk tartalmú kontaktlencsék' másik hátránya, hogy az éleket nagyon nehéz csiszolni: ez minden túlságosan gumiszerű anyag sajátja. A találmány további célkitűzése a lágytól a keményig terjedő tartományba tartozó, könnyen csiszolható szilikontartalmú polimer anyagok előállítása. Szilikontartalmú hidrofób polimereket írnak le a 4 153 641, 4 189 546 és 4 195 030 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban. Ezek a polimerek polimerizált vagy kopolimerizált, nagy molekulatömegű polisziloxán vagy poliparaffin-sziloxán diakrilátok és metakrilátok, amelyek hidrofóbok. A 4 217 038 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban olyan felületi kezelést ismertetnek, amellyel a polimerek felülete hidrofilre változtatható. Egyéb polisziloxán tartalmú kontaktlencse anyagokat írnak le a 4 208 362, 4 208 506, 4 254 248, 4 259 467, 4 277 595, 4 260 725 és 4 276 402 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban. Mindezekben a szabadalmi leírásokban lineáris polisziloxán-diolok bisz-metakrilát észtereiről van szó. A lineáris polisziloxánok lágy természete miatt ezek nem alkalmasak a kemény kontaktlencsék5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
