199516. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbonsav-származékok előállítására szénléncok biomimetikus szekvenciális felépítésével polimer hordozón

HU 199516 B zisként alkálifém-hidrideket (pl. nátrium­­-hidridet vagy kálium-hidridet) vagy alká­lifém-karbonátokat (pl. nátrium-karbonátot vagy kálium-karbonátot) alkalmazhatunk. A (IV) általános képletű kiindulási anyagok­ban Híg előnyösen klór- vagy brómatomot képvisel. Az Y helyén oxigénatomot tartalmazó (III) általános képletű aktivált polimerek és a (IV) általános képletű vegyületek reakcióját elő­nyösen aprotikus körülmények között végez­hetjük el. A reakciót előnyösen benzolos, to­­luolos, xilolos vagy dimetil-szulfoxidos közeg­ben vagy a fenti oldószerek elegyében, víz­mentes körülmények között végezhetjük el. Bázisként előnyösen alkálifém-hidrideket al­kalmazhatunk és előnyösen melegítés köz­ben (pl. 70—100°C) dolgozhatunk. Az Y he­lyén kénatomot tartalmazó (III) általános képletű aktivált polimerek és a (IV) általá­nos képletű vegyületek reakcióját előnyösen protikus körülmények között hajthatjuk vég­re. Előnyösen aromás szénhidrogének (pl. benzol, toluol vagy xilol) és kis szénatom­számú alkanolok (pl. metanol, etanol stb.) elegyében és alkálifém-karbonát jelenlétében, melegítés közben (előnyösen 70—100°C-on) dolgozhatunk. Egy ily módon kapott (IV) általános kép­letű karbonsavat kívánt esetben észterezhe­tünk. így a megfelelő kis szénatomszámú alkil-észtereket vagy adott esetben helyette­sített aril-észtereket állíthatjuk elő. A követ­kező redukciós lépéshez azonban a 2-nitro­­vagy 4-nitro-fenil-észterek nem alkalmazha­tók. Az észterezést önmagukban ismert mód­szerekkel hajthatjuk végre. Eljárhatunk oly módon, hogy a szabad karbonsavat bázissal történő kezeléssel alkálifémsóvá alakítjuk, majd a megfelelő dialkil-szulfáttal hozzuk reakcióba. Az eljárást melegítés közben, inert szerves oldószeres közegben végezhetjük el. Reakcióközegként pl. aromás szénhidrogéne­ket (pl. benzolt, toluolt, xilolt), vagy keto­nokat (pl. acetont) alkalmazhatunk. A reak­ciót melegítés közben (pl. 70—100°C-on) vé­gezhetjük el. Eljárhatunk oly módon is, hogy a szabad karbonsavat savas katalizátor (pl. ásványi savak, mint pl. tömény kénsav) je­lenlétében, melegítés közben a megfelelő al­­kanollal észterezzük. A kapott (VA) általános képletű vegyü­­letet redukcióval alakítjuk a megfelelő (VI) általános képletű alkohollá. A redukcióhoz a szabad karbonsavak, kis szénatomszámú alkilészterek vagy adott esetben helyettesí­tett arilészterek (pl. pentaklór-fenil-észterek) alkalmazhatók. A redukcióhoz azonban nem használhatjuk fel a 2-nitro- vagy a 4-nitro­­-fenil-észtereket. A redukciót előnyösen nát­­rium-bór-hidrid és alumínium-klorid 3:1 mól­arányú elegyével hajthatjuk végre. Ilyen kö­rülmények között jó kitermeléssel nagytisz­taságú terméket kapunk. A redukciót inert szerves oldószeres közegben (pl. dietilén-gli- 4 5 kol-dimetil-éterben) hajthatjuk végre. Elő­nyösen melegítés közben dolgozhatunk, így a redukció hőmérséklete 70°C és 100°C kö­zötti érték lehet. A kapott (VI) általános képletű vegyü­­letet ezután megfelelő halogénezőszerrel tör­ténő reagáltatással (VII) általános képletű halogeniddé alakíthatjuk. Halogénezőszerként előnyösen tionil-ktoridot alkalmazhatunk és a reakciót előnyösen savmegkötőszer jelenlété­ben hajthatjuk végre. Savmegkötőszerként előnyösen szerves bázisokat (pl. piridint vagy trietil-amint) alkalmazhatunk. Előnyösen me­legítés közben dolgozhatunk. A kapott (VII) általános képletű halo­gén-származékot ezután (VIII) általános kép­letű malonsavészterrel hozzuk reakcióba. (VIII) általános képletű vegyületként elő­nyösen malonsav-dietilésztert alkalmazha­tunk. A reakciót aprotikus vagy protikus kö­rülmények között végezhetjük el. Az eljárás egyik előnyös foganatosítási módja szerint a reakciót.alkálifém-hidrid (pl. nátrium-hidríd) vagy alkálifém-alkoholát (pl. nátrium-etilát) jelenlétében benzolban, toluolban, xilolba'n vagy dimetil-szulfoxidban vagy a fenti ol­dószerek elegyében, melegítés közben (pl. 70—100°C-on) végezzük el. A reakciót al­kálifém (pl. nátrium) jelenlétében aromás szénhidrogén (benzol) és alifás alkanol (pl. etanol) elegyében is elvégezhetjük. Az utóbbi két lépés kitermelését oly módon fokozhatjuk, hogy a (VII) általános képletű halogenidek és (VIII) általános képletű ma­­lonsav-észterek reakciója után a halogéne­­zést, majd a matonészteres alkilezést ismé­telten elvégezzük. Ezzel a kitermelés közel másfélszeresére fokozható. A kapott (IX) általános képletű észterek hidrolízisét önmagában ismert módon végez­zük el. A (IX) általános képletű észtert alká­­lifém-hidroxiddal (pl. nátrium- vagy kálium­­•hidroxiddal) melegítés közben hidrolizáljuk. A hidrolízis után kapott alkálifém-sóból a karbonsavat savas (pl. ásványi savas, mint pl. sósavas) kezeléssel szabadítjuk fel. A kapott (X) általános képletű malonsav­­-származékok dekarboxilezéset inert oldósze­res közegben, melegítés közben, katalitikus mennyiségű szerves sav jelenlétében törté­nő melegítéssel hajthatjuk végre. Inert kö­zegként előnyösen difenilt vagy difiit (dife­­nil és difenil-oxid eutektjkus elegye) alkal­mazhatunk. A savas katalízist előnyösen aro­más szulfonsavakkal (pl. p-toluol-szulfon­­savval) biztosíthatjuk. A reakciót 150—200°C, előnyösen 170°C és 180°C közötti hőmérsék­leten hajthatjuk végre. A fenti lépéseknél a reakcróelegy feldol­gozása igen ^egyszerűen történhet. A reak­­cióelegyet lehűtjük, a kiváló polimert elvá­lasztjuk (pl. szűréssel vagy centrifugálással), majd mossuk és szárítjuk. A kapott (XI) általános képletű vegyü­­letben a polimer-hordozóról az (I) általános képletű vegyületet hidrogén-halogenides mele-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom