199514. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polikrómvegyületet tartalmazó hordozós katalizátor előállítására és etilén polimerizációjára a katalizátor alkalmazásával

HU 199514 B 8 tálassal vagy vákuum-szárítással távolítjuk el. A folyamatban a krómvegyületek komp­lexet képeznek és/vagy kémiai reakcióba lép­nek a hordozóval. A hordozó impregnálásához új krómve­­gyületet 0,05—5 tömegrész koncentrációban alkalmazzuk 100 tömegrész oldószerben. Ol­dószerként alkalmazhatunk például n-pentánt, n-hexánt, ciklohexánt, tetrahidrofuránt és vízmentes etanolt. A hordozó és a krómvegyület külön-kü­­lön is adagolható a polimerizáló reaktorba, ahol azok a monomer bevezetése előtt, vagy a monomer hozzáadása közben is reagálhat­nak. A fentiekben ismertetett, a találmány sze­rinti eljárással előállított katalizátorok etilén és más olefinek polimerizálására használha­tók. Különösen előnyösen használhatók a 2—12 szénatomos, és ezen belül is a 2—8 szénatomos olefinek polimerizációjában. A ta­lálmány tárgykörébe tartozik a találmány szerinti eljárással előállított katalizátorok jelenlétében végzett eljárás etilén polimeri­zálására vagy kopoiimerizálására. A találmány szerinti polimerizációs eljá­rást gázfázisban, oldatban vagy szuszpen­zióban egyaránt végezhetjük. A találmány szerinti előnyös eljárásban egy folyékony hí­gítószert, etilént és adott esetben legfeljebb 10 mól% mennyiségben egy további 3-12 szén­atomos, előnyösen 4—8 szénatomos 1-ole­fint polimerizálunk. Oldószerként alkalmazha­tunk paraffinokat, cikloparaffinokat, 3—12 szénatomos aromás szénhidrogéneket. Elő­nyös oldószerék például az izobután, izopen­­tán, ciklohexán és a benzol. A legelőnyösebb hígítószer vagy oldószer az izobután. A polimerizációban alkalmazott körülmé­nyek azonosak a hasonló polimerizációs folya­matokban a szakemberek által ismert reak­ciókörülményekkel. A reakciókörülmények nem kritikusak, az adott esetben alkalmazott reakciókörülmények elsősorban a kívánt ered­ménytől függnek. A polimerizáció körülmé­nyeit meghatározó jellemzők alkalazható ér­tékei rendszerint az alábbi tartományokba esnek: Hőmérséklet: 0—232°C Nyomás: 680—4800 kPa (a nyomásnak olyan nagynak kell lennie, hogy a polimerizáció hőmérsékletén a fo­lyadékállapot fennmaradhasson) Polimerizációs idő: 15—180 perc Katalizátor koncentráció: 0,005—0,200 g/1 reaktor tartalom A találmány szerinti eljárással előállított polimert a reakcióelegyből szokásos eljárá­sok alkalmazásával nyerjük ki. Ilyen eljárá­sok lehetnek például: az ülepítés, a lepárlás és a Vákuum-szárítás. Az előállított polimer részecskéket ezt követően kereskedelmi for­galomban kapható berendezés alkalmazásával pelletizálhatjuk. A találmány szerinti eljárással különle­ges tulajdonságú polimerek állíthatók elő. 7 A találmány szerinti eljárással előállított polimerekre lényegében a rövid elágazások jellemzőek. így 8 vagy ennél több szénatomos elágazásokat csak kis mennyiségben, vagy egyáltalán nem tartalmaznak. Az előállított polimernek legalább 0,4 mól% elágazása van, ezek közül kevesebb, mint 10% a metilcsoport és több, mint 90% a párosszámú szénatomot tartalmazó alkilcsoport, elsősorban’ az etil­es butilcsoport elágazás. A számszerinti átlagos molekulatömeg, amint azt NMR módszerrel meghatároztuk, a találmány szerinti eljárással előállított poli­mernél 11000 és 30000, előnyösen 15000 és 28000 közötti. A polimer sűrűsége általában 0,92—0,96 g/cm3. Különösen kedvező tulajdonsága a talál­mány szerinti eljárással előállított polimer­nek, hogy telomerek és viaszos kismolekula­­-tömegű komponensek gyakorlatilag nem for­dulnak benne elő. Az eljárással előállított termék nem tartalmaz, vagy csak kis meny­­nyiségben tartalmaz okténeket, dekéneket és más kismolekula-tömegű olefineket. A találmány szerinti eljárással előállított előnyös tulajdonságú polimerek azok, melyek az etilénnek, mint egyedül betáplált polime­rizációs nyersarnyagnak a lineáris polimer­­jei, melyek sajátosságai a következőek: A molekulatömeg tömeg szerinti átlaga: 20.000—1.000.000 (vagy több) A kristályos polimer olva­dási hőmérséklettartománya: 115— 130°C A hosszúszénláncú oldalelágazások hiá­nya, azaz a rövidszénláncú elágazások kizá­rólagos jelenléte a polimerben 0,9 és 1 kö­zötti g-értékkel jellemezhető. Ezt a g-értéket a J. Appl. Sei. 21, 3331—3343 (1977) hivatko­zásban leírt módszer szerint határoztuk meg. Figyelembe vettük, hogy a széles molekula­tömeg-eloszlással jellemezhető polimerekre g-értéket frakcionálás után, az egyes frak­ciókra kell meghatározni és a teljes g-érték megállapításához a talált g-értékeket tömeg szerint kell átlagolni. A metil-, etil-, stb. elágazások koncentrá­cióját szokványos módon NMR-módszerrel mértük, amint az a technika állása szerint is­meretes („Carbon 13 NMR In Polymer Quan­titative Analyses", J. C. Randall and E.T. Hsieh, Chapter 9 ACS Monograph No. 247, 1983). A kisszénatomszámú elágazások mól­koncentrációját úgy definiáljuk, mint az el­ágazási pontok számát a polimerben (CH­­-csoportok) a főláncot alkotó 200 szénatom­ra vonatkoztatva. A polimer molekulatöme­gét, a tömeg szerinti és a szám szerinti átla­gos molekulatömeget kereskedelmi forgalom­ban kapható gázkromatográffal, az általáno­san alkalmazott méret-szelektív kromatográ­fiás módszerrel határoztuk meg. A molekulatömeg-eloszlásra a heterogeni­­tási index jellemző. A heterogenitási index (Hl) a tömeg szerinti és a szám szerinti át­lagos molekulatömeg arányát jelenti. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom