199509. lajstromszámú szabadalom • Eljárás teikoplanin-származékok és hatóanyagként ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

HU 199509 B lépés alkalmazása nélkül. A keresett (I) ál­talános képletü vegyület ezután önmagukban ismert eljárások szerint különíthető el. Ezen eljárások közé tartozik az oldószeres extrak­­ció, a nem-oldószerekkel végzett kicsapás és az oszlopkromatográfiás — különösen, az előbbiekben leírtak szerint, a fordított fázisú oszlopkromatográfiás — tisztítás. Egy másik megoldás szerint a (III) álta­lános képletü vegyületek szelektíve bázisos körülmények között állíthatók elő oly módon, hogy az N-acetil-béta-D-2-dezoxi-2-amino-glu­­kopiranozil-csoportnak a teikoplanin kiindulá­si anyagból való eltávolítása anélkül menjen végbe, hogy ez egyidejűleg befolyásolja az esetleg jelenlévő többi cukormaradékot, és anélkül, hogy a peptid-mag lényeges mértékű epimerizálódását idézné elő. A „teikoplanin kiindulási anyag“ kifejezést olyan értelemben használjuk, hogy az jelentheti bármelyik, az előbbiekben említett kiindulási anyagot, pl. a 4,239,751 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint előállított teikopla­­nint, ennek további tisztítási termékeit, és a teikoplanin A2 komplexet, azaz egy (II) álta­lános képletü vegyületet, amelyben A jelentése hidrogénatom vagy -OA jelentése-N-( 10—11 szénatomos)-alifás -acil-béta-D-2-dezoxi-2-amino-glukopi­­ranozil-csoport, amelyben a (10—11 szénatomos)-alifás-acil-csoport az előb­biekben meghatározott jelentésű, B jelentése hidrogénatom vagy -OB jelentése N-acetil-béta-D-2-dezoxi-2-ami­­no-glukopiranozil-csoport, M jelentése hidrogénatom vagy-OM jelentése alfa-D-mannopiranozil-csoport, azzal a feltétellel, hogy — A, B és M nem jelenthet egyidejűleg hid­rogénatomot és — M csak abban az esetben jelent hidrogén­­atomot, ha A jelentése hidrogénatom, valamint az előbbi anyagok, illetve vegyü­letek sóit, vagy bármilyen arányú keverékét. Az említett szelektív bázisos körülmények beállíthatók pl. egy erős lúg alkalmazásával egy poláris oldószerben, kb. 60°C-nál ala­csonyabb hőmérsékleten. A poláris szerves oldószerekre jellemző példák a rövidszénláncú alkanolok, rövidszén­­láncú alkil-karboxamidok, rövidszénláncú al­­kil-szulfoxamidok, rövidszénláncú alkil-fosz­­foramidok, rövidszénláncú alkil-szulfoxidok, rövidszénláncú alkil-szulfonok stb., és ezek keverékei. Az előbbiekben említett rövidszénláncú al­koholok 1—4 szénatomosak, ideértve a meta­nolt, etanolt, propanolt, 1 -metil-etanolt, buta­­nolt és 2-metil-propanolt. Az előbbiekben alkalmazott „rövidszénlán­cú alkil“ kifejezés 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoportokat jelent. A rövidszénláncú alkil-karboxamidokra példa a dimetilformamid, dietilformamid stb. Kitüntetett rövidszénláncú alkil-szulfoxid a dimetil-szulfoxid; kitüntetett rövidszénláncú 7 alkil-szulfon a dimetilszulfón és egy kitünte­tett rövidszénláncú alkil-foszforamid a hexa­­metil-foszforamid. A találmány szerinti eljárás egyik kitün­tetett foganatosítási módja szerint az előbbiek­ben meghatározott poláris szerves oldószer egy poláris aprotikus szerves oldószer és egy poláris aprotikus szerves oldószer elegye. Az előbbiekben meghatározott oldószerek körében kitüntetett poláris aprotikus odószerek a ter­cier alkil-amidok, a dialkil-szulfoxidok és -szulfonok, míg kitüntetett poláris aprotikus szerves oldószerek a rövidszénláncú alkano­lok. Mint az előbbiekben említettük, az N-acetil -D-2-dezoxi-2-amino-glukopiranozil-csoport­­nak a kiindulási anyagból való kiszorításához szükséges bázisos körülmények erős lúgok felhasználásával alakíthatók ki. Az említett erős lúgra kitüntetett példa: tömény vizes alkálifém-hidroxid oldat, alkálifém-alkoxid ol­dat és 1,2,3, vagy 4 szénatomos alkálifém-alk­oxid oldat. Az „alkálifém“ kifejezés kitüntetett nátriumot vagy káliumot jelent, a kitüntetett alkoxi-csoport pedig metoxi-, etoxi-, propoxi- és butoxi-csoport lehet. Ha bázisként egy alkálifém-alkoxidot al­kalmazunk, poláris szerves oldószerként elő­nyösen a megfelelő alkanolt választjuk ki, lehetőleg egy, az előbbiekben meghatározott poláris aprotikus oldószerrel elegyítve ezt. Ezen eljárás hatékony végrehajtása érdekében a reakcióelegynek korlátozott mennyiségű vizet kell tartalmaznia. Ez általában már je­len van a kiindulási anyagokban, amelyek sok esetben hidrátok. Ha erős lúgként egy alkáli-hidroxidot vagy -oxidot alkalmazunk, igen előnyösnek bizo­nyul kb. 0,5—2 (tömeg/tömeg) % — vagy 15—20-szoros moláris feleslegü — vízmennyi­ség biztosítása. Nagyobb mennyiségű víz hát­rányosan befolyásolja a reakció lefolyását, mivel a mellék-reakciók végbemenését segíti elő. A reakcióelegy hőmérsékletét is ellenőrizni kell, általában 60°C alatti értéken tartva azt. A reakció hőmérsékletét előnyösen 0°C és 50°C közé állítjuk be, de a leginkább kitüntetett és előnyös a szobahőmérséklet al­kalmazása. A reakció időtartama a többi reak­ció-paraméter függvényében változik. Mivel a reakció lefolyása TLC-vel vagy előnyösen HPLC eljárásokkal követhető, a szakember képes a reakciókörülmények ellenőrzésére és annak meghatározására, hogy a reakciót mi­kor kell befejezettnek tekinteni. Ezen eljárás egy kitüntetett foganatosítási módját egy olyan — az előbbiekben ismer­tetett — eljárás képviseli, amelyben a poláris szerves oldószer szerepét dimetilformamid­­-dímetilszulfoxid elegy -tölti be; erős lúgként tömény vizes káliumhidroxidot alkalmazunk és a reakció hőmérséklete szobahőmérséklettel azonos. A dimetilformamid (DMF) :dimetil­­szulfoxid (DMSO) arány előnyösen 4:1—3:2 8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom