199495. lajstromszámú szabadalom • Eljárás inozit-származékok előállítására

HU 199495 B D-glükózból vagy D-glükono-l,5-lakton-ból (D-glükonsav-o-lakton) történik, amely köny­­nyen nyerhető D-glükózból. A találmány szerinti eljárással nyert (I) általános képletű vegyületek újak. Az (I*) és (I”) általános képletekben az R1 jelentésében megadott csoportok hidroxil­­-védőcsoportok. Ismeretes, hogy a szedoheptulóz, az (T) általános képletű vegyület kiindulási anyaga bizonyos mikroorganizmusok (actimomyce­­tes) tenyészközegében felgyülemlik [J. Bio­­chem. (Tokyo), 54, 107—108. o. (1963); 5240/ /1982 számú japán szabadalmi bejelentés] és e tenyészközegből izolálható. Továbbá a szedoheptulóz híg ásványi savban, például híg kénsavban való melegítésével szedohep­­tulozán (2,7-anhidro-szedoheptulóz) nyerhető kristályos anyag formájában. A D-ido-hep­­tulozän(2,7-anhidro-ß-D-ido-2-heptulo-pira­­nózt) szedoheptulozánból kiindulva például a következő reakciólépések szerint állíthat­juk elő (A reakcióvázlat): i) a szedo-heptulozán 4- és 5-helyzetében lévő hidroxilcsoportot védjük, például izopropilidén-csoporttal, ii) az 1- és 3-helyzetben védjük a hidroxil­csoportot, például benzoilcsoporttal (Bz), iii) eltávolítjuk a 4- és 5-helyzetű hidroxil­­csoportok védőcsoportjait, ív) védjük a 4-helyzetben lévő hidroxilcso­portot, például benzoil-csoporttal, v) az 5-helyzetben lévő hidroxilcsoportot organo-szulfonilezzük, például imidazo­­lil-szulfonilezzük, vi) invertáljuk az 5-helyzetű hidroxilcsoport konfigurációját acil-oxi-csoporttal, pél­dául benzoil-oxi-csoporttal való reagál­­tatással, és vii) kívánt esetben eltávolítjuk a védőcso­portokat. A D-ido-heptulozán (2,7-anhidro-ß-D-ido­­-2-heptulo-piranózt) és 1,3,4,5-tetra-O-acetil­­-származékait szedoheptulozánból nyert 2,7- -anhidro-ß-D-arabino-2,5-hepto-diulopiranöz­­ból kiindulva K. Heyns és munkatársai [Chem. Bér., 108, 3611—3618. o. (1975)] módszere szerint állítjuk elő. A D-ido-heptulózt és 2,7- -anhidro-ß-D-ido-heptulo-piranozt D-glüko-D­­-ido-heptitol mikrobiológiai oxidációjával J. W. Pratt eljárása szerint [J. Am. chem. Soc., 74, 2210—2214. o. ^i952)] állítjuk elő. Ezen ismert eljárásokhoz hasonlóan nverjük az olyan D-ido-heptulozán vegÿüietet [(VII) ál­talános képletű vegyület], amelynek képle­tében R1 jelentése hidrogénatom, és az olyan D-ido-heptoluzánt, amelynek hidroxilcsoportja védett. Az (I’) általános képletű vegyület előál­lítását (VII) általános képletű D-ido-heptu­­lozán vegyületből kiindulva (R1 jelentése hid­­roxil védőcsoport) a B reakcióvázlaton mu­tatjuk be részletesen. Az (T), a (IV)-(VII) általános képletekben R1 jelentése a fenti, R4 jelentése hidrogénatom vagy hidroxil védő­3 csoport, X jelentése halogénatom, így példá­ul jód, bróm-, klór- vagy fluoratom. A-l lépés A (VI) általános képletű vegyületet úgy nyerjük, hogy a (VII) általános képletű ve­gyület 2,7-anhidro-kötését hasítjuk. Az R1 hidroxil védőcsoport előnyös jelentése ben­­zoilcsoport. Az említett hasítási reakciót is­mert anhidro-kötés hasítási reakciókkal vé­gezzük [,,1,6-anhidro derivatives of aldohexo­­ses" M. Cerny és J. Stanek Jr., Adv. Carbo­­hyd. Chem. Biochem. 34, 63—69. o. (1977)]. A hasítási reakciót előnyösen savas közeg­ben végezzük. Savként például a következő savakat alkalmazhatjuk: szervetlen savak, így például kénsav, sósav, hidrogén-bromid, salétromsav, perklórsav, szerves savak, így például p-toluolszulfonsav, ecetsav, ecetsav­­-anhidrid, trifluor-ecetsav, trifluor-ecetsavan­­hidrid, Lewis-savak, így például bór-trifluo­­rid, bór-triklorid, bór-tribromid, cink-klorid, alumínium-klorid, titán-tetraklorid, ón-klorid foszfor-pentaklorid, foszfor-pentabromid, fősz­­for-pentoxid. A felsorolt vegyületeket alkal­mazhatjuk önmagukban vagy keverékeik for­májában is. A hasítási reakciót általában oldószer je­lenlétében végezzük. Oldószerként például a következő vegyületeket alkalmazhatjuk: víz, metanol, etanol, propanol, trimetoxi-metán, etil-éter, kloroform, diklór-metán, aceton, ecet­sav, trifluor-ecetsav, ecetsavanhidrid, trifluor­­-ecetsavanhidrid vagy bármely más oldószer, amely a reakció lefutását nem befolyásolja. A hasítási reakciót előnyösen trimetoxi-me­tán és cink-klorid jelenlétében metanolban, trifluor-ecetsav és trifluor-ecetsav-anhidrid jelenlétében trimetoxi-metánban végezzük, és ezekben az esetekben olyan vegyületeket nyerünk, amelyekben R4 jelentése metilcso­­port. A reakcióhőmérséklet értéke tetszés sze­rint változhat. A reakciót végezhetjük hűtés mellett, szobahőmérsékleten vagy melegítés közben is. A reakció befejezése után kívánt esetben a hidroxilcsoport védőcsoportját eltávolíthat­juk, vagy ismételten a hidroxilcsoportokat védőcsoporttal láthatjuk el. A-2 lépés E reakciólépésnél az (V) általános képletű vegyületet állítjuk elő a (VI) általános kép­­letü vegyület halogénezésével. Míg a 3-, 4- és 5-helyzetű hidroxilcsoportokat nem min­dig szükséges védeni, az 1-helyzetű primer hidroxilcsoportot és a 2-helyzetű anomer hid­roxilcsoportot minden esetben védeni kell. A halogénezési reakciót a hidroxilcsoportok ismert halogénezési eljárása szerint végez­zük. [„Some Approaches to the Synthesis of Halodeoxy Sugars": S. Hannessian, Advan­ces in chemistry Series 74; Deoxy Sugars, 159—201. o. (1968), szerk: American Chemi­cal Society, és „Deoxyhalogeno Sugars": W. A. Szarek, Adv. Carbohydr. Chem. Biochem., 28, 225—306. o. (1973)]. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom