199473. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kristályos karbapeném-származékok és az azt hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

HU 199473 B Az ismert, nem kristályos (A) vegyületek­­hez képest a találmány szerinti kristályos (A) vegyület sokkal stabilabb, és bármilyen tar­talmi változás nélkül hosszú ideig tárolha­tó. Ha például a kristályos (A) vegyület tri­­hidrátját lezárt üvegben 50°C hőmérsékleten tároljuk, még hat hónap után sem bomlik; ugyanakkor a nem kristályos ismert (A) ve­­gyületnek 7,t illetve 11 nap után már csak az 51,8%-a, illetve 32,6%-a van meg változat­lanul. A kristályos (A) képletű vegyületet bár­mely szokásos beadásmóddal alkalmazhatjuk, azonban a gyors és biztos antimikrobiális hatást a parenterális beadással érhetjük el. Minthogy a kristályos (A) vegyület karboná­tok jelenlétében is stabil, célszerű azt vala­mely nem toxikus karbonáttal együtt vízben könnyen oldható porkészítménnyé alakítani. Ezt a preparátumot használat előtt vizes kö­zegben oldjuk*és az oldatot adjuk be injek­cióban. Nem toxikus karbonátként például al­kálifém bikarbónátokat, így nátrium-bikarbo­­nátot vagy kálium-bikarbonátot, stb. alkal­mazhatunk. A kristályos (A) vegyület és a nem toxikus karbonát aránya rendszerint 1:0,5 és 1:3,5 között, előnyösen körülbelül 1:1 és 1:2 között van. Minthogy a nem toxi­kus karbonát általában egysavú bázis (így például a nátrium-bikarbonát esetében), ab­ból 1—2 mólnyit keverünk 1 mólnyi kris­tályos (A) vegyülethez. A keveréket önmagá­ban ismert módon készítjük, és kívánt eset­ben alkalmas adalékanyagot, így például helyi érzéstelenitőt (lidokain-hidrokloridot, mepiva­­kain-hidrokloridot) adhatunk hozzá. Az így készült preparátumot aszeptikus körülmények között ampullába vagy üvegcsébe töJUük, amelyet adott esetben vákuumban (4-lCr Pa alatti vákuumban) zárunk le. A nem kristályos (A) képletü vegyületet például a megfelelő, védett karbapeném-szár­­mazékból (a továbbiakban (B) általános kép­letű vegyület) a védőcsoportok eltávolításá­val állíthatjuk elő. A (B) általános képlet­ben R, az aminocsoport átmeneti megvédé­sére, és R2 a karboxilcsoport átmeneti meg­védésére alkalmas védőcsoport. Az R, és R2 védőcsoportok eltávolítása történhet egyen­ként és tetszőleges sorrendben, vagy történ­het egy lépésben. A szimultán eltávolítás az előnyös. Az R, védőcsoport (aminocsoporton lévő védőcsoport) például adott esetben nitrocso­­porttal szubsztituált benziloxi-karbonil-cso­­port (így: benzil-oxi-karbonil-, p-nitro-benzil­­-oxi-karbonil- vagy o-nitro-benzil-oxi-karbonil -csoport), (3—7 szénatomos)alkenil-oxi-kar­­bonil-csoport (így: allil-oxi-karbonil-csoport lehet. Az R2 védőcsoport (karboxilcsoporton lévő védőcsoport) például adott esetben nit­­focsoporttal szubsztituált benzilcsoport (így: n'ro-benzil- vagy o-nitro-benzil-csoport), szénatomos alkenilcsoport (így: allií­­csoport) lehet. 3 A védőcsoportokat önmagában ismert mó­dokon távolíthatjuk el. Ha R, adott esetben nitrocsoporttal szubsztituált benzil-oxi-karbo­­nil-csoport, vagy ha R2 adott esetben nitro­csoporttal helyettesített benzilcsoport, akkor az eliminációt valamely katalizátor (például palládium, platina) jelenlétében végzett hidro­­génezéssel folytathatjuk le. Ha R, o-nitro­­-benzil-oxi-karbonil-csoport, vagy h‘a R2 egy o-nitro-benzil-csoport, akkor az elimináció nemcsak katalitikus hidrogénezéssel, hanem foto-kémiai reakció útján is végrehajtható. Ha R, egy 3—7 szénatomos alkenil-oxi-kar­­bonil-csoport, amely adott esetben halogén­­atommal helyettesített, vagy ha R2 egy adott esetben halogénatommal helyettesített 3—7 szénatomos alkenilcsoport, akkor az elimi­­nációs reakciót szerves oldószerben oldható és foszfin ligandumhoz kötött palládium komplex (például tetrakisz-trifenil-foszfin­­-palládiuríi) katalitikus mennyisége segítsé­gével és valamely alkenilcsoport-akceptor je­lenlétében hajtjuk végre. A találmány szerinti előnyös megoldások a következők: R, adott esetben nitrocsoport­tal helyettesített benzil-oxi-karbonil-csoport és R2 adott esetben nitrocsoporttal szubsztituált benzilcsoport, s ezen belül is a legelőnyö­sebb, ha R, p-nitro-benzil-oxi-karbonil-csoport és R2 p-nitro-benzil-csoport; vagy R, egy 3—7 szénatomos alkenil-karbonii-oxi-csoport és R2 egy 3—7 szénatomos alkenilcsoport, s ezen belül is a legelőnyösebb, ha R, allil­­-oxi-karbonil-csoport és R2 allilcsoport. Ezek­ben az esetekben a védőcsoportok egyidejű­leg és könnyen távolíthatók el az alábbi el­járásokkal. a) Ha Rí egy adott esetben nitrocsoport­tal helyettesített benzil-oxi-karbonil-csoport (például p-nitro-benzil-oxi-karbonil-csoport) és R2 egy adott esetben nitrocsoporttal szubsz­tituált benzilcsoport (például p-nitro-benzil­­-csoport), akkor a (B) általános képletü ve­gyületet redukáljuk, előnyösen katalizátor je­lenlétében hidrogénezzük. Katalizátorként pal­ládium-tartalmú katalizátort (például pallá­­dium/csontszén, palládium-hidroxid/szén, pai­­ládium/kalcium-karbonát, palládium/bárium­­-szulfát, vagy palládium/alumínium) vagy platina-tartalmú katalizátort (például plati­­na-oxid vagy platina-szén). Ezek különösen a palládium/csontszén, a palládium-hidroxid/ /szén és a platina-oxid az előnyös. A kata­litikus hidrogénezést rendszerint közömbös oldószerben 0°C és 100°C közötti hőmérsék­leten, előnyösen 0°C és 50°C között hajtjuk végre. A közömbös oldószer kis szénatom­­számú alkanol (például metanol, etanol), éter (például tetrahidrofurán, dioxán), ecet­sav, illetve ezek vízzel vagy pufferrel (fosz­forsavas vagy morfolin-propánszulfonsavas) alkotott elegye lehet. Ezek közül a tetrahid­rofurán és víz (vagy morfolin-propánszul­fonsavas puffer) elegye az előnyös. A reak­ciót légköri nyomás hidrogénnel vagy lég­4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom