199455. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciklusos amidok és imidek diazinil-piperidin-származékainak előállítására
HU 199455 B 8 alkalmas kiegészítő anyagok lehetnének elektrokonvulzív sokk klinikai alkalmazása esetében. Habár alapos szakmai vizsgálat alapján minden esetben meg kell határozni az életkor, a testtömeg és a beteg állapota, valamint az adagolás módja, az elmeállapot romlási foka függvényében az alkalmazandó dózist, általában orális adagolás esetében a napi alkalmazandó dózis körülbelül 0,1 g— 10 g, előnyösen 0,5—5 g. Bizonyos esetekben alacsonyabb dózis alkalmazásakor megfelelő hatás érhető el, bizonyos esetekben pedig magasabb dózis alkalmazása lehet szükséges. A klinikai farmakológiában jártas szakember számára nyilvánvaló, hogy az (I) általános képletű vegyület napi dózisának megfelelő mennyiségét egyszeri, vagy osztott dózisban is alkalmazhatjuk figyelembe véve azokat az elveket, amelyek ezzel kapcsolatosan a szakirodalomban megtalálhatók. A „rendszeres adagolás" kifejezés alatt orális, nyelv alatti, szájon át történő, nazális, dermális, rectalis, intramuszkuláris, intravénás és szubkután adagolási utakat értünk. Általában azt találjuk, hogy amennyiben a találmány szerinti vegyületet orálisan, az előnyös adagolási mód szerint, adagoljuk ugyanazon hatás érdekében kissé nagyobb mennyiség alkalmazása szükséges, mint parenterális adagoláskor. A jó klinikai gyakorlatnak megfelelően a találmány szerinti yegyületet olyan koncentráció szinten alkalmazzuk, amely nem okoz káros, vagy kedvezőtlen mellékhatásokat. Gyógyszerészetileg a találmány szerinti vegyületet általában gyógyszerészeti formált alakként adagoljuk, azzal jellemezve, hogy az (I) általános képletű vegyület vagy gyógyszerészetileg elfogadható sója értelmi szintet javító, hatásos mennyiségét, és gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyagot tartalmaz. Az ilyen kezelésben alkalmas gyógyszerészeti készítmények a találmány szerinti eljárással előállított legalább egy vegyületet fő tömegben, vagy kis mennyiségben (például 95%— P,5% mennyiségben) taralmazzák és gyógyszerészetileg elfogadható, hordozóanyagot tartalmaznak! A gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyag lehet -egy, vagy több szilárd, félszilárd, vagy folyékony hígítóanyag, töltőanyag és formálási segédanyag, amely nem toxikus, inert és gyógyszerészetileg elfogadható. Az ilyen gyógyszerészeti készítmények előnyösen egységdózis formált alakok; például fizikailag elkülönülő egységek, amelyek a hatóanyag meghatározott mennyiségét tartalmazzák, amely megfelel a kívánt terápiá? hatás kifejtéséhez szükséges számított mennyiségű, dózis egy részének,-egészének, vagy többszörösének. A gyakorlatban a dózisegység az egyszeres dózis 1, J/2, 1/3 vagy kisebb hányadát tartalmazza. Az egységdózis előnyösen elegendő hatóanyagot tartalmaz, amely az előre megha7 tározott dózi$határnak megfelelően egy vagy több dózisegység egyszeri alkalmazása esetében a kívánt terápiás hatást fejti ki. Általában a napi dózis egészét, felét, harmadát, vagy kisebb részét adagoljuk egyszer, kétszer, háromszor, vagy több alkalommal a nap folyamán. Más terápiás hatóanyagok is lehetnek jelen az ilyen készítményekben. Az egységenként 0,1 —1,0 g aktív hatóanyagot tartalmazó készítmények előnyösek és szokásosan tabletta, labdacs, kapszula, por, vizes vagy olajos szuszpenzió, szirup, elixir és vizes oldat formában készíthetők. Előnyös orális célra alkalmazható formált alak lehet tabletta, kapszula, és szokásos anyagokat, mint például kötőanyagokat (például szirupot, akáciát, zselatint, szorbitolt, tragakantot, vagy polivinil-pirrolidont), töltőanyagokat (például laktózt, cukrot, kukoricakeményítőt, kálcium-foszfátot, szorbitot vagy glicint), kenőanyagokat (például magnézium-sztearátot, talkumot, polietilén-glikolt, vagy szilicium-dioxidot), dezintegrátorokat (például keményítőt), és nedvesítő anyagokat (például nátrium-lauril-szulfátot) tartalmazhat. Parenterális adagolás céljára az (I) általános képletű vegyület szokásos gyógyszerészeti hordozóanyagokkal készült oldatai, vagy szuszpenziói alkalmazhatók. Például intravénás injekció céljára vizes oldat, intramuszkuláris injekció céljára olajos szuszpenzió alkalmazható. Ilyen parenterális alkalmazás céljára megfelelő átlátszóságú, stabilitású készítmények állíthatók elő az aktív hatóanyag körülbelül 0,1—10 súly% mennyiségének vízben vagy poiihidroxil alkoholt, mint például glicerint, propilén-gflikolt, és polietilén-glikolokat, vagy keveréküket tartalmazó hordozóanyagban való oldásával. A polietilén-glikolok általában nem illékony, rendszerint folyadék, vízben és szerves oldószerekben egyaránt oldható, körülbelül 200—150 közötti molekulasúlyú polietilén-glikolok keverékei. A találmány szerinti eljárást az alábbi példákon részletesen bemutatjuk. Valamennyi hőmérsékleti értéket, amennyiben külön nem jelezzük, °C-ban adunk meg. A magmágneses rezonancia spektrumok (NMR) jelölései az alábbiak: a kémiai eltolódás értékeket (ő) tetrametil-szilánra (TMS) vonatkoztatva ppm értékben adjuk meg. A proton kémiai eltolódása mellett megadott integrál értékek megfelelnek az egyes funkciós csoportokban előforduló protonok számának. A kémiai eltolódás mellett megadjuk a jelek felbontását is, mint széles szingulet (sz s), szingulet (s), multiplett (m), dublett (d), kétszer dublett (dd), triplett (t) vagy kvartett (q). A perdeutero-dimetil-szulfoxidot DMSO-d6 a deutero-kloroformot CDC13 szokásos rövidítésekkel jelöljük. Az infravörös spektrumok csak azokat az abszorpciós hullámszámokat tartalmazzák (cm-1), amelyek jellemzőek valamely 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
