199435. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 1-fenoxi-fenil-1-triazolil-metil-karbinol-származékokat tartalmazó fungicid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására
HU 199435 B Vagy például polimer anyagokba ágyazott kapszula alakjában szerelhetjük ki. A felvitel módszere például permetezés, ködösítés, porozás, porlasztás, kenés vagy öntözés, mindenkor a készítmény fajtájától, az elérendő céltól és az adott körülményektől függ. Alkalmas felhasználási mennyiségek általában 50 g és 5 kg/ha, előnyösen 100 g és 2 kg/ha, főleg 100 g és 600 g/ha között mozognak. A készítmények, azaz az (I) általános képletü vegyületet és adott esetben egy szilárd vagy folyékony adalékanyagot tartalmazó kompozíciók önmagukban ismert módszerekkel állíthatók elő, például a hatóanyagnak és töltőanyagnak alapos összekeverésével és/vagy eldörzsölésével. Ilyen célra például oldószereket, szilárd hordozóanyagokat és adott esetben felületaktív vegyületeket alkalmazhatunk. Oldószerként például a következő anyagok jöhetnek számításba: aromás szénhidrogének, előnyösen a 8—12 szénatomos frakciók, például xilolelegyek vagy szubsztituált naftalinok, ftálsav-észterek, például dibutil- vagy dioktil-ftalát, alifás szénhidrogének, például ciklohexán vagy paraffinok, alkoholok és glikolok, valamint ezek éterei és észterei, például etanol, etilén-glikol, etilén-glikol-monometil- vagy -etil-éter, ketonok, például ciklohexanon, erősen poláros oldószerek, például N-metil-2-pirrolidon, dimetil-szulfoxid vagy dimetil-formamid, valamint adott esetben epoxidált növényi olajok, például epoxidált kókuszolaj vagy szójaolaj, vagy víz. Szilárd hordozóanyagok, melyek például porozószerek és diszpergálható porok előállítására alkalmasak, például a következők: természetes kőzetlisztek, például kalcit, talkum, kaolin, montmorillonit vagy attapulgit. A fizikai tulajdonságok javítására alkalmazhatunk nagydiszperzitású kovasavat vagy nagydiszperzitású és nagy nedvszívó képességű polimerizátumokat is. Szemcsés adszorptív granulátumhordozók például a porózus típusú anyagok, például csillám, téglapor, szepiolit vagy bentonit, illetve a nem-szorptív hordozóanyagok, például kalcit vagy homok. Alkalmazhatók ezenkívül további, előgranulált, szerves vagy szervetlen anyagok is, főleg dolomit vagy aprított növényi részek is. Felületaktív vegyületként a formálandó (I) általános képletü hatóanyag természetétől függően nem-ionogén, illetve kationés/vagy anionaktív tenzidek jöhetnek számításba, melyek jó emulgeáló, diszpergáló és nedvesítő tulajdonságokkal rendelkeznek. Tenzidek alatt a tenzidelegyeket is értjük. Alkalmas anionos tenzidek egyrészt az úgynevezett vízoldható szappanok, másrészt a szintetikus felületaktív vegyületek. Szappanok például a hosszúláncú (10— 22 szénatomos) zsírsavak alkáli-, alkáli-földfém- vagy adott esetben szubsztituált ammóniumsói, például az olaj- vagy sztearinsav 5 4 nátrium- vagy káliumsói, illetve a természetes zsírsavelegyek, például a kókuszolaj vagy faggyúolaj ilyen jellegű sói. Alkalmasak ezenkívül a zsírsav-metil-laurinsók is. Gyakoribban alkalmazzuk azonban az ún. szintetikus tenzideket, főleg a zsíralkohoi-szulfonátokat, zsíralkohol-szulfátokat, szulfonált benzimidazol-származékokat vagy alkil -szulfonátokat. A zsíralkohol-szulfonátok vagy -szulfátok általában alkáli-, alkáli-földfém- vagy adott esetben szubsztituált ammóniumsóként, és egy 8—22 szénatomos alkilcsoportot tartalmaznak, ahol az alkilcsoport magában foglalja az acilcsoportok alkilrészét is. Ilyenek például a ligninszulfonsavak, a dodecil-kénsav-észter, vagy egy természetes zsírsavakból előállított zsíralkohol-szulfát-elegy nátrium- vagy kalciumsó. Ugyancsak idetartoznak a zsíralkohol-etilénoxid-adduktumok kénsav-észtereinek és szulfonsavainak sói is. A szulfonált benzimidazol-származékok előnyösen két szulfonsavcsoportot tartalmaznak, ezenkívül egy 8—22 szénatomos zsírsavgyököt is. Alkil-aril-szulfonátok például a dodecil-benzolszulfonsav, a dibutil-naftalin-szulfonsav, vagy egy naftalin-szulfonsav-formaldehid kondenzációs termék nátrium-, kalciumvagy trietanol-amin-sói. Szóba jöhetnek ezenkívül a megfelelő foszfátok is, például egy p-nonilfenol-(4— 14) -etilén-oxid-adduktum foszforsav-észterének sói is. A nem-ionos tenzidek elsősorban alifás vagy cikloalifás alkoholok, telített vagy telítetlen zsírsavak és alkil-íenolok poliglikol-éter-származékai, melyek 3—30 glikolétercsoportot és 8—20 szénatomot tartalmaznak a (alifás) szénhidrogéngyökben, és 6—18 szénatomot az alkil-fenolok alkilcsoportjában. További alkalmas, nemionos tenzidek a vízoldható, 20—250 etilénglikol-éter-csoportot és 10—100 propilénglikol-éter-csoportot tartalmazó polipropilén-glikol-, etilén-diamino-polipropilén-glikol- vagy alkil-polipropilén - -glikol-polietilén-oxid-adduktumok, mely csoportok az alkilláncban 1 —10 szénatomot tartalmaznak. Ezek a vegyületek általában propilénglikol-egységekként 1—5 etilénglikol-egységet tartalmaznak. Nemionos tenzidek például a nonilfenol-polietoxi-etanolok, ricinusolaj-poliglikol-éter, polipropilén-polietilén-oxid-adduktumok, tri- butil-fenoxi-polietilén-etanol, polietilén-glikol és oktil-fenoxi-polietoxi-etanol. Ugyancsak alkalmazhatók a polioxi-etilén-szorbit zsírsav-észterei is, például a polioxi-etilén-szorbitán-trioleát. Kationos tenzidek mindenekelőtt a kvaterner ammóniumsók, melyek N-szubsztituensként legalább egy, 8—22 szénatomos alkilgyökőt tartalmaznak, és további szubsztituensként rövidszénláncú, adott esetben halogénezett alkilcsoportok, benzilcsoportok vagy rövidszénláncú hidroxi-alkil-csoportok állhat-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
