199431. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbendazim sók előállítására és hatóanyagként ilyen karbendazim sót tartalmazó fungicid készítmény

HU 199431 B Találmányunk tárgyát új (I) általános képlett! fungicid hatású karbendazim-sókat tartalmazó készítmények és a sók előállítása képezi. A 2-amino-benzimidazolil-metilkarbamát (továbbiakban BCM) közismerten jó fungi­cid hatású vegyület, mely számos agroké­miai készítmény hatóanyagát képezi. Ismeretes az irodalomból, hogy a BCM egyes savaddíciós sói fungicid hatással ren­delkeznek (1.195.180 sz. angol szabadalmi leírás). Ilyenek például a BCM sósavval, kénsavval és salétromsavval képzett sói. Az eddig ismeretes BCM-sók vizes oldatai a fungicid, illetve fungisztatikus hatás elérésé­hez szükséges mértékben felhígítva nem elég­gé savasak a BCM oldatban tartásához, ezért a permetlé készítésekor további sav­mennyiséget adnak a vízhez és ebben oldják a BCM sókat. A kapott permetlé pH-értékét 4 alatt kell tartani minden esetben, de a gya­korlatban alkalmazott pH-tartomány 3—3,2 közötti. Az ilyen permetlevek fitotoxicitása, főleg a növények gyökerének károsodása sa­vasságuknak tulajdonítható elsősorban, amel­lett a BCM mint általában az észterek pH= =3 értéknél már gyorsan bomlanak, ami a permetlé fungicid hatását erősen csökkenti Az erősen savas permetlé használata korró­ziós és környezetvédelmi problémákat is okoz. A BCM foszforsavas, illetve sósavas sója egyes fitopatogén gombafajokkal szemben ha­tékony Plant Dis. Rep. 59(8) 638—40 (1975), Phytopathology 1981 71(12) 1261-3 (1981), Can. Entomol. 109(7) 987—93 (1977). A 2.417.008 sz. NSZK-beli nyilvánosság­­rahozatali irat BCM legalább 8 szénatomos alkán-szulfonsavakkal, illetve legalább 9 szén­­atomos alkil-fenil-szulfonsavakkal képzett sóit ismertetik. Ezek a vegyületek vízben ne­hezen vagy egyáltalán nem oldódnak. A szó­­banforgó vegyületek számos esetben többek között lombos fák (szilfák, platánok) keze­lésében oldhatóságuk miatt nem hasznosít­hatók a nedv keringéssel kévéssé szállítódnak. Célul tűztük ki, hogy olyan lágyszárú és fásszárú növényekben egyaránt a nedvkerin­géssel jól transzportálódó BCM sókat állít­sunk elő, melyek vizes oldata stabil, hidro­lízisük elhanyagolható. Azt találtuk, hogy a (II) általános kép­­letű benzimidazol-származékokat — mely kép­letben R1 jelentése 1—3 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoport, R2 jelentése 4-metil-csoport, vagy 4-helyzetű klór- vagy hidrogénatom 1 szerves oldószerben Y képletű 1—4 szénato­mos alkánszulfonsavakkal, vagy p-tolilszul­­fonsavval reagáltatva 10—90°C között az (I) általános képlett! az irodalomban eddig le nem írt sókat kapjuk, melyek kiváló fungicid hatást mutatnak és oldatuk stabil, nem kor­­roziv, tehát az elérni kívánt tulajdonságok­kal rendelkeznek. Az (I) általános képletű vegyületeket 0,0015—90 tömeg%-ban tartal­mazó szerek a növényvédőszerformálás is­mert módszereivel állíthatók elő. Ilyenek pél­dául a nedvesíthető porok az emulgeálható koncentrátumok a porozószerek, granulátu­mok, illetve ULV-koncentrátumok. A nedvesíthető porkészítmények 0,0015— 90 tömeg% előnyösen 50—90 tömeg% (I) általános képletű sót tartalmazhatnak a szo­kásos ismert hordozóanyagok (például diato­­mafőld, bentozit, vermikulit, kalcium-karbo­nát vagy titándioxid) diszpergálószerek (pél­dául alkil-benzolszulfonsavak) és nedvesítő­szerek (például nátrium-naftalin-szulfonát) mellett. Az emulgeálható koncentrátumokat és az ULV készítményeket magas forráspontú ol­dószerekből (például aromás ásványolaj frakciók, ciklohexanon, ftálsav-alkil-észterek, N-metil-pirrolidon, dimetil-formamid) és nem­­-ionos emulgeálószerekből, (például zsírsav­­-poliglikoléterek, alkil-fenol-poliglikoléterek) állhatnak. Hatásvizsgálat Két leveles uborka növény leveleinek fo­nákját BCM, (I) 2-amino-benzimidazolil-me­­tilkarbamát metánszulfonsavas só(II), illet­ve 2-amino-benzimidazolil-metilkarbamát p­­-toluol-szulfonsavas só (III) vizes szuszpen­ziójával, illetve oldatával lecsepegésig beper­meteztünk úgy, hogy a szárak, illetve a levél felső oldalát szűrőpapírral előzőleg lefedtük, hogy ne kerüljön permetlé ezekre a terüle­tekre. Az alkalmazott koncentrációk: Minden liter permetlé 500, 250, 125, 60, 30, 15 mg vizsgált hatóanyagot tartalmazott. A permet­lé növényekre való rászáradása után a leve­lek felső oldalát uborka lisztharmat (Erysphe cichoracearum) konidiumával erősen meg­fertőzzük. Ezután a kezelt növényeket és a kezeletlen kontrollnövényeket 22—25°C hő­mérsékleten 80—90%-os pára tartalmú térben tartjuk. 14 napi inkubációs időszak után a nö­vények uborka-Iisztharmattal való megfertő­­zöttségét megvizsgáltuk. A fertőzöttséget szemrevételezéssel állapítottuk meg és a ke­zelt levélfelület fertőzöttségét a kezeletlen növények fertőzött levélfelületének százaléká­ban fejeztük ki. 2 5 70 15 20 25 30 ,35 40 45 50 55 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom