199424. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinolin-tioéterek és a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
3 HU 199424 B 4 végezzük el, célszerűen savmegkötőszer jelenlétében dolgozhatunk. E célra szerves vagy szervetlen aminok (pl. alkálifém-karbonátok, alkálifém-hidrogén-karbonátok, trietil-amin, stb.) alkalmazhatók. A szabad karbonsavakkal történő acilezést célszerűen dehidratálószer (pl. diciklohexil-karbodiimid) jelenlétében hajthatjuk végre. Az acilezést előnyösen 0—40°C-on végezhetjük el. Egy kapott (I) általános képletű vegyületet kívánt esetben gyógyászatilag alkalmas savaddíciós sójává alakíthatunk. A sóképzést önmagában ismert módon, az (I) általános képletű bázis és a mólekvivalens menynyiségű megfelelő sav inert szerves oldószerben végrehajtott reagáltatásával végezhetjük el. A (II) általános képletű kiindulási anyagok részben ismertek [Bachman és társai: J.Am.Chem.Soc. 69 365—71 (1947)] vagy az ismert vegyületek előállításával analóg módon állíthatók elő. A (III) általános képletű vegyületek kereskedelmi forgalomban levő anyagok. A találmányunk szerinti eljárással előállítható (I) általános képletű vegyületek farmakológiai hatás-spektrumát az alábbi tesztekkel igazoljuk. A kísérletekhez a 3-amino-4- (etil-tio)-7-klór-kinol in-hid roklor időt alkalmazzuk (a továbbiakban „A-vegyület"). 1. Akut toxicitás Az akut toxicitást 100—160 g súlyú CFY patkányokon határozzuk meg. Csoportonként 10—10 patkányt alkalmazunk. Az A-vegyületet orálisan adagoljuk, 10 ml/kg térfogatban. Az állatokat a kísérlet előtt 16 órán át éheztetjük. Minden dózist 50% hím- és 50% nőstény-állatból álló csoportnak adunk be. A 48 órán belül beállott elhullást feljegyezzük. Az LD50 értéket Litchfield és Wilcoxon módszerével határozzuk meg. LDS0=465 mg/ /kg (orális). 2. Szorongás-ellenes és szedatív hatás öszszefüggésének vizsgálata \ A teszt-vegyület szorongás-ellenes hatásának mérése'azon az elven alapszik, hogy megfigyeljük a teszt-vegyület konfliktus helyzetekben’mutatott aktivitását. Jutalmazott reakciót hözúnk létre, majd ezt a fellépő reakciót büntetéssel elnyomjuk. A szorongás-ellenes hatást a büntetett reakciónak a teszt-vegyület által kiváltott növekedésével mérjük. A szedativ hatás mértékéül a büntetlen reakciónak a teszt-vegyület által előidézett csökkenése szolgál. A kísérleti patkányoktól az élelmet 96 órán át megvonjuk, azonban az állatok ad libitum kapnak vizet. Az állatok az élelem négy napos elvonása alatt kb. 7 ml vizet isznak, azonban a patkányoknak száraz tápot adva vízfelvételük napi 35 ml-re emelkedik [lásd: Knoll J.: J. Neural Transm. 59; 163—194, (1984)]. Ez azt jelenti, hogy ha az itató csövet és a ketrec padlóját képező rácsot elektromosan összekötjük és az ívást megkísérlő állatra rendszeresen áramütést mérünk, az ívás nélkül táplálékot elfogyasztani képtelen patkányt maximálisan kényszerítjük az akadály elhárítására. A fenti teszt a. hatóanyagot szorongás-ellenes hatásának meghatározására szolgáló érzékeny módszer. 230—250 g súlyú hím CFY patkányokat állandó standard takarmány pelleteken tartunk és az állatokat ad libitum látjuk el csapvízzel. Az állatokat 10-es csoportokban 2 héten át standard környezeti feltételek (22— 24°C-os szobahőmérséklet) között tartunk a kísérlet megkezdéséig. A ketrecekben egyesével tartott patkányoktól az éheztetés alatt 96 órán át az élelmet megvonjuk; az állatok a kísérlet előtt ad libitum kapnak csapvizet. A kísérletek után azokat az állatokat választjuk ki, amelyek az éheztetési időszakban 80 g-nál kisebb testsúlycsökkenést mutatnak. Az általunk alkalmazott patkánytörzsbe tartozó 550 hím-patkány a 96 órás éheztetési időszakban testsúlyából 66 g-ot vészit. Az állatok kiválasztásának másik szempontja, hogy az éhezési időszak után láthatóan jó fizikai állapotban legyenek és normál aktivitást mutassanak. Nem kielégítő fizikai állapot miatt az állatok kevesebb mint 10%-át zártuk ki. A kísérlethez átlátszó plexiüvegből készült a táp-pelletek számára szolgáló rácspadlóval és itatócsővel ellátott rozsdamentes acélból álló dobozt (39X27X12 cm) használunk. A rácspadlót, az itatócsővet és elektromos stimulátort (Grass S48) elektromosan összekapcsoljuk és 20 másodperces időközökben 10 másodpercig tartó áramütéseket hozunk létre az áramkörben. Az áram paramétereit (100 V; 25 Ohm; 7,5 ms; 5Hz) empirikusan határozzuk meg oly módon, hogy az áramütések a nagyon éhes patkányok egyharmadánál gátolják meg a vízfelvételt — a kontroll (büntetlen) szinthez viszonyítva. Az állatok a 96 órás táplálékelvonás után 1 órát töltenek a készülékben. A nagyon éhes patkányok a hosszú éheztetés utáni etetési időszak első órájában 5—6 g táp-pelletet fogyasztanak. Az éhes patkányok vízfelvételét az etetési időszak első órájában mérjük és a büntetlen patkány-csoportokban a felvétel 6—7 ml. A büntetés hatására a vízfogyasztás 3 ml alá csökken. A teszt-vegyületet parenterálisan 0,5 ml/ /100 g testsúly dózisban adagoljuk. A hosszú időn át végzett takarmányelvonás miatt tartózkodtunk a teszt-vegyületek orális beadásától. A statisztikus analízishez a Student-féle t-tesztet alkalmazzuk. Az anxiolitikus hatást a büntetett, míg a szedatív hatást a büntetetlen állatokon határozzuk meg. A chlordiazepoxid szorongás-ellenes és szedativ hatásának összefüggését az 1. táblázatban mutatjuk be. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 1
