199418. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, helyettesített anilid-származékok előállítására

HU 199418 B Co., Ltd. japán cég által WTR331 márkanév alatt forgalmazott lineáris kiíróberendezés­sel. A kardiogramok alapján a ventrikuláris fibrillációt (VF) előfordulását kiértékeljük. A kapott eredményeket az 1. táblázatban ad­juk meg, mint százalékos VF-gátlást. 1 Táblázat* Kísérleti vegyület * VF-gátlás (%) 5 1. 80 8. 90 20. 100 23. 70 28. 70 30. 70 33. 80 33.szabad formája 100 45 80 46. 80 56. 70 metiletine 50 (*): az ebben az oszlopban említett számok megfelelnek az ezután következő előállítási példák sorszámainak. 2. Kísérleti példa — Ouabain által kiváltott aritmiára kifejtett hatás. 9—17 kg tömegű, kifejlett hím korcs kutyá­kat érzéstelenítünk, majd hanyatfekvő hely­zetben rögzítünk mesterséges lélegeztetés alatt. Az állatok vérnyomását, szívritmusát és a második kiváltásos kardiogramot mérjük a San-ei Measuring Instrument Co., Ltd. japán cég által forgalmazott RA-101 márkanevű berendezéssel. Először intravénásán 40 pg/kg dózisban, majd 30 perccel később 20 pg/kg dózisban intravénásán Ouabain-t (The Merck Index, 8. kiadás, 771. o. (1968)) adunk be. Ezt követően 15 perces időközökben 10 pg/kg mennyiségben Ouabain-t adunk be mindaddig, míg folyamatos ventrikuláris aritmia észlel­hető. A ventrikuláris automatizmust ezután megvizsgáljuk Roberts és munnkatársai által a J. Pharmacol. Exp. Ther., 117 374—384 (1956) szakirodalmi helyen ismertetett módszerrel. A jobboldali nyaki bolygó ideg perifériális végét rövid hullámokkal (0,4—1,9 V, 1 milliszekun­­dum, 20 Hz) stimuláljuk 10 másodpercen át a Nippon Kodensha cég által forgalmazott MSE-3R márkanevű elektromos ingerlő be­rendezést használva. Az ingerlő feszültséget úgy állítjuk be, hogy szinuszoid bradikardia (alacsony szívfrekvencia) maximális legyen azon a tartományon belül, amikor a szinuszos ritmus nem tűnik el. A folyamatos aritmia megjelenése után 10 perccel a bolygó ideget stimuláljuk, és mi­után igazolható, hogy bradikardia nem fordul elő, a kísérleti vegyületet folyamatosan bead­juk a femorális vénán át 0,5 mg/kg/perc se­bességgel. A beadás után a bolygóideget min­den percben ingereljük, és az extraszisztolék gátlását megfigyeljük. Egyidejűleg a kardio­­gramon a normális ritmus helyreállításának bekövetkeztét vacrv bp npm figyeljük az R-hullámok inverzióját mint a ventrikuláris aritmia jellemzőjét használva. Az antiaritmiás hatást úgy értékeljük ki, hogy amikor a normális szinuszos ritmus helyre­áll és extraszisztolé nem váltódik ki a bolygó ideg ingerlésével, akkor ezt teljes gátlásnak tekintjük. A teljes gátlás eléréséhez szüksé­ges dózist a 2. táblázatban adjuk meg. 2. Táblázat: Kísérleti vegyület: Teljes gátláshoz szüksé­ges dózis (mg/kg) * 28. 1,5—2,8 33. 2,0—3,0 Mexiletine 2,0—4,5 (*): n=3 (tartomány) A fenti kísérleti példákban ismertetett ered­mények azt mutatják, hogy a találmány sze­rinti eljárással előállított (I) általános kép­­letű vegyületek egérnél a kloroform által ki­váltott aritmia vonatkozásában rendkívül erős gátló hatásúak és kutyáknál Ouabain-nal kiváltott aritmia gátlásában ugyanilyen ha­tást fejtenek ki, vagyis felhasználhatuk anti­aritmiás gyógyászati hatóanyagként. így a találmány tárgya továbbá eljárás olyan gyógyászati készítmények előállítására, amelyek antiaritmiásan hatásos mennyiség­ben valamely (I) általános képletű helyette­sített anilid-származékot vagy az utóbbi gyó­gyászatiig elfogadható savaddíciós sóját tar­talmazzák a gyógyszergyártásban szokáso­san használt hordozó- és/vagy segédanyagok­kal összekeverve. A találmány szerinti eljárással előállított gyógyászati készítmények beadható orális vagy parenterálisan. Hatásuk tartós, és fel­­használhatók aritmia kezelésére és megelő­zésére egyaránt. A találmány szerinti eljárással előállí­­ható gyógyászati készítmények lehetnek pél­dául tabletták, szublinguális tabletták, kap­szulák, porok, granulák, kúpok, folyadékok, injektálható készítmények vagy szuszpenziók formájában. Ezekhez a gyógyászati készít­ményekhez hordozó- és egyéb segédanyag­ként használhatunk például hígítóanyagokat, kötőanyagokat, oldószereket és emulgeálósze­­reket. A hordozóanyagokra példaképpen említ­hetünk keményítőféleségeket, így például bur­gonyakeményítőt, kukoricakeményítőt és búza­keményítőt; cukrokat, így például laktózt, szacharózt, glükózt, mannitot vagy szorbi­­tot; cellulóz-származékokat, így például kris­tályos cellulózt, karboxi-metil-cellulóz-kalci­­umsót és hidroxi-propil-cellulózt; és szervet­len anyagokat, így például kalcium-foszfátot, kalcium-szulfátot, kalcium-karbonátot vagy talkumot. A kötőanyagokra példaképpen megemlít­hetjük a keményítőt, zselatin, gumiarábiku­­mot, metil-cellulózt, karboxi-metil-cellulóz­­-nátriumsót, polivinil-pirrolidont és a hidr-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom