199378. lajstromszámú szabadalom • Eljárás (3,4-dialkoxi-2-hidroxi-6-metil-fenil)-alkanol-származékok előállítására észterek redukciója útján

1 HU 199378 B 2 A találmány tárgya új eljárás (II) álta­lános képletű (3,4-dialkoxi-2-hidroxi-6-metil­­-fenil)-alkanol-származékok előállítására (I) általános képletű észterek redukciójával. A képletekben R1 és R2 jelentése 1—4 szénatomos alkil­csoport, n értéke 0-tól 21-ig terjedő egész szám, R3 jelentése 1—4 szénatomos alkilcso­­port. E művelettel 10-(3,4-dimetoxi-2-hidroxi­­-6-metil-fenil)-1-dekanol és ezzel rokon vegyü­­letek állíthatók elő; e vegyületek gyógyszer­­hatóanyagok szintézise során közbenső ter­mékként alkalmazhatók. A találmány szerinti eljárást úgy végez­zük, hogy vizes közegben nátrium- (tetrahid­­ro-borát) és alumínium-klorid keverékével redukálunk. Ismert, hogy a 2,3-dimetoxi-6-(10-hidroxi­­-decil)-5-metil-l,4-benzokinon (idebenon) kü­lönleges farmakológiai sajátosságokkal ren­delkező vegyüiet: többek között immunpo­­tencírozó, simaizom-lazító (simaizom-rela­­xáns) hatása van, továbbá károsodott szöve­tekben enzimaktiváló hatást fejt ki, különö­sen a szívizomzatban és az agyszövetben. Ismert továbbá (Toku-Kai-Sho 59—39855), hogy ipari méretekben az idebenont előnyö­sen az alábbi úton állítják elő: 1. lépés: egy 9-(3,4-dimetoxi-2-hidroxi-6- -metil-benzoil)-nonánsav-alkil-észtert redu­kálva 10-(3,4-dimetoxi-2-hidroxi-6-metil-fe­­rril)-dekánsav-alkil-észtert állítanak elő; 2. lépés: az így kapott terméket nátrium (bisz (2-metoxi-etoxi) - dihidrido-aluminát) (Vitrid) segítségével tovább redukálják, s így 10- (3,4-dimetoxi-2-hidroxi-6-metil-fenil) - - 1-dekanol-hoz jutnak; 3. lépés: az így kapott terméket idebenonná Oxidálják. A fenti 2. lépésben alkalmazott nátri­um [bisz (2-metoxi-etoxi)-dihidrido-aluminát] biztonsági szempontból problematikus, mivel e vegyüiet könnyen reagál a levegő nedves­ségtartalmával, s ennek következtében hidro­géngáz fejlődik, amely tűzveszélyes; más­részt ez a redukálószer különleges reagens, amelynek biztonságos és stabilis szállítása is nehéz. Ismeretes egy olyan megoldás is [J.A.C.S. 78. kötet: 2582—88. oldal (1956)], ahol egy' a fentiekben meghatározott (I) általános kép­letű vegyülettől eltérő észter - vegyületet NaBH4-del redukálnak A1C13 jelenlétében, amikoris alkohol származékot kapnak; az is­mert műveletet azonban víz kizárásával vég­zik. Mindezen körülmények figyelembevételé­vel különböző* vizsgálatokat végeztünk, és azt találtuk, hogy a 10-(3,4-dimetoxi-2-hidr­­oxi-6-metil-fenil)-1-dekanol és rokon vegyüle­tek jó hozammal és ipari méretben is előnyö­sen állíthatók elő úgy, hogy redukálószer­2 ként nátrium-(tetrahidro-borát) és alumíni­um-klorid keverékét alkalmazzuk. Ennek alapján a találmány tárgya eljá­rás a (II) általános képletű vegyületek elő­állítására — ahol a képletben R1 és R2 jelentése 1—4 szénláncú alkilcso­­port, n értéke 0-tól 21-ig terjedő egész szám, (I) általános képletű észterek redukciójá­val. E képletben R1, R2 és n jelentése a fenti, R3 jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoport. A (II) általános képletű vegyületeket a találmány szerint úgy állítjuk elő, hogy egy (I) általános képletű észtert — ahol R1, R2 és n jelentése a fentiekben meghatározott, és R3 1—4 szénatomos alkilcsoportot jelent — nátrium-(tetrahidro-borát) és alumínium-klo­rid keverékével redukálunk. A fenti (I) és (II) általános képletekben R1, R2 és R3 1—4 szénatomos alkilcsoport — így metil-, etil- és propilcsoport — lehet. Az n értéke 0-tól 21-ig terjedő egész szám, elő­nyösen 8, 9, 10, 11 vagy 12. A találmány szerinti redukciós reakciót végrehajthatjuk oldószeres közegben. Oldó­szerként minden olyan oldószer alkalmazható, amely az (I) általános képletű kiinduló anya­got (észtert) oldja, és a redukcós reakciót nem gátolja. A gyakorlatban célszerűen alkal­mazhatók e célra: éterek, így a dietil-éter, tetrahidrofurán és a dioxán; valamint aromás szénhidrogének, így a benzol, toluol és a xi­­lol. A redukciót általában 0°C és 140°C közöt­ti, előnyösen 10°C és 40°C közötti hőmérsék­lettartományban játszatjuk le. A nátrium­­- (tetrahidro-borát)-ot általában az (I) álta­lános képletű kiinduló anyag 1 móljára vo­natkoztatva legalább 1,5 mól, előnyösen körül­belül 2 mól mennyiségben alkalmazzuk. Az alumínium-kloridot előnyösen olyan mennyi­ségben alkalmazzuk, hogy az alumínium-klo­rid nátrium-(tetrahidro-borát)-hoz viszonyí­tott mólaránya körülbelül 1:3 legyen. A redukció eredménye kedvezőbb, ha a reakciórendeszer csekély mennyiségű vizet is tartalmaz. Konkrétabban fogalmazva: a víz jelenléte visszaszorítja nemkívánt mel­léktermék képződését, azaz olyan (II) álta­lános képletű vegyüiet képződését, amely­ben R1 és R2 jelentése hidrogénatom; s ennek következtében a célvegyület, a (II) általá­nos képletű vegyületek hozama növekszik. A vizet általában 0,1 —1,7 mól, előnyösen 0,2— 1,5 mól mennyiségben alkalmazzuk. Ha a vizet fölös mennyiségben használjuk, akkor a célvegyület jó hozammal nem állítható elő, és a reakció ideje meghosszabbodik. A (II) általános képletű vegyületek oxi­dációval átalakíthatok (III) általános kép­letű vegyületekké; a (III) általános képlet­ben R\ R2 és n jelentése a fentiekben meg­adottal azonos. A (III) általános képletű vegyületek im­­munpotencírozó és simaizomrelaxáns sajá­tosságokkal rendelkeznék, valamint enzimak­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom