199377. lajstromszámú szabadalom • Schiff-bázis tipusú hatóanyagot tartalmazó herbicid és/vagy fungicid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására
HU 199377 B lyékony felületaktív anyagot. Hasonlóan járunk el folyékony hatóanyag esetén is. Folyékony felületaktív anyag esetén eljárhatunk úgy is, hogy az előzetesen megőrölt szilárd komponenseket olyan szerves oldószerben szuszpendáljuk, amelyik folyékony felületaktív anyago(ka)t tartalmaz. Ezt a szuszpenziót például porlasztással szárítjuk. Ily módon a felületaktív anyagot a szilárd hatóanyag és a szilárd hígító anyag felületére visszük. Vizes diszperziós közegű emulzió előállítására alkalmas, önként emulgeálódó folyadékot, — úgynevezett emulzióképző koncentrátumot (EC) — oly módon készíthetünk, hogy a hatóanyagot vagy azok keverékét a fentiekben ismertetett felületaktív anyagok valamelyikével, vízzel nem elegyedő oldószerben oldjuk. Az így kapott emulzióképző koncentrátum vízzel önként vagy kis mechanikai behatásra olyan permetlé emulziót képez, amely hosszabb állás után sem változik meg. Vízzel elegyedő oldat koncentrátum (SL) oly módon állítható elő, hogy a hatóanyag és a megfelelő vízoldható segédanyagok vizes és/vagy vízzel elegyedő oldószeres oldatát állítjuk elő. Vízzel történő hígítással a kívánt koncentrációjú permetlé állítható elő. A hatóanyag vizes oldatkoncentrátumát megfelelő emulgeátor kiválasztásával vízzel nem elegyedő folyadékban is diszpergálhatjuk, ily módon úgynevezétt fordított emulziót kapunk. Az oldószer és a felületaktív anyagok megfelelő kiválasztásával tehát olyan készítményeket állíthatunk elő, amelyek vízzel vagy vízzel nem elegyedő folyadékkal való összekeverés hatására olyan — akár molekulárisán — diszpergált fázisokat hoznak létre, amelyek hoszszabb idő után sem változnak meg. Szuszpenziókoncentrátum (SC) előállításához víz (előnyösen ioncserélt) és valamilyen fagyásgátló komponens (előnyösen ioncserélt) és valamilyen fagyásgátló komponens (előnyösen etilénglikol vagy glicerin) elegyében, szükség szerint melegítéssel oldjuk fel a nedvesítő- és diszpergálószereket. Ehhez az oldathoz adagoljuk állandó keverés fenntartása mellett a szilárd (poralakú, vagy kristályos) hatóanyago(ka)t, majd szükség szerint anti-caking komponenst (pl. Aerosil 200) keverünk be. Az így kapott szemcse folyadék fázist (zagy) nedvesőrlőberendezéssel (például zárt Dyno-malomban) a kívánt szemcseméretre őröljük, amely általában — a tárolási stabilitás érdekében — max. 5. mikrométer szemcseátmérőt jelent. Őrlést követően szükség szerint habzásgátló komponenst illetve sűrítő (thickening) komponenst (például Kelzan S) keverünk be a homogenizálás során. Eljárhatunk úgy is, hogy a komponensek összekeverési sorrendjét megváltoztatjuk, illetve szükség szerint egyéb komponenseket is adagolunk (például színezék stb.). A szilárd hatóanyag mellett kombinációs partner7 ként használhatunk folyékony, vízzel nem elegyedő vagy vízzel elegyedő hatóanyagokat is. Az alacsony olvadáspontú szilárd hatóanyagokat bevihetjük ömledék formájában is emulgeátor nélkül vagy emulgeátorral öszszekeverve. Az ULV készítmények az EC-szerekhez (esetenként SC szerekhez) hasonlóan készíthetők. Közvetlen felhasználásra alkalmas granulátumokat (G) készíthetünk extrudálással, rétegeléssel felhasználva valamilyen eleve szemcsés hordozóanyagot (például mészkőőrleményt) , vagy folyékony komponenst szörpciós kapacitású hordozóanyag általi elnyeletésével. A permetezésre felhasználható granulátumokat (WG) készíthetünk WP-ből és/vagy SC-ből kiindulva valamilyen agglomerációs technológia segítségével, például drazsírozó üstben kötőanyag alkalmazásával. A készítményekből ismert módon vízzel vagy inert szilárd hígítóanyaggal történő hígítással kapjuk a mezőgazdasági felhasználásban alkalmazható permetlevet, vagy porozószert, melynek hatóanyagtartalma általában 5 tömeg%-nál kisebb, előnyösen 3— 0,01tömeg%. Eljárhatunk úgy is, hogy a különböző, egyetlen hatóanyagot tartalmazó készítményből készült permetleveket öntjük össze a felhasználás előtt. A találmányunkat az alábbi példák szemléltetik anélkül, hogy oltalmi igényünket azokra korlátoznánk. A vegyületek (hatóanyagok) előállítási példáit követően leírjuk azon vegyületek előállítását is (A,B,C,D példák), amelyek szerkezetileg közel állnak a találmány szerinti vegyületekhez, így jó alapot adnak az összehasonlításhoz (1. táblázat). Az egyes példákban megadott 'H-NMR spektroszkópiai adatoknál a (IV) képletben feltüntetett azonosítási módot alkalmaztuk. Ily módon az egyes protonok helyének jelölése eltér a nomenklatúra szerinti jelöléstől, de az alkalmazott módszer lehetővé teszi az egységes spektroszkópiai értékelést. A példákban megadott 'H-NMR spektroszkópiai adatok az (I) általános képlet X2 részére vonatkoznak. A difenil-éter váz protonjai az X2 rész gyenge induktív effektusa miatt azonos kémiai eltolódásértéknél jelentkeznek: óh =7,75 (d, J35=3Hz). óh =7,55 (dd, J56=9Hz), J53=3Hz), Őh =7,12 (d, J65= =9Hz), őh =7,60 (d, J2,6,=3Hz), óh ,=8,05 (d, J5,6,=8Hz), óh ,=6,95 ppm (dd, J6,5,=8Hz, • ^6>2>=3HZ. A vegyületeink IR spektrumán a formilcsoportra jellemző vC=Ö=1700 cm-1-es sáv eltűnt és megjelent a vC=N—1580 cm~'-es sáv. A difenil-éterekre jellemző v<uC-0-C= = 1270 cm-1, a v,C-O-C=1120 cm-1 körül jelenik meg. 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
