199355. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és létesítmény folyamkavics-teraszok ivóvíztermelésre történő hasznosítására
HU 199355 B kutak mértékadó vízhozama 30—40%-kal .megnövekszik a kritikus kisvíz-állások idején, amit az 5 kutakkal és az azokhoz tartozó gépészeti berendezésekkel ki is lehet termelni, hiszen ezek kapacitása lényegesen nagyobb, mint ami a folyó kisvíz-állásaihoz tartozó vízhozamoknak megfelel. A nyert többlet pedig éppen az ivóvíz-csúcsfogyasztások idején, a kritikus nyári-nyárvégi időszakban (6. ábra) jelentkezik. A találmány révén tehát a kutak vízhozama mintegy függetlenné válik a folyó vízállásától, ami az üzemvitelt is leegyszerűsíti. A magas folyóvízállásoknál a rendszerbe gravitációsan betáplált viz olyan nagy helyzeti energiával rendelkezik, hogy a sorbakapcsolt 6 ülepítő tóban és a 9—dl biológiai tavakban — az l.^és 2. ábra szerinti példa esetében, a ii nyilaknak megfelelő pályán — 1,5—2,0 km hosszú utat tud megtenni, és több hónapos lassú áramlást követően kerül a mély 13—15 tározótavakba, amelynek partján helyezkednek el az 5 csáposkutak. A folyó legnagyobb vízállásainál 200— 300 m széles I parti sáv kb. 1—2 m többlet-víznyomást kap (lásd az rn’ értéket a 2. ábrán). Ebben az időszakban a széles, hosszan elnyúló parti sávon lassú átszivárgás várható az alsó kavicsrétegbfn a folyó felől a tavak irányába. A folyó vízállásainak csökkenésével megfordul az átszivárgás iránya, ami — amint ezt a fentiekben már kifejtettük — kedvező az 5 kutak víztermelése szempontjából. Amint korábban erre már kitértünk, a tavakban kialakult feszített víztükör eredményeként fellépő nagyobb hidrosztatikus nyomás meggátolja — vagy legalábbis nagymértékben gátolja — a háttérből származó szennyezett vizek beszivárgását a talajba. Emellett az ilyen vizek kizárásának a hatékonyságát növelheti az 5. ábra jobboldali részén látható 31 vízzáró réteg, amely a 9—11 biológiai tisztítótavak medrének a háttér, vagyis a 3 árvédelmi töltés felőli ferde (rézsüs) mederoldalán alakítható ki, például a kitermelt meddőből. A 9—11 tavakban elhelyezett 23 levegőztető szerkezetek, például csörgedeztető lépcsők elősegítik a vízfelület növelésével az oxigénbevitelt, ami növeli a biológiai tisztulás hatékonyságát. A találmány szerinti létesítmény tavait időszakosan többször és tervszerűen tisztítani kell, hogy a kiülepedett szennyeződésekben az anaerob rothadás ne indulhasson meg. A 2. ábrán a mélyvízü 15 tóban leülepedett szennyeződés-réteget 30 hivatkozási számmal jelöltük; ennek eltávolítása például szívó-kotróval öt évenként történhet. A 6 ülepítő medencéből kiinduló, a hosszan elnyúló 9—11 tisztítómedencéken bekövetkező lassú átáramlás közben az ott levő növényzet és élő szervezetek (nádas, halak stb.) révén biológiailag megtisztul a víz, amely a szabályozható keresztmetszetű 16 átereszének (1. ábra, £ nyilak) halad át egyik tóból a 11 másikba, így a tisztulási folyamat nagy területen a kívánt funkciónak megfelelően beszabályozható, a nem ülepíthető szennyeződés- részecskék és az oldott anyagok a biológiai tisztító-tavakban távolíthatókel a létesítménybe betáplált folyóvízből a vízi élővilágban megvalósítható biocönozus tervszerű kialakításával. Amint az 1. ábrán látható, az 5 kutak mentén a mélyvízü 13—15 tavak partja 32 félköríves — a kutak felől nézve homorú — bemélyedésekkel vannak kialakítva. így ugyanis az egyes 5 kutakhoz tározó szűrőfelület megnövelhető. Az 5 kutak 5a csápjai (2. ábra) több szinten és teljes körben helyezhetők el, és kedvező áramlási viszonyokat tesznek lehetővé. A 12 figyelőkutak (1. és 5. ábra) révén a tavak vízszintje mindig ellenőrizhető, és a feszített víztükör biztosítható. A 12 figyelőkutakban ugyanis mindig alacsonyabb kell hogy legyen a vízszint, mint a tavakban, hiszen ez a feszített víztükör meglétének a feltétele. Ha a figyelőkutakban a vízszint emelkedik, szükség szerint a folyóból történő vízbetáplálással emelhető a tavakban a vízszint. A 6 ülepítő medencéből a kiülepedett anyagot időszakosan eltávolítjuk; a kitermelt iszap az 1. ábrán látható 17 iszaptározószikkasztó téren helyezhető el. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következők: azzal, hogy a kutak hátterében levő kavicsteraszból a medencék létesítése során a kavicsot kitermeljük, és a medencékben feszített víztükörrel rendelkező tavakat létesítünk, a háttérből a talajvízzel a kutakhoz érkező szennyeződések csaknem teljes egészében kizárhatók, de legalábbis a minimálisra csökkenthetők, miáltal értékes partszakaszok vehetők igénybe ivóvíztermelés céljára, más szóval: meghosszabíthatók a jelenleg erős szenynyezettségük miatt ki nem használható partmenti víznyerő területek. Ugyanakkor a kavicsterasz partmenti sávjából kitermelt kavics építőipari és más célokra használható fel; a kavicstermelés tervszerűvé tehető, sőt egyeztetett koncepció alapján jelentős kavicsmezők szabadulnak fel bányaművelés céljára. A földmedencék kialakítása számottevő többlet-költséget nem okoz, mert méreteik a kavicsbányászat igényeihez igazodhatnak. A kutak vízhozama megnövekszik és állandósítható, a nyert ivóvíz minősége is jelentős mértékben javul. A kavicstermelés befejeztével nem maradnak vissza rendezetlen földtömegek és gödrök, ahová jelenleg gyakran — a tilalom ellenére —szemetet, sőt esetenként mérgező anyagokat rejtenek el. A találmánynak köszönhetően igen értékes, környezetbarát ivóvíznyerő létesítmények — vízművek — alakíthatók ki, amelyek tájba illő, tiszta, vizisportra és rekreációs célra alkalmas tavakat tartalmaznak, tehát többcélú hasznosításuk is le-12 7 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
