199336. lajstromszámú szabadalom • Vészfékszelep vasúti járművek számára

5 HU 199336 B 6 tere 23 átkapcsoló szeleppel áll összekötte­tésben. A 23 átkapcsoló szelepnek 30 nyomó­­rugó által terhelt 28 dugattyúrúd végére szerelt 24 dugattyúja van, amelynek kél véghelyzelét két egymással szemközti 25 és 26 ülék határozza meg, ahol a 30 nyomórugó a 24 dugattyút a 26 ülék irányában terheli. A 25 és 26 ülék egy 27 belső légteret hatá­rol, amely állandó összeköttetésben áll a 15 pneumatikus reteszelőegység 19 dugattyú fe­letti légterével, mig a 26 ülék mögött egy 29 külső légtér van, amelybe egy a 11 vissza­csapószelep 13 dugattyúja feletti légtérrel összeköttetést teremtő 22 vezeték torkollik. A 11 visszacsapószelep 13 dugattyúja alatti 33 légtér ugyanakkor 31 vezetéken keresztül az 5 fővezetékkel van pneumatikusan összeköt­ve. A találmány szerinti vészfékszelep mű­ködésmódja a következő: A vészfékszelep zárt alaphelyzetében a 6’ membránba ágyazott 6 dugattyú felfekszik a 7 üléken, igy az 5 fővezeték le van zárva a külvilág felé. A 3 főszelep 6 dugattyújának zárásához szükséges erőt a 8 nyomórugó biztosítja a 9 rugótányéron, a 2 működtető kar 10 orrén, a 2 működtető karon, a 2 mű­ködtető kar elfordulását biztosító csapsze­gen, valamint a 4 dugattyúrúdon keresztül. A 9 rugótányérra erősített 12 kar ugyanak­kor a 14 ülékröl leemelt helyzetben tartja a 11 visszacsapószelep 13 dugattyúját. A 23 átkapcsoló szelep az ábrán látható helyzetét mindaddig megtartja, amig a 29 külső légtérben a fővezetéki nyomás egy elő­re beállított értéknél, például 3,5 bar-nál nem kevesebbb. Ekkor ugyanezen a nyomá­son van a 27 belső légtér és a 15 pneumati­kus reteszelőegység légtere is. A 15 pneuma­tikus reteszelóegység 21 nyomórugója, vala­mint 19 dugattyújának felülete úgy van meg­választva, hogy ezen adott nyomás, pl. 3,5 bar feletti érték esetén az ábrán látható bal szélső helyzet maradjon fent. Ekkor te­hát a 17 szögemelő a 3 főszelep 4 dugattyú­­rúdjához nem ér hozzá a 18 hasítékban. Ebben az alapállapotban áll be változás akkor, amikor valaki a vasúti jármű utasfül­kéjében a vészfék fogantyúját működteti és az 1 húzóvezeték segítségével a 2 működtető kart elfordítja. Ekkor szabaddá válik a 10 orron eddig feltámaszkodó 9 rugótányér éB az az ábrát tekintve felfelé emelkedik a hoz­zá erősített 12 karral együtt. Ekkor viszont a 6 dugattyú támasztó erő nélkül marad és az 5 fővezetékben uralkodó nyomás (általá­ban 5 bar) a 6 dugattyút a 6’ membrán köz­vetítésével az ábrán alsó helyzetébe löki, ez­zel a 6 dugattyú eltávolodik a 7 ülék tői és az 5 fővezetékből nagy keresztmetszeten át a szabadba távozik a sűrített levegő. Ez ter­mészetesen működésbe hozza a vasúti jármű önműködő fékberendezését, megkezdődik te­hát a vészfékezés. A 9 rugótányér felemelkedésekor azon­ban - mint említettük - a 12 kar is felfelé mozdul el és ezzel nem támasztja ki többé a 11 visszacsapó szelep 13 dugattyúját, igy az mostantól kezdve a 14 ülékkel együttműköd­ve képes a visszacsapószelep funkciójának betöltésére. Az 5 fővezetékben létrejövő nyo­másesés következtében a 11 visszacsapósze­­lepen keresztül csökken a nyomás a 23 át­kapcsoló szelep 29 külső terében és a 15 pneumatikus reteszelőegység légterében is, hiszen a 11 visszacsapószelep 33 légtere a 31 vezeték útján összeköttetésben áll az 5 főve­zetékkel. A nyomásnak a beállított nyomásér­ték, például az említett 3,5 bar alá csökkené­se esetén a 23 átkapcsoló szelep kétállású 24 dugattyúja a 30 nyomórugó hatására a másik 26 ülékre fekszik fel, ily módon viszont sza­baddá válik az út a 15 pneumatikus retesze­lőegység légteréből a 27 belső légtéren át a tőmitetlen 28 dugattyúrúd mellett a 23 át­kapcsoló szelep 32 nyilásán keresztül a kül­világba, ennek következtében a 15 pneumati­kus reteszelőegység belső légtere lefúj. A túlnyomás nélkül maradt 19 dugattyút a 21 nyomórugó lökésszerűen az ábrán jobb szél­ső helyzetében állitja, aminek következtében a 17 szögemelö a 16 csap körül elfordul, sza­bad vége felfekszik a 18 hasiték felső hatá­roló felületén és a 4 dugattyúrudat felfelé mozditva visszanyomja a 6 dugattyút a 7 ülékre. Ennek következtében az 5 fővezeték belső tere ismét el van választva a külvilág­tól, ami megszakítja az önműködő véBzfékezés folyamatát. Mindez a mozdonyvezető számára, aki az utasok által beindított vészfékezést a vonat intenzív lassulásából egyértelműen érzékeli, háromféle reakciót tesz lehetővé. Ha egyetért a vészfékezéssel, mert a környezetet alkal­masnak tartja a megállásra, és a többi körül­mény is lehetővé teszi ezt, a mozdony vonó­erejét megszünteti és az önműködő fékező szelepet is vészfék (gyorsfék) állásba helye­zi. Ekkor a vonat a lehető legrövidebb úton meg fog állni. Másik lehetőség, hogy nem ért egyet a vészfékezéssel, mert hosszú alagútban vagy viadukton, illetve más egyéb alkalmatlan he­lyen van a vasúti jármű. Ekkor megvárja, hogy a fővezeték nyomása a beállított nyo­másérték, például 3,5 bar érték alá csökken­jen, majd a fékberendezést feloldja.. Ezt a folyamatot elősegíti azzal, hogy az önműködő fék fékezőszelepét középállásba helyezi (sű­rített levegő betáplálás mellett). A harmadik lehetőség, hogy az észlelt vészfékezés úton nem tesz semmit, akkor a vonat jelentősen lelassul vagy meg fog állni, és ha a fékezőszelep menetállásban van, a fékberendezés fel fog oldani. A meghúzott vészfékszelep az oldási pa­rancsra már újabb vészfékezést nem hoz lét­re, mert az 5 fővezetékben, igy a 31 veze­tékben is növekszik a nyomás, aminek hatá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom