199307. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet túlnyomás alatt álló tér lezárásához, különösen labdákhoz
1 HU 199307 B 2 A találmány tárgya szerkezet túlnyomás alatt álló tér lezárásához, különösen labdához. A javasolt szerkezet olyan labdánál jöhet szóba, amelynél a labda belső terében túlnyomást kell tartani, esetleg a belső nyomást időnként változtatni kell. Főleg futball-labdánál alkalmazható előnyösen a találmány szerinti szerkezet, ahol lényegében a íutballbelsőhöz kapcsolódik szervesen a szerkezet. Erre tekintettel a találmányt futball-labdával kapcsolatban ismertetjük. Ez a körülmény azonban nem jelenti azt, hogy a találmány alkalmazási lehetősége csak a futball-labdák területére korlátozódik. Használható a találmány szerinti szerkezet minden felfújható labdánál, más játéknál, vagy használati eszköznél (például vizi játéknál, felfújható csónaknál) is. A találmány rendeltetésével azonos rendeltetésű szerkezetek terén számos követelményt kell kielégíteni ahhoz, hogy egy adót szerkezet megfelelő legyen. Vannak előírások, amelyek közvetlenül vagy közvetve követelményt támasztanak, és vannak körülmények, amelyeket gazdasági, praktikussági szempontból célszerű kielégíteni. Az előbbieknél a súlyt és a megengedhető nyomáscsökkenést, az utóbbiaknál pedig az olcsóságot, az egyszerű előállítás lehetőségét, a cserélhetőséget, az egyszerű kezelhetőséget kell megemlíteni. Az ismert hasonló rendeltetésű szerkezetek egyike sem tud maradéktalanul eleget tenni a fennálló követelményeknek. Az ismert megoldások egyik elterjedt változatánál a tömlőhöz - például futballbelsőhöz - rögzíthető, hornyot közrefogó tányérpár egy darabot kepez egy tömbbel, amely a túlnyomó térben van. A tömbben hengeres üreg van, és ez fogadja magába az ugyancsak sima patástú hengeres betétet. A betét hosszirányban réseit a levegő átveztése végett. Ez a szerkezet nagytömegű gyártásra alkalmas, és nem is drága, amellett kedvező tulajdonsága, hogy a betét cserélhető. Jelentős hátránya viszont, hogy nem tudja meggátolni a levegő kiszivárgását a túlnyomású térből. Ének oka, hogy a betét és az azt befogadó tömb sima hengeres érintkezési felületeinél nincs tartós összeszoritó hatás, Így a levegő ki tud szivárogni a túlnyomású térből. Az említett érintkező felületek csekély szennyezettsége fokozza a tömitetlenséget. A betét kismértékű sérülése is használhatóságot kizáró tömitetlenséget okoz. A betét hosszirányú résére is fennáll az a hiányosság, hogy a résre záróirányú hatást kifejtő erő csekély és ez a használat idején állandóan csökken, ami arra vezet, hogy a rés mentén is kiszivárog a levegő a túlnymású térből. Egy másik ismert szerkezetnél a tömlőhöz kapcsolt tömb van alkalmazva szintén, amely tömb egy vezető hüvelyben foglal helyet. Mind a vezető hüvely belső felülete, mind a tömb külső palástja sima hengerfelület. Ennél a megoldásnál is egy kiálló rész mint nyúlvány szerepel, és ebben a nyúlványban van szájnyílás kiképezve, amelynek folytatását képező hasíték szerepel a tömbben. A most vázolt ismert kialakításnál lényegében ugyanazok a hiányosságok lépnek fel, mint korábban vázolt ugyancsak ismert megoldásnál, tehát a levegő kiszivárgását nem akadályozza meg, viszonylag gyorsan lecsökken a túlnyomású térben a nyomás és ezért a használhatóság terén jelentős hátrányt mutat ëz a szerkezet. Ennél a megoldásnál még az is hozzájárul a hátrányokhoz, hogy itt nem cserélhető a betét és ennélfogva az egész tömlőt kell kicserélni ha a betét légáteresztővé válik. Egy újabb ismert kialakításnál a tömlőhöz rögzített forgásfelületekkel határolt alakú tömb van alkalmazva, és ebben a tömbben a betét több vállal kiképzett, szabad végénél gombafejjel kialakított test. Ennél a megoldásnál is a betétben alkalmazott szájnyíláshoz csatlakozik egy lényegében radiális rés, ami azt eredményezi, hogy a szájnyíláson keresztül a tömlő belsejébe juttatott túlnyomásos levegő ezeken a radiális irányú réseken, majd a betét és az azt befogadó tömb érintkező felületei között tud bejutni a tömlő belsejébe. Ennél a megoldásnál is tulajdonképpen ugyanazok a hiányosságok említhetők, mint korábban említett változatok esetében. Itt is fellép még az a járulékos hátrány, hogy a betét nem cserélhető, továbbá hátrányként lehet felróni e szerkezettel szemben, hogy bonyolult mind a tömb, mind a betét kialakítása, ennélfogva az előállításhoz szükséges szerszámok is bonyolultabbak és drágábbak és maga a szerkezet is emiatt drágává válik. Sajátos hiányossága a most ismertetett szerkezetnek, hogy a betétet sok esetben a felhasználók felfúrják axiális irányban, ami azután azt eredményezi, hogy még könnyebben lecsökken a túlnyomás a belső térben és tulajdonképpen emiatt használhatatlanná válik a szerkezet. Minthogy ennél a megoldásnál sem cserélhető betét, igy a használhatatlanná vált szerkezet pótlása meglehetősen költséges. Az ismert megoldások között még megemlíthető az a szerkezeti kialakítás is, amelynél tulajdonképpen egy harangalakú betét van a tömlőhöz rögzítve és ennek a harangalakú betétnek a nyakrészében van kialakítva az a szájnyílás, ami összességében a levegő bevezetésére szolgál. A betétnek a harang alakú részét radiális irányba szoritógyűrű támasztja meg. Ennél a megoldásnál is fokozattan fennáll annak a veszélye, hogy túlnyomású térből a levegő az egymással érintkező sima hengerfelületek mentén könynyen ki tud áramolni a környezet felé, ami tehát azt eredményezi, hogy a belső túlnyomás lecsökken. Egyébként ennél a megoldásnál sem cserélhető a betét, ami azt eredmé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
