199276. lajstromszámú szabadalom • Csontpótló-, illetve rögzítőlemez
9 HU 199276 D 10 nyér ventrális/dorsális irányában kiegészítőié# konkáv homorulalú. Ugyancsak látható a 9 és 10-13. ábrákból, hogy a distalis 2 szakasz az izületi vápa proximális/distalis irányában kiegészilóleg konvex domborulalú. A 10, 11 és 13. ábrák ismertetett kiviteli alak adott esetben úgy módosiLható, hogy a ventrálisan meghosszabbított 3’ átmeneti szakasz nem támasztja meg proximálisari az izületi vápa teljes, oldalirányban kiálló osteotómia felületét, hanem csak annak oldalsó szegélyét. Ekkor a meghosszabbított 3* átmeneti szakasz le van keskenyitve, így az ék alakú 3 átmeneti szakasz legnagyobb szélességi mérete nem a B rögzitólemez 4 ventrális szegélyén található. Ennél a kiviteli alaknál dorsálisan nem helyezhető be csavar. A PF izületi vápa és az OSPIL szeméremcsont közötti rögzítéshez adott esetben dróthuzal helyett szokásos csontrógzitő lemez is alkalmazható. A találmány szerinti B rögzitólemezek bármely, e célra ismeretes anyagból előállithatók, különösen rozsdamentes acélötvözetból. Mint már korábban említettük, a csípőcsont osteotómiát a vágásfelületek izületi vápatetö elforditása utáni lehető legteljesebb összeesésével kell végezni. Geometriai modellként ideális egy azonos felület menti osteotómia lenne, amelynek megvalósítása azonban sebészileg nehéz. Alkalmasnak bizonyult azonban az a gyakorlati megközelítés, hogy röntgen felvétel által megállapított szögben sik sokszög felületi metszéseket végeznek. Ehhez egy körív mentén lehetőleg azonos hosszúságú részosteotómiákat végeznek egymáshoz képest mindig azonos szög alatt, miközben az OSIL csipőcsonton legalább két sik részosteotómiát kell végezni. Egy ilyen osteotómia a 16. ábrán látható. Az ábrázolásmód megfelel az 1. és 2. ábra szerintinek. Látható, hogy a PF izületi vápa dorsális szakaszán mediálisan el van állítva, így a nem jelölt rögzitólemez tartományában a PF izületi vápa osteotómia felülete az OSIL csipöcsont oldalsó osteotómia éléhez viszonyítva elöl oldalra előre-, hátul pedig a test felé beugrik. Ez megfelel az 5. ábrán ismertetett B rögzitólemez alkalmazási területének. Jól kivehetők az OSIL csipőcsonton és az OSIS úlőcsonton végzett sik osteotómiák. A 16. ábra szerinti osteotómia geometriája - a test felől nézve - a 14. és 15. ábrán látható. A 14. ábra egy baloldali csípőizületi OSIL csipöcsont síkjában ábrázolt röntgenvetülete. A felvétel készítésekor az alábbi feltételekre kell tekintettel lenni: röntgensugarat a forgóra irányitani, a sugár iránya merőleges legyen az Alá ossis irányára, raegkőzelitőleg egysíkú az Os pubis-sal; a röntgenforrás lehető legnagyobb távolságra legyen az Alá ossisd ilii ill. az azzal párhuzamos film síkjától. Ez a felvétel az OSIL csipöcsont osteotómia vezetésének meghatározására szolgál. A csipőizület többirányú térbeli felvételével előzetesen meghatározható a PF izületi vápa megközelítő vC elfordítási szöge, különösen a főszög, mely az elforditást ventrolaterálisan illeti. Az oC elfordítási szög általában 25-45° értékű, gyakran 28r38° közötti, miközben súlyos csípőizületi dysplázióknál többnyire mintegy 38°-os el fordítások szükségesek. Ezen felvételekkel ugyanakkor meghatározható az izületi vápaközép helyzete is. A csipöcsont osteotómia meghatározásának egy közelitő módszerét ismerteti a 14. ábra. A műtétnél az Incisura ischiadica majort proximálisan meghosszabbítják; ez képezi az első vágás vonalat. Ezután a PZ izületi vápa középtől egy Ti érintőt húznak a csipöcsont görbület vetületéhez, csatlakozva az Incisura ischiadica majorhoz éB ettől a vetülettól egy T2 érintőt húznak a vápaperem ventroproxiinális vetületéhez. Látható, hogy az Incisura ischiadica major meghosszabbításának Ti érintővel való I metszéspontja és a Tz érintővel való II metszéspontja jó közelítésben a kereseti sokszög első sarokpontját adja, miközben az I metszéspont a kisebbik, mig a II metszéspont a nagyobbik elfordítási szöghöz van hozzárendelve. A 14. ábra egy nagyobb szög menti elforditást ábrázol. A II metszéspontból az Incisura ischiadica major meghosszabbításához 0C elfordítási szög alatt egy egyenest húzunk ahhoz a ponthoz, ahol az a PZ II sugárral húzott körivet metszi. Az igy adódó 1 osteotómia hosszot egyrészt visszavetitjük az Incisura ischiadica majorra (lo) és előrevetítjük a körívre (li). így kiadódik a csipöcsont sokszögű osteotómiavonala, és az ülőcsont osteotómia dorsális E végpontja. Az ülőcsont osteotómia másik végpontja a Foramen obluratumon belül bizonyos korlátok között szabadon választható meg. A 15. ábrán a 14. ábra szerint elfordított izületi vápa látható. Az egybevágóságot az azonos szögek, és az azonoB lo = 1 = li szakaszok biztosítják. A Foramen ischiadicum tartományában a vágások után fennmaradó csontéket műtéttel el lehet távolítani. Az ülőcsont osteotómiánál a dorBálás El végpont távolsága lo-nál nagyobbra is választható, hogy az osteotómia felületek itt is illeszkedjenek. A 14-16. ábrák szerinti polygonális obteotómiánál a B rögzitólemezeket az egyenes metszésvonalakhoz hozzá kell illeszteni, különösen ami az ék alakú átmeneti szakaszok éleit illeti. Amennyiben az elforditás középpontjául nem a PZ vápaközepet választjuk, úgy láb rövidítés vagy hosszabbítás is biztosítható. Az osteotómia gyakorlati kivitelezésénél előnyös a medence mérete és alakja szerinti sablont készíteni, mely az osteotómiai sokszöget mindenkor a kívánt elfordítási szög szerint megadja, és a műtét közben egyszerű 7 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
