199267. lajstromszámú szabadalom • Szódavízkészítő és adagoló szifon
3 HU 199267 B 4 külső menettel van ellátva, mely utóbbira a 4 fej van rácsavarozva. Az 5 toldat a 3 nyakrészhez 6 gumigyűrűn át, a 4 fejhez pedig a 7 gumigyűrűn át tómitetten illeszkedik. Az 5 toldat 8 központi furata felül a 4 fej 9 adagoló szelepéhez csatlakozik, mig alul 10 csőcsonkban végződik, mely u 2 búvárcsőhöz kapcsolódik illeszletten. Az 5 toldutban koncentrikus 11 gyűrűtér van kiképezve, és ebben a 10 csöcsonkra alulról laza illesztéssel tárcsa alakú 12a támaszték valamint visszacsapó szelepként beiktatott 12 gumimembrán van felhúzva, amely a belső nyomás hatására a 12a támasztékon fekszik fel és megakadályozza, hogy a viz az 1 víztartályból a 11 gyűrűtérbe visszafolyjon. A 11 gyűrűtér a 12a támasztékon és a 12 gumimembránon át az 1 víztartály terével, továbbá az 5 toldatból kiálló vizfeltöltó 13 csonk belső 14 csatornájával áll összeköttetésben és a 13 külső végére pedig csonkakúp alakú 15 gumisüveg van felhúzva. Az 5 toldat a szódavizkészitést oly módon kőnnyiti meg, hogy segítségével nincs szükség a 4 fej le- majd visszacsavarására, csupán a vizfeltöltó 13 csonk végét kell egy adott vízcsap végéhez szorítani, majd a szifon adagolókarját nyomva tartva és a vízcsapot megnyitva a viz belső csatornán, a koncentrikus 11 gyűrűtéren, a vízáramlás hutására elmozduló 12a támasztékon és a 12 gumimembránon át az 1 víztartályba jut. A 15 gumisüveg csonkakúp alakja lehetővé teszi, hogy a 13 csonk a különféle méretű vízcsap kifolyónyilásokhoz csatlakoztatható tömitésbiztosan. A 4 fej 15a gázbetöltő csonkja külső menetes fémhüvely, melyre oldhatóan menetesen csatlakoztatható szén-dioxid 16 patront befogadó 17 tartó. A 15a gázbetöltő csonk belsejében, a 4 fejben kiképzett 18 ülékben 19 kiszúrótű van 20 tányérjánál fogva elhelyezve, és a 19 kiszúrótűt tömitő 21 gumigyűrű veszi körül. A 21 gumigyűrűt a 15a gázbetöltő csonkba becsavarozott 22 rögzitőhüvely tartja helyén. A 21 gumigyűrű külső végén a 21 gumigyűrű belseje felé kiterjedő, a 19 kiszúrótűt körülvevő rugalmas 23 gallér van a 21 gumigyűr saját anyagából kiképezve, amely a 17 tartóval becsavart 16 patron homlokoldali 24 pereméhez szorul hozzá. Jelen példában a 21 gumigyűrű belső végén is rugalmas 25 gallér van kiképezve, amely a 16 patronból kiáramló szén-dioxid nyomásának hatására a 19 kiszúrótű 20 tányérjához szorul hozzá. A 16 patron becsavarása során a 16 patron homlokoldali 24 pereme előbb hozzáér a 21 gumigyűrű 23 gallérjának, majd a 19 kiszúrótű kiszúrja a 16 patron 26 zárólemezét. A kiáramló és kiterjedő szén-dioxid a flexibilis 21 gumigyűrű belső 27 terébe jutva a 23 gallért egyrészt nekiszoritja a 16 patron 24 peremének, másrészt a 21 gumigyűrű vékony 25 palástját szorítja a 15a gázbetöltő 4 csonk belső felületének és ezáltal biztoBitja, hogy a 27 tér kizárólag a 20 tányér gázbevezető 28 fu rután át az 1 víztartály belső terével álljon összeköttetésben, Így szén-dioxid a 21 gumigyűrű és a 16 patron nyakrésze között feleslegesen kiáramolni nem tud. Ez a megoldás különösen előnyös olyan szifonok esetében, amelyek űrtartalma egymás után több 16 patron becsavarását teszi szükségessé. Természetesen a mindenkori gyártási technológiától függ, hogy a 4 fej és az 5 toldat az 1. ábránál ismertetett módon két részből tevődik össze, vagy pedig egyetlen egybefüggő alkatrészként készül. Utóbbi esetben az 5 oldat belső menetes része valamint a tömitő 7 gumigyűrű elmai’ad. Az 1 víztartály túlnyomás elleni védelme érdekében a vízzel való feltöltéskor kellő nagyságú gázteret kell biztosítani. Ezt a gázteret a technika állásához tartozó szifon úgynevezett nivócső segítségével biztosítja, umely meggátolja, hogy az 1 víztartály teljesen megteljék vízzel és annak felső részében meghatározott nagyságú gázteret biztosit. Előfordul, hogy az 1 víztartály töltése során tudatlanságból vagy figyelmetlenségből azt felrázzák és így többletvizet juttatnak a gáztérbe. Ez jobb esetben azt eredményezi, hogy a 16 patronból a szén-dioxid nem tud az 1 víztartályba jutni, hanem a 4 fej 9 adagolószelepének ismert megoldású rugós lefúvószelepét megnyitja, rosszabb esetben pedig a szifon deformációját vagy szétszakadását okozhatja, és balesetet okozhat. Ezt a balesetveszélyt a találmány szerinti szódavizkészitő és adagoló szifon úgy küszöböli ki, hogy hajlékony 2 búvárcső alsó végén a szódavíz szempontjából kémiailag semleges fém 29 nehezék van rögzítve, amely a 2 búvárcsövet az 1 víztartály feltöltése során annak szükségszerűen felforditott ferde helyzetében alul lévő oldalához, az 1. ábrán szaggatott vonallal jelölt helyzetbe, hajlítja és igy az 1 víztartályba jutó viz által kezdetben a 2 búvárcsövön és a töltés folyama alatt nyitott 9 adagolószelepen át a környezetbe kiszorított levegő csak a 30 szintvonalig tud akudálytalanul kiáramlani. Ezt követően a 2 búváreső vége viz alá kerül és a további beáramló víz most már a levegő útját követve a 2 búvárcsövön és a 9 adagolószelepen át kifolyik a szifonból, igy túlnyomás nem keletkezik és ily módon az előirt méretű gáztér biztosítható. A 16 patronok nyakmérete a sokszori újratöltés következtében széles határok között ingadozik. Mivel az ismert szifonok esetében a tömítést a becsavart 16 patron nyaki'észe hozza létre, a tömitógumi palástjának falvastagság deformációja és az esetenkénti túlméretez patronok maradó alakváltozást okoznak a gumigyűrűn éB az a továbbiakban már nem képes ellátni tömítési feladatát. Ezzel szemben a találmány szerinti 21 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
