199259. lajstromszámú szabadalom • Eljárás emlős állatokkal és madarakkal feletethető, hozamfokozó hatású, u-vitamint tartalmazó takarmány-kompozíciók és állatgyógyászati készítmények előállítására

1 ITH 199259 n 2 A találmány tárgya eljárás emlősállatokkal és madarakkal feletethető, hozam fokozó hatású, U-vitamint tartalmazó takarmánykompoziciók és állatgyógyászati készítmények előállításá­ra. Ismert, hogy az U-vitamin (S-metil-me­­tionin) az intermedier anyagcserében erős transzmetilezó hatást fejt ki. A humán gyó­gyászatban szerzett tapasztalatok szerint az U-vitamin elősegiti a nyálkahártyák regene­rálódását, ezáltal fekélygátló hatást fejt ki. Ezen kívül lipolróp hatása, illetve antihiszta­­min és antiszerotonin tulajdonságai követ­keztében Védi a májat, és elősegiti a gyulla­dásos folyamatok és a hiperszekréciós állapo­tok rendeződését (Bukin, V., Aniszimov, V.E.: .Vitamin U*, Izdatyelsztvo Nauka, Moszkva, 1973). Az U-vitamin állati takarmányozási cé­lokra történő felhasználását ismerteti a 173 312 sz. magyar szabadalmi leírás. Ez a szabadalmi leirás sertések takarmányába be­keverhető szilárd, U-vitamin tartalmú premi­xek előállítására vonatkozik; a premixek fel­­használásával megelőzhető, illetve kezelhető a sertések nyelőcsői gyomorfekélye. Vizsgálataink során azt tapasztaltuk, hogy emlősállatokon és madarakon köztük szárnyasokon, rágcsálókon, hústermelő állato­kon, kérődzőkön, prémes állatokon stb. az U­­-vitamin hozamfokozó hatást fejt ki, és ez a hozamfokozó hatás szinergetikusan növeke­dik, ha az U-vitamint bélmikroflóra-redukáló hatású anyagokkal együtt használjuk fel. Azt tapasztaltuk továbbá, hogy kérődző­kön az U-vitamin per os adagolás esetén a vártnál lényegesen csekélyebb hozamfokozó hatást fejt ki, ami annak tulajdonítható, hogy a bendó-mikroorganizmusok az U-vita­mint idő előtt lebontják. Abban az esetben azonban, ha az U-vitamin szemcséit paraffin­nal, viaszokkal vagy magas szénatomszámú szénhidrogén-származékokkal előnyősén szte­­arinsavval, m.sz. 1-2 alifás alkoholokkal, ész­terekkel vonjuk be, az idő előtti lebomlás nem következik be, és az U-vitamin akadály­talanul kifejtheti a kezelt állatokon előnyösen biológiai hatásait. Kérődző állatokon az U-vi­tamin - hozamfokozó hatása mellett - a zsír­máj betegség megelőzésére és kezelésére is alkalmazható. A találmány tehát eljárás emlősállatokkal és madarakkal feletethető, hozamfokozó hatá­sú, U-vitamint tartalmazó takarmánykompo­ziciók előállítására oly módon, hogy az álla­tok önmagában ismert összetételű, szilárd vagy folyékony takarmányába adott esetben legalább 10 tőmeg% hosszúszénláncú szénhid­rogénnel vagy szénhidrogén-származékkal bevont U-vitamint és egy vagy több bélmik­roflóra-redukáló hatású anyagot keverünk be (100:0,5) - (1:2), célszerűen (10:1) - (2:1) tö­megarányban. A találmány továbbá eljárás emlősállatok és madarak kezelésére alkalmas, hozamfokozó hatású, U-vilaminl tartalmazó állatgyógyá­szati készítmények előállítására oly módon, hogy ailotl esetben legalább 10 tőiuegX hosz­­szúszénláncú szénhidrogénnel vagy szénhid­rogén-származékkal bevont U-vitamin és egy vagy több bélmikroflóra-redukáló hatású anyag' (100:0,5) - (1:2), célszerűen (10:2) - (2:1) tömegarányú keverékét az állatgyógyá­szati készítmények előállításában szokásosan alkalmazott hordozó-, hígító- és/vagy segéd­anyagokkal keverjük össze. A leírásban és az igénypontsorozatban a .takarmány* megjelölési tágan értelmezzük, azaz ezen a megjelölésen az állatokkal köz­vetlenül vagy más anyagok előzetes bekeve­rése után feletethető valamennyi szilárd és folyékony kompozíciót (kész takarmányt, ita­tófolyadékot, nyalatósót, takarmány-premixe­­ket stb.) értjük. Az U-vitamin szemcsék bevonására hosszúszénláncú szénhidrogénekként például paraffint vagy viaszokat, hosszúszénláncú szénhidrogén-származékokként pedig előnyö­sen hosszúszénláncú zsírsavakat, igy szte­­arinsaval használhatunk fel. A .hosszú szén­láncú . megjelölésen legalább 10 szénatomos vegyületekel értünk. A bevonószer mennyi­ségének felső határa nem döntő jelentőségű tényező, és azt lényegében gazdaságossági szempontok szabják meg. A gyakorlatban az U-vitamint rendszerint 1:(0,5—1,5) tömeg­arányban keverjük össze a bevonószerrel. A kész takarmány az U-vitamint (amely adott esetben bevont állapotban lehet jelen) célszerűen 100-500 mg/kg koncentrációban tartalmazza. A premixek U-vitamin tartalma a premix előirt higitási arányától függően vál­tozik. A .bélmikroflóra-redukáló hatású anya­gok* megjelölésen olyan ismert, és a humán­vagy állatgyógyászatban, illetve az állatte­nyésztésben alkalmazott vegyületeket értünk, amelyek az állatok beleiben lévő lactóbacillu­­sok életműködését nem vagy csak kevéssé befolyásolják, a fakultative kóros mikroorga­nizmusok, igy elsősorban a Streptococcus­­-fajlák és a colibaktériumok növekedését azonban erősen gátolják, sőt ezeket a mikro­organizmusokat esetenként el is pusztítják. A bélmikroflóra-redukáló hatású anyagok főbb kémiai csoportjai a következők: szulfonamidok, például sumetrolim; kinolin-származékok, például oxolinsav, e n te rose p tol; nilrofurán-származékok, például furazo­­lidon;- kinoxalin-származékok, például getroxel (karbadox.) és olaquindox. A bélmikroflóra-redukáló hatású anya­gok célszerű koncentrációja a kész takar­mányban 5-100 mg/kg lehet. A takarmányok és takarinánypremixek hatóanyagokként az U-vitaminon és a bélmik­roflóra-redukáló hatású anyagokon kívül adott esetben az állati takarmányokban szo-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom