199251. lajstromszámú szabadalom • Készítmény méheken élősködő varroa jacobsoni atka leküzdésére

r, hu A készítményeket úgy állítjuk eló, hogy adott esetben nedvesitószerek hozzáadása mellett - a hatóanyagot (vagy hatóanyagokat) a vivőanyagokkal összekeverjük. Nedvesitő­­szerként például a fentebb említett emulge­­álószereket használjuk. A porozással kijuttatott készítmények a hatóanyagot 100 g vivőanyagra vonatkoztatva 10-7-2 törnegX koncentrációban tartalmazzák. Vivôanyagkènt a füstölőszer-készitmények előállítása során szokásosan alkalmazott anyagokat használhatjuk. Azok a készítmények, amelyek segítsé­gével a hatóanyagot elpárologtatjuk, például olyan vivőanyagok, amelyek a hatóanyagot tartalmazó szerekkel impregnálva vannak, vagy amelyekbe a hatóanyagot beágyaztuk. Előnyösen a hatóanyagot tartalmazó szerekkel átitatott papír-, keménypapír, cellulóz-, tex­til-, filc-, bőrlemezkéket vagy fóliákat alkal­mazunk, amelyeket valamilyen hőforrással melegítünk. Hőforrásként megemlítjük például a szokásos, elektromosan vagy akkumulátor­ral üzemeltetett párologtatókat. Különösen előnyös olyan készítmények bevetése, ame­lyekbe a hatóanyag be van ágyazva, vagy amelyekre a hatóanyag fel van hordva, és hőforrás nélkül működnek. A kezelés ezen a módon különösen egyszerűen végrehajtható. A készítményt egyszerűen behelyezzük a kaptárba, s ebben az esetben a méhcsalád nem válik nyugtalanná, mint például a be­­permetezés, füstölögtetés vagy beporozás so­rán. A kezelést a készítmény eltávolításával fejezzük be. Ez meggátolja, hogy az atkák folyamatosan csökkenő hatóanyag-koncentrá­cióknak legyenek kitéve, és ezáltal megelőz­hető az atkák rezisztenciájának a kifejlődése. E készítmények hatóanyag-tartalmának hosszú időn át tartó terápiás kezelést, ami az atkáknak a méhek utódaiban való elszapo­rodását is meggátolja. A paraziták és a méhek fejlődési perió­dusától függően a kezelést célzottan úgy vé­gezhetjük, hogy vagy a dolgozó méhek, lép­­sejtjeiból, vagy a hereméhek lépsejtjeiből származó összes atkaivadékokat kiirtjuk. Eb­ből a célból a készítményeket 12-90, előnyö­sen 12-20 napig tartjuk a kaptárban. Ennek következtében nem szükséges az ivadékszegény vagy ivadékmentes időszakban végezni a kezelést, vagy a kezelés előtt mes­terségesen ivadékmentessé tenni a méhcsalá­dot. Ha a kezelést a méz betakarításának pe­riódusán kívül végezzük, akkor a méznek a hatóanyaggal való szennyeződése csaknem teljesen kizárható. E készítmények esetében a hatóanyagot a vivőanyagok tartalmazhatják, vagy a ké­szítmények a hatóanyagba beágyazva, vagy alkalmas formában a vivóanyagra felhordott állapotban lehetnek. f,t D 0 A vivőanyagok olyan alaktestek, amelye­ket a kaptárra vagy a kaptárba helyezhet­jük. A kaptár egyes részei is kialakíthatók abból az anyagból, amelybe a hatóanyag be van ágyazva, vagy amelynek felületére a ha­tóanyagot felhordtuk, vagy amely a ható­anyaggal átitatva vagy impregnálva van. Elő­nyösek az olyan válaszfalak, amelyek a lép­­sejtek közé betolhatók, és amelyeket előzőleg a hatóanyagot tartalmazó készítményekkel előkezeltünk, vagy amelyekbe a hatóanyagot beágyaztuk. Vivôanyagkènt természetes vagy szinte­tikus anyagokat alkalmazhatunk. Természetes vivőanyag (hordozóanyag) például a fa, a fa­feldolgozási termékek, keménypapír, papír, gumi, kaucsuk, filc, fémek, üveg, porcelán és a kerámiai termékek. Szintetikus vivőanyagok például a poli­­vinil-, PVC-, poliakrilát-, polimetakrilát-, epoxid, poliuretán-, poliészter-, poliamid-, cellulóz- és cellulózszármazék-, polietilén-, polipropilén-, valamint szintetikus kaucsuka­­lapú műanyagok. Vivőanyagokként számításba vehetők azonban olyan rétegek is, amelyeket szilárd vagy flexibilis alapzatra viszünk fel. Ezek a rétegek nedvszivásra képesek és a ható­anyagot tartalmazó szerekkel kezelhetők le­hetnek. Ha nem nedvszívók, akkor a ható­anyagot beágyazva tartalmazhatják. Ezek a rétegek általában tapadóképes polimerek, amelyekhez adott esetben közömbös töltő­anyagokat adunk. A polimerekre példaként ezen a helyen megemlítjük a festékiparban alkalmazott lakk-nyersanyagokat, továbbá például a cellulózszármazékokat, akrilátokat és metakrilátokat. A nedvszivásra képes rétegek előállítása során alkalmazott töltőanyagokra példaként említjük a kaolint, kalcium-karbonátot, szili­­kátokat, bentonitokat, cellulózt, cellulózszár­mazékokat, keményítőt és a fűrészport. En­nek során a hatóanyag vagy be van ágyazva a rétegképző anyagba, vagy a réteget utólag átitatjuk, impregnáljuk vagy bepermetezzük a fentiekben leirt, permetezés céljára. Azokat a rétegeket, amelyek a hatóanya­got beágyazva tartalmazzák, hatóanyag­tartalmú bevonatokkal vagy lakkok a hatóanyagot 0,00001-1, előnyösen 0,001- 10 tömegX koncentrációban tartalmazzák, a bevonás céljára alkalmazott, szokásos alapmasszában. E célra előnyösen diszperziós bevonatokat és lakkokat alkalmazunk bevonómasszaként. Azokat a rétegeket azonban, amelyek beágyazva tartalmazzák a hatóanyagot, fóliák, csikók, szalagok alakjában - amelyek egy­­vagy többrétegűek lehetnek -, valamint adott esetben öntapadó formában is kialakíthatjuk. Ennek alapján egy hatóanyagot tartal­mazó, öntapadó fólia például egy tapadóré­­tegból, flexibilis hordozórétegból (vivőréteg­ből), a hatóanyagot tartalmazó flexibilis hor-1992! 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom