199234. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként foszforsavésztert, vagy tiofoszforsavésztert tartalmazó mikroemulziós készítmény

3 HU 199234 B 4 -30 tömeg* halóanyag és 20-60 tömeg* ásvá­nyi olaj, vagy lágyitószer mellett. Nemionos emulgeátorként a szabadalmi leírás példáiban nonil-fenol-poli(glikol-éter) /EO - 10/ szere­pel. A fenti EC-készitményt vízre öntve spontán, valódi emulzió képződik. A foszforsav- és a tiofoszforsav-észte­­rek formálásánál jelentkező problémákat a 2 049 425 sz. angol szabadalmi leírásban is­mertetett megoldásnál megkerülik: nem pró­bálnak meg EC-t készíteni, henem tömény, vizes kózegü valódi emulziót készítenek, me­lyet a vízben oldott polimer /1500-nál kisebb polimerizációs fokú poli(vinil-alkohol), traga­­kant gumi, guar- gumi, alginát, metil-cellu­­lóz, karboximetil-cellulóz, poli(akrilsav) stb./ stabilizál. Az emulzió cseppjei elég nagyok /az ismertetett példákban 1-50 mikrométer/, de a vizes közeg nagy viszkozitása miatt ülepedéssel illetve fölöződéssel a tárolási időszak alatt nem kell számolni. A készítmény hátránya, hogy a szokásos két év helyett csak hat hónapig tárolható és oldása a nagy viszkozitás miatt nehezebb, mint a szokásos EC-k hígítása. Érdekes megoldást ismertet foszforsav- és tiofoszforsav-észterek formálására a 2 050 170 sz. angol szabadalmi leírás, mely­ben az EC-készitmény 10-99,5 tömeg* szer­ves savat, vagy szerves savak elegyeit tar­talmazza. Ennél a készítménynél az adott esetben alkalmazott - előnyösen nemionos - tenzidek /poli(oxietilénezett)-szorbit-oleát, alkilfenol­­-poli(glikol-éter) stb./ elsődleges szerepe nem a keletkező emulzió stabilizálása, henem a ned vési tóképesség növelése. A 169 435 sz. magyar szabadalmi leírás szerint az o-fenil-tiono-tiol-foszforsav-észte­­rek EC-formában történő formálására nemio­nos /alkil-aril-poli(glikol-éter)/ és anionos /alkil-benzol-szulfonát/ felületaktiv anyagot használnak összesen 10* mennyiségben, meg­felelő társfelületaktiv anyag /ciklohexanon, dimetil-formamid stb./ mellett. Fentiek alap­ján megállapítható, hogy szerves foszforsav­­észter illetve tio-foszforsav-észter hatóanya­got tartalmazó mikroemulziós készítmény nem ismert, továbbá a mikroemulziós készítmé­nyekre kidolgozott receptúrék foszforsav- és tio-foszforsav-észterekre nem adaptálhatók, mert azok annyi bázikus komponenst tartal­maznak, amennyi az észter kémiai bomlásának megindulásához, illetve a hatóanyagnak a tá­rolási időszak rohamos csökkenéséhez vezet. Célul tűztük ki, olyan stabil mikroemul­ziós koncentrátum kidolgozását, amely ható­anyagként szokásos mennyiségű foszforsav­­vagy tio-foszforsav-észtert tartalmaz. Azt találtuk, hogy szerves foszforsav- és tio-foszforsav-észterek esetén elő lehet állitani stabil mikroemulziós készítményt csu­pán riemionos felületaktív anyag alkalmazásá­­vil. A mikroemulziós állapot - a jellemző hő­mérséklettartományban - megfelelő nemionos felületaktiv anyag esetén, a felületaktiv anyag koncentrációjának változtatásával, adott esetben társfelületaktiv (kapilláraktiv) anyag alkalmazásával beállítható. A találmányunk szerinti mikroemulziós készítményeket az jellemzi, hogy hatóanyag­ként 20-60 tömeg*, 0,0-dietil-0-[kinoxali­­nil/2/]-tiofoszfátot, vagy 0,0-dilauril-hidro­gén-foszfátot és O-lauril-dihidrogén-foszfá­­tot, vagy 0,0-dioktil-hidrogén-foszfátot és 0-oktil-di­­hidrogén-foszfátot, vagy 0,0-dibutil-hidrogén-fo8zfátot és 0-n-butil­­-dihidrogén-foszfátot, nemionos felületaktiv anyagként 5-70 tömeg* 1000-10000 relativ móltömegü poli-(etilénoxid)-(propilenoxid)-ko­­polimert, vagy EO = 5-20 számú alkil-fenil­­-poli(glikol-étert), vagy EO = 15-20 számú etoxilált zsiralkoholt, 2-50 tömeg* vizet, adott esetben társfelületaktiv anyagként 1-50 tömeg* Ci-4 egyenesláncú alkoholt, Cs-7 cik­­loalkil-ketont, C2-C4 alkánkarbonsa vaknak C2-4 alkoholokkal képzett észterét, etoxilált­­trisztiril-fenolt, vagy ezek keverékeit és adott esetben vízzel nem elegyedő oldószer­ként 15-30 tömegX xilolt vagy dimetil-etil­­benzol és tetrametil-benzol elegyét tartalmaz­za. A készítmények adott esetben tartalmaz­hatnak továbbá szokásos egyéb adalékokat (párolgáscsökkentöt, terülésjavitót, tapadás­növelőt stb.) A találmány szerinti készítmé­nyek továbbá kívánt esetben 1-40 tömeg* hatásfokozó anyagot, Így pl. piperonil-but­­oxidot tartalmazhatnak. A találmányunk szerinti rendszereket akkor minősitettük mikroemulziónak, ha az adott hőmérsékleten, 450 nm hullámhosszon, az ugyanazon anyagból ugyanannyit tartal­mazó xilolos oldattal szemben mért extinció­­juk 0,05-nél kisebb volt (azaz teljesen transzparens). Számos esetben adódott nega­tiv extinció-érték, ami azt mutatja, hogy az oldatnál a mikroemulziós rendszer lehet tisz­tább, .tükrösebb". Ez -0,1 alatti extinció-értékeknél szem­mel is megfigyelhető. A találmányunk szerinti készítményeket a következő kiviteli példákon mutatjuk be: A találmány szerinti készítményeket pél­dául az alábbi módszerrel állíthatjuk elő. A hatóanyaghoz vagy annak oldószeres oldatához hozzáadjuk a felületaktiv anyagot, majd további kevertetés mellett a vizet és adott esetben a társfelületaktiv anyagot, il­letve ezek elegyét. A kapott elegyet további 5 percig kevertetjük. (az összetétel példák­ban a mennyiségeket minden esetben tömeg­­részben adtuk meg.) 1. példa 25 rész 0,0-dietil-0-[kinoxalinil /2/]-tiofosz­­fát (Quinalphos) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom