199225. lajstromszámú szabadalom • Lópatkó

1 HU 199225 B *■> ié A találmány tárgya lópatkó, amelynek a lópa­tával érintkező talppal ellátott felső patkó­része van, ez a talp külső és belső szélének nagyobb részén peremekkel, szegnyílásokkal és járótalppal van ellátva. A járótalp a felső patkórésszel cserélhetően van összekötve. Ilyen típusú lópatkó ismert például a 0 109 415 sz. EP szabadalmi leírásból A fenti publikációból megismerhető ló­patkónál a felső patkórész vályúszerű alakú elemből áll. Ehhez közvetlenül csatlakoztatha­tó a külső patkórész, oldalfalai pedig befelé irányuló nyúlványokkal vannak ellátva, ame­lyek a külső patkórész kidudorodásával kap­csolódnak. Továbbá, a külső patkórészt a felső résszel szegek kapcsolják össze, ame­lyeket részben a felső patkórész szegnyilá- 8ain keresztül úgy vernek be, hogy a szeg­fejek a vályús szakaszba nyílnak és a külső patkórészben kialakított bevágásokkal kap­csolódnak. A fenti kialakítású lópatkónál a szegeket beverés közben csupán a felső patkórész talpában kialakított szegnyilások vezetik a pata irányába. A jelen találmánnyal célunk tökéletesí­tett lópatkó létrehozása. A kitűzött feladatot a találmány szerint a bevezetőben leirt típusú lópatkónál azzal oldottuk meg, hogy a felső patkórész lega­lább a talp szegnyilásai mentén dobozos tar­tóként van kialakítva, továbbá a szegezési szakaszán a szegnyilásai fölött távközzel já­rulékos szegnyilásokkal van ellátva. Ezekkel az intézkedésekkel az az előny jár, hogy be­verés közben a patkószegeket kedvezőbben megvezetjük, nevezetesen a talp szegnyilá­­saival, valamint az előzőtől távközzel elren­dezett patkórész szegnyilásaival. Továbbá, a dobozos tartószerű szerkezettel a lópatkó lé­nyegesen nagyobb merevségű, legalábbis a szegnyilások körzetében, és egyúttal na­gyobb csavarási szilárdságú, mint a hagyo­mányos lópatkók. Ezáltal az is lehetségessé válik, hogy a felső patkórészt deformálva egyénileg illetve egyedileg idomíthatjuk a ló­patkót a patkolandó patához. A találmány szerinti lópatkó előnyös ki­viteli alakjánál a szegezési szakaszok szeg­nyilásai a talp szegnyiiásainak és a patkó­szeg beverési iránynak megfelelően hajlított kialakításúak. Mivel a patkószögeket a pata mellső részéhez a lehető legközelebb verik be, ennélfogva erősen ferdén kell a szegeket a pata közepe felé irányítani, mivel a pata mellső oldala erősen ferde a pata járófelüle­téhez képest. Ezzel szemben a pata oldalai sokkal meredekebben helyezkednek el a pata alaplapjához képest. Ezeket a különböző lej­téseket gondosan figyelembe kell venni a szegnyilások kialakításánál, mégpedig a felső patkórész és a talp megfelelő szegnyiiásainak kialakításánál. A találmány további jellemzője szerint a szegezési szakaszok szegnyilásai három olda­lon fülszerűen vannak kivágva és ezek a fü­lek a talp felé le vannak hajlítva és ahhoz a hegesztéssel illetve forrasztással vannak rögzítve. Ezáltal a dobozos tartók merevsége tovább növelhető. Ez a merevség azzal is fo­kozható, ha a dobozos tartóként kialakított felső patkórész műanyag betéttel van ellátva. Ez a például befecskendezéssel bejuttatott műanyagnak az a rendeltetése, hogy egy­részt a patkószegeket megvezesse, másrészt éles élek nélkül befogja azokat, úgyhogy még erős rázások illetve vibráció hatására se deformálódjanak a patkószegek. A talp szegnyilás sorai fölött a felső patkórész jobb befogása érdekében a talp szegnyilásai fölötti szegezési szakaszok a belső szegnyilás sornál előnyösen lesüllyesz­tett szakaszokkal vannak ellátva, amelyek a talphoz hegesztéssel, vagy forrasztással rög­zíthetők. A találmány szerinti lópatkó előnyös to­vábbi kivitelénél a járulékos szegnyilásokkal ellátott szegezési szakaszok belső patkórész alkotórészét képezik, amely a külső patkó­részbe van építve. A külső patkórész talpa képezi egyúttal a felső rész alját ős ehhez peremekkel van ellátva, amelyek egyúttal a felső rész peremét is képezik. Továbbá a belső patkórész a patkó mellső részénél olyan összekötöszakasszal rendelkezik, amely és a külső patkórész talpa között alaplap van elrendezve. Ez az alaplap a befogópofá­val egyetlen közös darabból van kialakítva és úgynevezett befogópofa-egységet képez. Az alaplap a külső patkórészhez és az össze­­kötőszakaszhoz előnyösen hegesztéssel van rögzítve. Ezekkel az intézkedésekkel a felső patkórész merevsége tovább növelhető, külö­nösen annak mellső részén. Adott esetben a befogópofa a külső patkórész külső peremé­nek bevágásában úgy ülhet, hogy azt kinyú­lás nélkül teljesen betöltse. Előnyös továbbá az olyan kivitel, amely­nél járótalp mellső részéhez kopólemez van rögzítve, ehhez viszont rögzítőfül kapcsoló­dik, amely felfelé annak hajlított folytatását képezi. Továbbá, a befogópofa-egység alap­lapjában olyan nyílás van kiképezve, amely­nek széle a befogópofa mögött helyezkedik el és a rögzitófülnek a nyílásba vezetéséhez le­felé, illetve hátra nyúlik. A kopólemez a kül­ső patkórész felszerelt helyzetében a patkó mellső részéből ferdén lefelé és hátra nyúlik. Ezáltal a patkó lejtése lényegében megfelel a lópata alakjának. A fenti publikációból ismert az az intéz­kedés, hogy szegfejek legalábbis részben hozzájáruljanak a külső patkórész tartásá­hoz, nevezetesen a szegfejcket befogadó hornyok révén. Ezt a rögzitóhatást a talál­mány szerint azzal fokozzuk, hogy a külső patkórésznek a patkószegek fejét befogadó hornyai a külső patkórész keresztirányában vannak kialakítva, továbbá a szegfejek olyan orral rendelkeznek, amely bevert helyzetben 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom