199223. lajstromszámú szabadalom • Kocaszorító szerkezet főként fiaztató kutricákhoz
3 HU 199223 B 4 véghelyzetében bemutatható végfaloldali homloknézete, a 4-6. ábrák egy második példaképpeni találmány szerinti kocaszoritó szerkezet 1-3. ábrával analóg nézetvázlatai, núg a 7-9. ábra a találmány szerinti kocaszoritó szerkezet egy harmadik példaképpeni kiviteli alakját az előbbiekkel analóg nézetvázlatokon bemutató elvi vázlatsor. A találmány szerinti kocaszorító szerkezet egy első példaképpeni kiviteli alakját bemutató 1-3. ábrán jól érzékelhető, hogy a szerkezet egy önmagában ismert sertésnevelő, különösen 'malactartó, de főképpen fiaztató 8 kutricában a koca mozgásterének behatárolását szolgáló kijelölt, lényegében hoszszúkás téglatest alakú szoritóteret határol körül. Előnyösen ledarabolt csőidomokból előállított felső 1.1 oldalfalelemből és alsó 1.2 oldalfalelemből álló helytálló, a 8 kutricához rögzíthető első 1 hosszanti oldalfalhoz 3 lámasztólábakkal a 8 kutricu padozatán nyugvó rácsszerkezetú 2 fejrész van mereven rögzítve. Beterelése és helyzetbeállítása után a kocát körülhatároló kocahámként az adott példaképpeni kiviteli alak esetében egy 5 kereszttartók révén az első 1 hosszanti falelem felső 1.1 oldalfaleleme körül egy zárt véghelyzet (2. ábra) és egy nyitott véghelyzet (3. ábra) között korlátozottan elforgathatóan ágyazott második 6 hosszanti oldalfal szolgál, amely csőidom 6.1 és 6.2 falelemekből áll. Ugyancsak a kocahám részét képezi egy a 6 hosszanti oldalfallal együttbillenő, tehát szintén a felső helytálló 1.1 oldalfalelem mint tengelyvonal körül elfordulóan ágyazott 7 végfalelem, amely billenthetóségén túl még hosszirányban az 1.1 oldalfalelemen és az alsó 6.2 falelemen elcsúsztatva állítható, és a mindenkori koca hosszának megfelelő helyzetben rögzíthető. A 3. ábrán jól érzékelhető, hogy a találmány szerinti kocaszorító szerkezet kocahámja nyitott véghelyzetében is öntarló, stabil helyzetben tartózkodik anélkül, hogy helyzetbentartásához kisegítő szerkezeti elem vagy egység (függesztólánc, támasztórúd vagy hasonló) szükséges lenne. Ez találmányunk értelmében azon intézkedésnek tudható be, hogy a kocahámot alkotó szerkezeti elemek (5 kereszttartók, 6.1 és 6.2 falelemek, valamint a 7 végfalelem) tömegközéppontján átmenő hatásvonal nyitott véghelyzetben és zárt véghelyzetben a forgástengelytől rendre ellentétes irányokba eső tartományokban (a rajz szerinti ábrázolást alapul véve zárt helyzetben a forgástengelyt, képező 1.1 oldalfalelemtől jobbra, mig nyitott véghelyzetben ettől balra) helyezkedik el, tehát konstrukciós szempontból a kocahám a felső holtponti helyzetben lúlbillenthelően van kiképezve. A kocahám zárt véghelyzelét 4 ütközőelem határozza meg, amely egyben oldható reteszelő és merevítőelemként kialakított is lehet. A koca ki- és beterelésekor a 4 ütközőelem oldása után a kocahámot a helytálló 1.1 oldalfalelem körül felemelve elfordítjuk és a felső holtponti helyzeten túlbillentjük öntartó, stabil nyitott véghelyzetébe. A műveletet befejezve a kocahámot egyetlen mozdulattal zárt véghelyzetébe menesztjük, adott esetben reteszeljük, és a 7 végfalelemet a koca hosszméretéhez beállítjuk, majd rögzítjük. A 7 végfalelem állíthatósága különösen előnyös a fialáskor esetlegesen szükségessé váló állatorvosi vagy gondozói beavatkozások jobb és könnyebb elvégezhetősége szempontjából. A 4-6. ábrákon a fentiekkel analóg nézetvázlatsor segítségével a találmány szerinti kocaszoritó szerkezet egy másik előnyös példaképpel kiviteli alakját tüntettük fel. Az egyes azonos ill. analóg funkciójú szerkezeti elemeket ill. egységeket azonos hivatkozási számokkal jelöltük. Támasztóláb nélküli, a 8 kutricához tetszőleges helyzetben rögzíthető kiviteli példánk ez esetben olyan kocahámmal van kiképezve, amelynek együttbillenó szerves szerkezeti egységét képezi a 2 fejrész is. A stabil zárt véghelyzetet (5. ábra) kettős 4 ütkőzőelem határozza meg, mig a nyitott véghelyzet itt is stabilan öntartó a találmány egyik lényeges jellemzője, a holtponton lúlbillenthetó kiképzés eredményeként. Végül a 7-9. ábrán a találmány szerinti kocaszorító szerkezet egy harmadik példaképpeni kiviteli alakját mutatjuk be. Itt a 2 fejrész hasonlóan az 1-3. ábrák szerinti kivitelhez az első 1 hosszanti oldalfallal mereven kapcsolt helytálló szerkezeti egységet képez, és ugyancsak helytálló szerkezeti elemként a felső áthidalótartományban enyhén ívelt 5 kereszttartók révén az 1 hoszszanti oldalfallal van összekötve a második 6 hosszanti oldafal felső 6.1 faleleme. Ez utóbbi képezi az itt ugyancsak hosszirányban állítható 7 végfalelemmel együttbillenő 6.2 falelemekből álló kocahám elfordulási tengelyvonalát. A 9. ábrán jól látható, hogy a találmány szerinti kialakítás következtében a különlegesen könnyű, csupán néhány csőidomot tartalmazó kocahám nyitott véghelyzetében is öntartó, stabil helyzetben tartózkodik. A találmány szerinti kocaszorító szerkezet fő előnye, hogy bármely típusú fiaztató kutricához alkalmazható, egy gondozó által egy kézzel is nyitható és zárható. Megszünteti be- és kitelepítéskor a kocák törését, sérülésveszélyes fordulásra kényszerítését. A találmány szerinti kocaszoritó különösen előnyösen alkalmazható levehető oldalfalú vagy nyitható oldalfalú fiaztató kutricákhoz. Könynyen belátható ugyanis, hogy a találmány szerinti kocaszorító szerkezet helytálló oldalfala és/vagy forgástengelyt képező helytálló szerkezeti elemeit a fiaztató kutrica homlok- és hátfalaihoz vagy padozatához egyaránt rőgzithetöen kiképezhetek. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
