199191. lajstromszámú szabadalom • Immunológiai eljárás herbicidek kimutatására

199191 A találmány szerinti immunológiai teszt lehetővé teszi, hogy az adott (I) képletű ve­­gyület mellett a keresztreakciók révén hasonló szerkezetű vegyületeket, valamint ezektől szerkezetben különböző, de biológiailag azo­nos irányú hatással és hasonló kötődési von­zalmakkal rendelkező vegyületeket is meg­határozhassunk. Az antigén-antitest reakció immunológiai kimutatását előnyösen olyan antigénnel vé­gezzük, amely radioaktív jelzéssel ellátott, vagy enzimhez, fluoreszkáló anyaghoz vagy elektromos jeleket kibocsátó anyaghoz (bio­szenzorhoz) kapcsolt. A mintában lévő anti­gént és a jelzett, illetve kötött antigént ver­senyeztetjük az antitest kötési helyeiért, utána az antitesthez hozzá nem kötött, sza­bad reagenst elmossuk, és a radioaktív sugár­zás, az optikai abszorpció, a fluoreszcencia sugárzás vagy az elektromos jel megmérésé­vel meghatározzuk az oldat antigén-koncent­rációját. A találmány szerinti immunológiai eljárás lehetővé teszi, hogy egy bizonyos hatástani osztályba tartozó anyagokat kimutassunk, ugyanakkor a hatástani osztályba tartozó különböző anyagokat külön-külön is azono­sítjuk. A találmány szerinti teszt gyors, igen fajlagos és nem költséges, és a környezet­­-elemzés során szükségessé váló nagyszámú minta elemzésével megbirkózik; az utóbbi a hagyományos elemzési módszerekkel — au­tomatizálásuk ellenére — nem volt lehetsé­ges. Az eljárás kidolgozása során arra töre­kedtünk, hogy toxicitás szempontjából eddig nem vizsgált vegyületek hatástani csoportok­ba való sorolás révén ökológiai szempontból felmérhetők legyenek. A találmányt az alábbi példákkal köze­lebbről ismertetjük. 1 1. példa Az alábbiakban az (I) általános képletű vegyületek egyik jellegzetes képviselője, az atrazin molekula egy-egy oldalára fajlagos A, B és C jelű antitestek előállítását, és az ezekkel végzett immunológiai teszt végrehaj­tását írjuk le. Az A jelű antitest az atrazin-molekula (II) részképletű oldala ellen irányul főleg. Elő­állításához először az ametryn triazin-szár­­mazék metiltioéter-csoportját szulfoxidáljuk, majd az így módosított ametrynt közvetlenül a szarvasmarha szérumalbuminhoz kapcsol­juk. A B jelű antitest főleg az atrazin (III) részképletű oldalára fajlagos; előállításához a simazin nevű triazin-származék etilamino­­csoportjainak egyikét kapcsoljuk a protein­hez. a karbodiimid módszer segítségével. Vé­gül az atrazin (IV) részképletű oldalát előny­ben részesítő C jelű antitestet úgy állítjuk elő, hogy a propazin nevű herbicid hatóanya­got az egyik izopropilamin-csoportján keresz­tül hordozó mátrixhoz kapcsoljuk. 4 5 A fentiek szerint előállított konjugátumo­­kat az A, B és C antitestek előállítása cél­jából laboratóriumi házinyulakra juttatjuk injekcióval, majd az antitesteket az immuni­zált állatok szérumából ismert módon kinyer­jük, illetve affinitás-kromatográfiásan tisztít­juk, a szubsztituensek alapján. A kapott antitesteket polisztirol felületű mikrotiterlemezek lyukfalain adszorbeáltat­­juk, az alábbiak szerint: az antitestet kar­­bonát-pufferben (Na2C02/NaHC03; 50 mmól/ /I, pH 9,6) feloldjuk és az oldatból 0,25— 0,25 ml-t a mikroliterlemez lyukaiba pipet­táink. A lemezeket szobahőmérsékleten egy éjszakán keresztül inkubáljuk, majd TBS­­-pufferrel mossuk. A nedvesség eltávolításá­ra a lemezeket jól kirázzuk, majd száraz he­lyen —20°C-on tároljuk. Elemzés céljából a megvizsgálandó vizes minta 180 pl-jét (a mintában a meghatározandó anyag koncent­rációja 1 jLtg/1 és 200 mg/1 közötti) a lyukak­ba töltjük, majd 50 pl enzimtracert (az anti­testnek megfelelő triazin-származék és alkáli­­kus foszfatáz konjugátumát) adjuk hozzá. Amennyiben az A antitestet alkalmazzuk, az enzimet ametryn-nel kapcsoljuk össze, míg B, illetve C antitest esetén simazint, illetve propazint alkalmazunk. A mikrotiterlemez vízszintes irányú rövid rázásával az oldatokat összekeverjük. A le­mezt 20°C-on 1 órán át inkubáljuk, majd a lemezt TBS-pufferrel lemosva (50 mmól/i trisz(hidroximetil)-aminometán, 1 mmól/1 MgCl2, 50 mmól/1 NaCl, pH 7,8, sósavval, 0,05% polioxietilén-szorbitán-monooleát) az antitestek kötéshelyeihez hozzá nem kötött összes molekulát eltávolítjuk. A kötött enzim­­tracer mennyiségi meghatározására mind­­egyik lyukba 125 pl foszfatáz-szubsztrátum­­-oldatot töltünk (1 mg p-nitrofenil-foszfát/1 ml karbonátpuffer). Az enzimes reakció 20°C-on is lezajlik, de melegítéssel meggyorsíthatjuk. Az egyes lyukakban lévő oldat optikai ab­szorpcióját merőlegesen sugárzó fotométerrel mérjük 405 nm hullámhosszon. Amennyiben az érzékenységet fokozni kí­vánjuk, a lemezt 4°C-on egy éjszakán át in­kubáljuk. Tudnunk kell azonban, hogy külön­leges tiszta vegyszerek, eszközök, helyiségek nélkül a ppt-tartományban reprodukálható eredmények nem érhetők el. A mintában lévő antigén koncentrációjá­nak kiszámítása az alábbi elgondolásokon alapul. Az enzim-tracer azokon a szabad kö­téshelyeken kötődik, amelyeket a mintában lévő antigén meghagyott. így, ha a mintában sok az antigén, kevés hely marad az enzim­mel jelzett antigénnek, míg kis koncentráció­jú minta esetén sok enzimes antigén tud kötőd­ni. A megkötött enzim-tracer mennyisége te­hát a minta antigén-koncentrációjának függ­vénye. Ez a mennyiség mérhetően kifejlődik az átalakult szubsztrátum optikai abszorpció­jában (színreakció színtelentől sárgára). 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom