199188. lajstromszámú szabadalom • Nagyon hosszúhullámú sávban működő földi bázisú rádiónavigációs berendezés

199188 1 A találmány tárgya nagyon hosszúhullá­mú sávban működő földi bázisú rádiónavi­gációs berendezés, amelyhez műholdas rá­diónavigációs rendszer vevőállomása kapcso­lódik, a nagyon hosszúhullámú rendszer ve­vője interfészen keresztül számítógép első bemenetéhez csatlakozik, a műholdas rádió­­navigációs rendszer vevője második inter­fészen keresztül a számítógép második be­menetéhez csatlakozik, a számítógép kime­nete harmadik interfészen keresztül kijelző­vel, illetve vezérlőpulttal van összekötve, és a nagyon hosszuhullámú rádiónavigációs rend­szer vevője szinkronizációs oszcillátor beme­nettel rendelkezik, amely referenciaoszcillá­tor kimenetével kapcsolódik. A találmány szerinti berendezés távolság­­mérések végrehajtását teszi lehetővé a rá­diónavigációs rendszerek számára a legpers­­pektivikusabb nagyon hosszúhullámú sávban. Ismertek már integrált műholdas és na­gyon hosszúhullámú sávban működő integrált rádiónavigációs rendszerek, amelyek maguk­ba foglalnak egy műholdas navigációs vevő­­berendezést, és valamely nagyon hosszúhul­lámú sávban (150 kHz alatt) működő földi bázisú rádiónavigációs berendezést. Ez utób­biak közé tartozik például az „OMEGA" és a „LORAN" rendszer, amelyek egymástól a keresés módjában különböznek. Ez utób­biak az egyik esetben folyamatos fázisnavi­gációs keresést valósítanak meg, a másik­ban pedig a durva kereséshez impulzus fá­zisnavigációt használnak. Ezeknél az integrált rendszereknél a mű­holdas rendszert a nagyon hosszúhullámú sávban működő rendszer hitelesítésére hasz­nálják azokban a diszkrét időszakokban, ami­kor a műhold megjelenése lehetővé teszi a műholdas rádiónavigációt. A távmérési módszer alkalmazása jelen­tősen csökkenti a geometriai tényező befo­lyását, amely ismert módon az állomás el­helyezkedésének függvénye, így a mérések pontossága jelentősen megnő. Ilyen eljárá­sok a gyakorlatban még nem ismertek, mi­vel ehhez a mozgó objektum fedélzetén meg­bízhatóan üzemelő, 24 óra alatt 10-12 rela­tív hibájú kompakt kvantumgenerátor hasz­nálatára lenne szükség, amely nem oldható meg. Ismert már egy a „TRANZIT" típusú ala­­csonypályájú műholdas rádiónavigációs rend­szer és az „OMEGA" nevű földi bázisú rá­diónavigációs rendszer adatainak komplex feldolgozására szolgáló rendszer, amely a nagyon hosszúhullámú sávban működik. A föl­di rendszer alapvető hátránya a navigációs helymeghatározás viszonylag alacsony pon­tossága, amely a rádióhullámok terjedése köz­ben fellépő zavarok létezésére vezethető visz­­sza. Ezek a zavarok viszonylag nagy állan­dó összetevővel és jelentéktelen rövididejű ingadozással rendelkeznek. Az egyik legegyszerűbb eljárás a fenti rádiónavigációs rendszerek együttes ajkalma-2 zására az, hogy egymástól függetlenül dol­gozzák fel az egyes rendszerek mérési ada­tait, és periodikusan fáziskorrekciókat haj­tanak végre a nagyobb pontosságú műhol­das rádiónavigációs rendszerek rádióhullám terjedésre vonatkozó navigációs helymegha­tározási eredményei alapján. Azokban az idő­­intervallumokban, amikor a műholdas hely­meghatározás nem lehetséges, a feladatot a földi bázisú rádiónavigációs rendszer mé­rései alapján oldják meg, és a mérési eredmé­nyeket azután korrigálják. A koordinátameghatározás legnagyobb pontossága a műholdas rádiónavigációs rend­szer pontossági karakterisztikájának felel meg, azonban a rádióhullám terjedés felté­teleinek változásai miatt a navigációs hely­meghatározás pontossága idővel romlik. A nagyon hosszúhullámú sávban működő rá­diónavigációs rendszerekkel végzett helymeg­határozás pontossága nagymértékben a geo­metriai tényezőtől függ, amelyet viszont a földi állomás és a mozgó objektum helyze­te határoz meg. A geometriai tényező növe­kedésével nő a rádiónavigációs rendszerrel végzett helymeghatározás hibája is. Ismert komplex hajózó rádiónavigációs berendezések a MAGNOVOX MX-1105 típu­sú gyártmányok, amelyet a „Műhold hálós rádiónavigációs rendszerek" című Moszkvá­ban 1982-ben megjelent kiadvány ismertet a 252. oldalán. A berendezés magában fog­lalja a „TRANZIT" vevőindikátort, továbbá az „OMEGA" nagyon hosszúhullámú rádió­navigációs rendszert, a log- és a girokom­­paszt kombinációját, az „OMEGA" és a „TRANZIT" vevők interfészét, egy Z-80 tí­pusú mikroszámítógépet, memóriát, pult és display interfészt, kijelzőt és vezérlőpultot. A log és a girokompasz a hozzájuk ren­delt interfészen keresztül a számítógéphez kapcsolódik, amelynek második és harmadik bemeneteire az „OMEGA" és a „TRANZIT" vevő kapcsolódik a saját interfészeiken ke­resztül. A számítógép negyedik bemeneté­vel a memória be- és kimenetéhez, az ötödik bemenetével és kimenetével a kijelzőhöz, va­lamint a vezérlőpulthoz kapcsolódik. A leírt navigációs komplexum hibája az „OMEGA" rádiónavigációs rendszerrel vég­zett navigációs mérések alacsony pontossá­ga abban a zónában, ahol a mozgó objektum és a földi állomás kölcsönös helyzetéből szár­mazó geometriai tényezőre nagy érték adó­dik, vagyis az „OMEGA" rendszernek szoká­sos hiperbolikus távolságkülönbség mérési üzemmódban való használatakor. Az „OME­GA" rendszer vevőindikátorával végzett na­vigációs mérések alacsony pontossága az egész navigációs komplexum pontosságát lerontja. Ismert megoldás a „TRANZIT" műhol­das navigációs rendszer és az „OMEGA" rend­szer együttes alkalmazása navigációs-geo­déziai feladatok ellátására az óceáni mély-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom