199185. lajstromszámú szabadalom • Univerzális faliék

199185 2 A találmány tárgya univerzális faliék, elsősorban csavaroknak furatokban történő rögzítésére, amely a furatba illeszkedő henge­res testből áll és közepén furattal van ellátva. A faliékek klasszikus változata az ügy­­nevezett faék. Ez egy csonkagula alakú fa­darab, amelyet alaplapjával a fal belseje felé gipszelnek vagy cementeznek a falba, illet­ve födémbe és a világítótestet, polcot vagy egyéb szerelvényeket a faékbe csavart facsa­varral rögzítik. Tekintettel arra, hogy a faék behelyezésé­hez viszonylag nagy faldarabot kellett kivés­ni, a villamos fúrógépek elterjedése után az eredeti faékek helyett úgynevezett tipliket használtak, amelyek lényegében hengeresre faragott fadarabok voltak. Ezeket a falba ké­szített furatokba ütöttek be kalapács segít­ségével, majd a facsavart ebbe csavarozták be. Később ilyen tiplinek való fapálcákat kü­lönböző méretekben előre esztergált formá­ban is forgalomba hoztak. Ezekből a megfelelő hosszúságú darabot lefürészelve lehetett tip­lit készíteni. Az ilyen előregyártott, tiplinek használható rudak külső felületét rendszerint recézettre alakították ki, hogy a furatban sta­bilabb rögzítést biztosítsanak. A hagyományos faék és a fatipli felhasz­nálásakor általában a facsavar bevezetése előtt kisméretű lukat fúrtak, hogy a facsavar becsavarását megkönnyítsék. A legutóbbi évtizedben elterjedt műanyag faliékek (tiplik) az ilyen furatok készítését fölöslegessé tették, minthogy ezek már tartalmaznak furatot. A műanyag faliékek általában egy kezdeti hen­geres szakaszból és egy ezt követő, fűrész­fogszerűén kialakított és a tengellyel párhu­zamosan felhasított szakaszból áll, furata pedig a fűrészfogakkal ellátott szakasz felé csökkenő átmérővel van kialakítva. A műanyag faliékek különböző átmérőben és hosszúságban kaphatók. A furat átmérő­jének megfelelően kiválasztott darabot kala­páccsal kell a furatba beütni. Ezután követ­kezik a csavar becsavarása, amelynek során a kúpos furatba behatoló csavar a műanyag faliék felhasított ágait szétnyomja és a fűrész­­fogazást a furat falára préseli. Ezzel bizto­sítja a faliék kilazulásának megakadályozá­sát. Ismertek hasonló elven működő fém feszí­tőékek is. Ezekbe többnyire kúpos formára összenyomott metrikus menet van bemunkál­va. Felhasználásuk a műanyag faliékhez ha­sonlóan történik: a furatba vezetett faliékbe metrikus csavart csavaroznak be, amely be­hatolása során szétfeszíti a faliék felhasított hátsó részét és rögzítést biztosít a furatban. A fentieken kívül a legutóbbi időben rend­kívül sok különleges feszítőék konstrukció is ismertté vált. Ilyeneket mutatnak be többek között a 171 898 és a 183 974 számú magyar, a 2 326 610 és 2 304 813 számú francia, a 17 50 663 számú NSZK, valamint az 579 223, 529 300 és a 473 988 számú svájci szabadalmi leírások. 1 Alapvető hátránya azonban valamennyi egyszerű és különleges faliéknek, tiplinek, il­letve feszítőéknek egyaránt, hogy csak egyet­len adott átmérőjű furathoz alkalmazható. A furat átmérőjének eltérése csak viszonylag kicsi (1 mm-nél mindenképpen kisebb) kell legyen, minthogy a faliék átmérőjének kisebb furatba a faliéket nem lehet beütni, viszony­lag nagy átméjőjü furatban pedig a feszítő­hatás nem elegendő ahhoz, hogy a faliék a furatban tartsa. A falakba, különösen a be­tonfalakba azonban pontos átmérőjű furato­kat meglehetősen nehéz készíteni. A fúrógép berezgése következtében például az adott át­mérőjű faliékhez megfelelőnek tűnő névleges átmérjőjű csigafúróval többnyire a szüksé­gesnél nagyobb átmérőjű furatot lehet csak előállítani. Ez jelentősen nehezíti a felhasz­nálást, hiszen az éppen szükséges átmérőjű faliék vagy csigafúró hiánya a munka elvég­zését megakadályozza. További hátránya az ismert megoldásnak, hogy alkalmazásukhoz a furatnak is legalább olyan hosszúságúnak kell lenni, mint maga a faliék. Ha történetesen ennél rövidebb lukat tudunk csak fúrni (például betonvasalás, ve­zetékek jelenléte vagy egyéb okok miatt), ak­kor ezek a faliékek nem használhatók, mert ha a hengeres szakaszból vágunk le, a csavar rögzítése labilissá válik, ha pedig a felhasí­tott szakaszt rövidítjük meg, akkor a feszí­tő hatás válik kétségessé. A jelenleg igen elterjedten használt fali­ékek (faliékek) tehát a hagyományos meg­oldásokkal összehasonlítva rendkívül prakti­kusak és óriási előrelépést jelentettek, de kö­tött méreteikből adódó hátrányaik nyilván­valóak. A jelen találmánnyal ezért olyan univer­zális faliék kialakítása a célunk, amellyel a fenti hátrányok gyakorlatilag teljes mérték­ben kiküszöbölhetők, anélkül, hogy az elter­jedten alkalmazott faliékek előnyös tulajdon­ságairól le kellene mondanunk. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy a hengeres testből álló és középen furattal ellátott faliék spirál­vonal mentén felhasított csőként van kialakít­va, ahol a spirálvonal emelkedése az óramuta­tó járásával azonos irányú. A cső külső és/vagy belső palástján cél­szerűen bordákkal van ellátva. A bordák le­hetnek a cső geometriai tengelyével párhu­zamosak vagy spirálisak. Adott esetben gyűrű alakú bordák is kialakíthatók. A találmány szerinti faliéket alkotó cső falvastagsága célszerűen legalább 1 mm, elő­nyösen 1—3 mm. A felhasítás spirálvonalá­nak menetemelkedése célszerűen legalább 2 mm, előnyösen 2—10 mm. A taliék célszerűen műanyagból készül, de előállítható egyéb anyagból, például puha fémötvözetből is. A találmány szerint kialakított faliék te­hát lényegében egy műanyag szalagból sod-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom