199178. lajstromszámú szabadalom • Tetőhéjaló lemez

1 A találmány tárgya tetőhéjaló lemez, csa­padéknak a tetőtérbe való bejutásának a meg­akadályozására alkalmas, összefüggő tető­héjazat kialakítására, amely tetőhéjaló leme­zek a csapadékvíz elvezetését és az egyes tetőhéjaló lemezek egymáshoz átfedéssel való csatlakoztatását biztosító felülettel vannak ellátva oly módon, hogy a tetőhéjaló lemezek horizontálisan egymáshoz illeszthető szélei kö­zül az egyik szélen átfedő szelvény, míg a másik szélen átfedett szelvény van kialakítva. Ismeretes, hogy tetőzet lefedésére igen'el­­terjedt az égetett- vagy betoncserepek alkal­mazása. Ezek nagyszámú változatára mutat egy példát az US 4.432.183 számú szabadalmi leírás, mely a betoncseréphez hasonló, soro­san, mechanikus eszközökkel a tetőaljzatra felrakott tetőburkoló lapot mutat be. A tető­burkoló lapok szélei az elülső, hátsó és oldal­só széleken vastagítottak, míg az alsó oldal felülete profilírozott és felerősítő furatokkal van ellátva. A találmány előnyei mellett hát­rány, hogy a tetőburkoló lapok nehezek, sze­relésük élőmunka igénye jelentős, segédesz­köz igénye magas, továbbá a víz bejutásának megakadályozása bizonytalan. A CH 650.827 számú szabadalmi leírás olyan tetőfedő ele­meket mutat be, melyek a tetőhéjazatban mind vertikálisan, mind horizontálisan átfedéssel vannak elhelyezve. A horizontálisan egymás mellé helyezett elemek az éleken kialakított hornyokkal és horonyeresztékekkel kapcsolód­nak egymáshoz. Az elemek vertikális átfedé­se egyszerű átlapolás, a két elem között elasz­tikus ütköző-tömítő anyag van elhelyezve. Ugyancsak tömítés van elhelyezve az oldalsó illesztést biztosító horonyban. A megoldás hátránya, hogy a burkolólap kivitelezése, bo­nyolultsága miatt jelentős élőmunkát és költ­séget igényel, valamint a víz bejutását a tető­térbe csak külön tömítések elhelyezésével le­het megakadályozni. Tetőterek lefedésére az égetett vagy be­toncserépen kívül kisméretű azbesztcement síklemezt, vagy nagy és közepes méretű hul­lámlemezeket is használnak. A kisméretű az­besztcement síklemezekkel történő tetőhéjalás jellegzetessége, hogy a tetőfedő síklemezek alsó éleik mentén átfedik az alattuk elhelye­zett tetőfedő síklemez sor felső részét. Ezen tetőhéjalási módnak tetőléc igénye jelentős. A hullámlemezekkel történő tetőtér lefe­désére a különböző, például 1250—3200 mm hosszú és 920—1150 mm szélességi méretek­ben készült hullámlemezeket használnak. Ezek a hullámlemezek alsó hullámos éleik mentén átfedik az alattuk elhelyezett hullámlemez sor felső peremfelületét, míg az oldaléleik mentén a soroló hullámszelvények fedik át egymást. Az átfedési csomópontokban négy sarokfelület egymáson történő elhelyezkedése a hullámlemezek anyagvastagságából össze­adódó felületi egyenetlenségek csak helyszíni kivágással, faragással és illesztéssel hozhatók e tetőhéjazat síkjába. A nagyméretű hullám-2 2 lemezek tetőn történő mozgatása nehézkes és kézi megmunkálása is sok élőmunkát igé­nyel. Ilyen élőmunka a már említetteken kívül az alsó és felső sorok átfedett felületei közé elhelyezendő tömítés is, amely a torlószéllel érkező hó vagy csapadékvíznek a fedett tető­térbe történő bejutása ellen véd. Ismeretesek kisebb méretű és hullámfelü­letű tetőfedő hullámlemezek is, de hátrányaik a mozgatás kivételével azonosak a nagymére­tű hullámlemezek hátrányaival. A hullámle­mezek általában nem alkalmasak magasház­tetők héjaiására. A hullámlemezek tetőhéjalás; ra történő alkalmazásakor a szarufákat át­hidaló szelemen jellegű záróléc, vagy tetőléc igénye kevesebb, mint a kisebb méretű hullám vagy sík lemezeké és cserepeké. Például a tetőfedő síklemezekből m2-ként 10—12 db, a cserepekből m2-ként 15—J9 db tetőfedő elemre van szükség és ez a sűrűség nem előnyös, mivel több tetőlécet, illetve faanya­got igényel. A fenti tető héjaló elemek közös hiányos­sága, hogy élőmunka és faigényük jelentős. A találmány célja' a fenti megoldások elő­nyeinek megtartása mellett azok hiányossá­gainak kiküszöbölése oly módon, hogy olyan középméretű tetőhéjaló lemezt hozzunk létre, mely geometriai méretei alapján a beépítés­kor egy személy általi kézi mozgatást, m2- -enként kis számú beépítést igényel, továbbá geometriai részkialakításai lehetővé teszik a tetőhéjazat nagyfokú hó- és vízzárását is. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a tetőhéjaló lemezt szélein, különösen a vertikális irányú átfedést biztosí­tó szélein, valamint a sarkoknál a gyártás során olyan speciális geometriával alakítjuk ki, mely a könnyű, pontos illesztést, valamint a csapadék tetőtérbe való bejutásának meg­akadályozását biztosítja, olyan tetőhéjaló le­mezt kapunk, melyből könnyen kezelhetőén, viszonylag gyorsan, minden külön, utólagos megmunkálás, tömítés nélkül összefüggő tető­héjazat alakítható ki. A találmány lényege, hogy a tetőhéjaló lemez vertikálisan egymáshoz illeszthető szélei közül a felső szélen felfelé hajló vízküszöb, míg az alsó szélen lefelé hajló vízorr van kialakítva, a lefelé hajló vízorr geometriája a tetőhéjaló lemez külső tér felöli felületi geo­metriájához illeszkedően, míg a felfelé hajló vízküszöb geometriája a tetőhéjaló lemez tető­tér felöli, belső felületi geometriájához illesz­kedően van kialakítva, valamint a tetőhéjaló lemez átfedett szelvényének sarkai a tetőhé­jaló lemez mellett horizontálisan elhelyezett következő tetőhéjaló lemez átfedő' szelvényé­nek sarkaiba csatlakoztathatóan vannak kiala­kítva. A találmány egy előnyös kiviteli alakját a továbbiakban az ábrák alapján ismertetjük. Az /. ábrán a tetőhéjaló lemezt felülnézet­­ben, míg 199178 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom