199161. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polimer bevonattal stabilizált poliizocianátot tartalmazó diszperziók előállítására

51

199161

52

Meohnaikai tulajdonságok.

9 » táblázat

A

B

C

D

Szakítószilárdság £MPaJ

35

36

lo,5

37

Szakadási nyúlás [#]

47o

780

334,o

860

Továbbszakitó

szilárdság [iCN/mJ

11,3

52

7,5

45

Shore keménység A

65

82

69

83

Rugalmasság

54

58

65

62

Amennyiben az A.) — D.) kísérletekben az anyagot nem hevítjük tovább poliuretánná, hanem a reakciókeveréket 5,5—60°C-ról ismét lehűlni hagyjuk, akkor szilárd granulátum 30 vagy nagyviszkozitású paszta megjelenésű, jó tárolási stabilitású egykomponensű poliuretán-rendszerekhez jutunk.

E rendszereket tetszőlegesen hosszú időtartamig lehet kb. 70—100°C-ra hevített formában vinni. A megömlesztés (60—80°C) után a higan folyó olvadékok a formát jól kitöltik, a folyási karakterisztikánál a forma hőmérséklete meghatározó. A végső tér- 40 hálósítás végül is 110—120°Ç-on következik be.

Éppen ezért ezek az egykomponensű rendszerek öntési eljárással feldolgozhatok, amennyiben a feldolgozási hőmérséklet a poliészter feldolgozási hőmérséklete felett van. 45 E célból ajánlatos a jó tárolási stabilitású reakciókeveréket a feldolgozás előtt megömleszteni (50—70°C), gáztalanítani. Ezt követően az anyagot a kívánt előmelegített formaüregbe öntjük, végül a formát 110—120°C-on hevítjük. Néhány perc megszilárdulási idő és 30—60 perces megeresztés után a nagyrugalmasságú elasztomerek a formából kivehetők. 9

9. példa A.) kísérlet

Adipinsavból és 56-os OH-számú etilén-glikolból (móltömeg 2000) kapott poliészter 60 500 g-jához 50—70°C hőmérsékleten 2,0 g (0,0175 mól) 2,5-dimetil-piperazin amin-stabilizátort (4,66ekv.%) adagolunk. Ezt követően finom por alakban (10—40 pm) bekeverünk

2,4-diizocianato-toluol bázison előállított 131 g 0g

(0,376 mól) uret-dion-diizocianátot. Néhány perc keverés után a stabilizált diizocianát szuszpenzióhoz hozzáadunk 22,25 g (0,125 mól) 2,4-/2,6- (65/35) -diamino-3,5-dietil-toluol izomer elegyet és 1 g ólom-oktoát oldatot. A reakcióelegy rövid gáztalanítása után az olvadékot formába öntjük, melyet 120°C-on kihevítünk. Néhány perces keményedési idő és 1—2 óra temperálás után nagyrugalmasságú anyagot kapunk, melynek tulajdonságait a 10. táblázatban tüntetjük fel.

B.) Kísérlet (keményebb beállítás)

500 g, az A.) kísérlet szerint előállított lineáris poliészterhez 2,5 g (0,022 mól) 2,5 dimetil-piperazin amin-stabilizátort (4,4 ekv.%) adunk. Ezt követően hozzákeverjük szintén az A;) kísérlet szerinti nyert finom por alakú uret-dion-diizocianát 174 g-ját (0,50 mól).

Néhány perc keverés után a stabilizált poliizocianát szuszpenzióhoz hozzáadunk 44,5 g (0,25 mól) A.) kísérlet szerinti aromás diamint és 1 g kéntartalmú (UL-29 márkanevű/Witco cég terméke) ón (IV) katalizátort. Rövid gáztalanítást követően az olvadékot formába öntjük és 120°C-on 1,5 óra időtartamig kihevítjük, mikoris nagyrugalmasságú anyaghoz jutunk (lásd 10. táblázat).

Ha a kísérletet amin-stabilizátor nélkül megismételjük, akkor a katalizátor jelenlétében 50°C-on már kb. 30 perc alatt besűrűsödés és térhálósod ás következik be.

A találmány szerinti eljárásnál amin-stabilizátor {'elhasználásával a reakcióelegy 60°C-on 18 óra után is gyakorlatilag változatlan, a poliuretán reakció megindításához pedig 120°C-ra történő hevítés szükséges.

27