199151. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bisz-foszfonsav-származékok előállítására

199151 1 A találmány tárgya eljárás új bisz-fosz­­fonsav-származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállí­tására. A találmány tehát egyrészt olyan új bisz­­foszfonsav-származékok és ezek gyógyászati­­lag elfogadható sói előállítására vonatkozik, amelyek az (I) általános képlettel jellemez­hetők. Ebben a képletben R1 jelentése hidrogénatom vagy 1 —10 szénatomot tartalmazó alkil-, 3—8 szén­atomot tartalmazó cikloalkil-, fenil­­vagy olyan, 2—8 szénatomot tartalma­zó alkenilcsoport, amely fenilcsoport­­tal vagy pedig fenil-(1—5 szénatomot tartalmazó) alkilcsoporttal van helyette­sítve, és a fenilcsoport adott esetben 1—4 szénatomot tartalmazó alkoxicso­­porttal helyettesítve lehet; R2 jelentése hidrogénatom vagy 2—4 szén­atomot tartalmazó alkanoilcsoport; R3, R4, R5 és R6 azonos vagy eltérő jelen­téssel hidrogénatomot vagy 1—4 szén­atomot tartalmazó alkilcsoportot jelent; azzal a megkötéssel, hogy ha R1 jelentése me­­til-, etil-, izopropil- vagy terc-butilcsoport, akkor R2, R3, R4, R5 és R® közül legalább az egyik hidrogénatomtól eltérő jelentésű. A találmány tárgya másrészt eljárás csont­­reszorpció-gátló és artritisz-ellení gyógyászati készítmények előállítására. Ezek a gyógyá­szati készítmények hatóanyagként az (I) álta­lános képletű bisz-foszfonsav-származékokat vagy ezek gyógyászatilag elfogadható sóit tartalmazzák. A szakirodalomból már ismertté váltak különböző bisz-foszfonsav-származékok. így például a 89 293/80 sz. japán közrebocsátási iratból a találmány szerinti vegyületekhez hasonló, a helyettesített izoxazolil-csoport 3-helyzetében amino-metilén-bisz-foszfonsav­­-maradékot tartalmazó, a (B) általános kép­lettel — a képletben Rla jelentése hidrogén- vagy halogénatom vagy alkilcsoport, R2a jelentése hidrogénatom vagy alkilcso­port, és Y jelentése oxigénatom vagy iminocso­­port — jellemezhető vegyületek ismertek. Az említett japán közrebocsátási iratban azonban csak olyan helyettesített izoxazolil­­-amino-metilén-bisz-foszfonsav-származéko­­kat írnak le, amelyek metil-, etil-, izopropil­­vagy terc-butilcsoportot tartalmaznak alkil­­csoportként az izoxazolilcsoport alkil helyet­­tesítőjeként, továbbá csak szabad bisz-fosz­­fonsav-származékokról tesznek említést. Konkréten csak az (I”) általános képle­tű — a képletben R1’ jelentése metil-, etil-, izopropil- vagy terc-butilcsoport — jellemez­hető vegyületek ismerhetők meg az említett japán közrebocsátási iratból. Ezek a vegyületek az említett japán köz­rebocsátási irat szerint a mezőgazdaságban 2 felhasználható vegyületek, elsősorban herbi­­cid hatású vegyületek, azonban a leírásban még csak utalás sem található arra, hogy ezeknek a vegyületeknek gyógyhatásúk lenne. A csontok olyan élő szövetek, amelyek részt vesznek a kalcium reszorpciójában és kicsa­pásában abból a célból, hogy egy élő szerve­zeten belül állandó szervetlen egyensúly ala­kuljon ki. A növekvő csontokban a szervetlen anyagok kicsapódása meghaladja a szervet­len anyagok reszorpcióját (azaz újraoldódá­­sát), azonban a csont-reszorpció gyakran meghaladja a csontképződési folyamatot bi­zonyos speciális megbetegedések, így például az úgynevezett hypercalcemia vagy a Paget­­-kór esetén. A csont-reszorpció által okozott megbetegedések kezelésére napjainkig, az 1 - ( hid roxi-etil idén) -1,1-bisz-foszfonsavat (etidronate), vagy a diklór-metilén-bisz-fosz­­fonsavat (chlodronate) alkalmazták, ezek a vegyületek azonban nem kielégítők egyrészt, mert aktivitásuk nem eléggé nagy, másrészt ártalmas mellékhatásuk is van. így tehát az említett megbetegedések kezelésére kielégít­hetőén alkalmazható gyógyászati készítmé­nyek a mai napig nem ismeretesek. Az izületi gyulladások (artritisek) az ízü­letek gyulladásos megbetegedései. Ezek közé tartozik a reumatikus izületi gyulladás (artri­­tis) és más analóg, az ízületek gyulladásos folyamataival együttjáró megbetegedések. Mindenekelőtt a reumatikus artritis a leg­inkább elterjedt megbetegedés. Ez egy olyan kriptogenetikus krónikus poliartritis, amely­nél a fő károsodás abban áll, hogy az úgyne­vezett intrakapszuláris réteg szinoviális memb­ránja gyúlladásos sérülést szenved. Az art­ritisek, így például a reumatikus artritis prog­resszív megbetegedések olyan értelemben, hogy artrikuláris rendellenességeket, így pél­dául artrikuláris deformációt, vagy ankylosist okoznak. így tehát ha ezeket a megbetege­déseket nem lehet hatásosan kezelni, akkor bizonyos esetekben végül súlyos szomatikus rendellenességeket okozhatnak. Az ízületi gyulladások gyógyászati kezelé­sére napjainkig a legkülönbözőbb gyógy­hatású anyagokat használták, igy például szteroidokat, például a kortizont és más ad­­renokortikális hormonokat; nem-szteroid tí­pusú gyulladásgátló ágenseket, például az aszpirint, piroxicam-ot vagy az indometacint; aranytartalmú hatóanyagokat, például az arany-tiomalátot; antireumatikus ágenseket, így például a chloroquine-készítményeket, D-penicillamint; köszvény elleni hatóanyago­kat, így például a colchicine-t; valamint immu­­noszupresszánsokat, így például a cyclop­­phosphamid, azathioprine, methotrexate és levamisole triviális nevű hatóanyagokat. Ezek az említett hatóanyagok azonban különböző hátrányokkal rendelkeznek, így például olyan káros mellékhatásuk van, amely alkalmazásukat hosszú távon megnehezíti, vagy például hatásuk nem kielégítő. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom