199150. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített alkán-difoszfonsavak és az azokat hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

199150 Olyan (II) általános képletű kiindulási anyagokat, amelyekben R2 hidrogénatom vagy hidroxicsoport, szintén előállíthatunk oly mó­don, hogy valamely megfelelő (Ili) általá­nos képletű vegyületet, R,-H (Ili) erős fémbázis, így alkáliföldfém- vagy alká­­lifém-hidrid, így nátrium-hidrid, jelenlétében egy (II/1), illetve (II/) általános képletű ve­­gyülettel, X, I CH2=C-X2 (IIj>) /°\ /x> CH/—>CC (Ilj2) X2 e képletekben X, és X2 jelentése (IV) általá­nos képletű csoport, reagáltatunk. A b) eljárásban használt (III) általános képletű kiindulási anyagokban az iminoéter-, illetve iminoésztercsoportok például a (III’) általános képletnek felelnek meg,-C(=NH)-X’3 (IIF) amelyben X’3 éterezett vagy észterezett hidr­­oxicsoportot, így rövidszénláncú alkoxicsopor­­tot, fenoxicsoportot, rövidszénláncú alkanoil­­oxicsoportot, benzoiloxicsoportot vagy halo­génatomot, például klóratomot, jelent. Olyan (III) általános képletű vegyületek, amelyek­ben X3 az említett (III’) csoportok egyikét képviseli, sókként, így ásványisavsók, példá­ul hidrogén-halogenidek alakjában is létez­hetnek. A (III) általános képletű vegyületeknek foszforossavval és foszfor-trikloriddal való reakcióját szokásos módon végezzük, amely­nek során a foszforossav-komponenseket elő­nyösen úgy állítjuk elő, hogy feleslegben lé­vő foszfor-trikloridot víztartalmú foszforsav­val, például kereskedelmi forgalomban lévő 75—95%-os, elsősorban 85%-os foszforsav­val szokásosan reagáltatjuk és így a termé­ket in situ képezzük. A reakciót előnyösen melegítés közben, például körülbelül 70— 120°C hőmérséklettartományban, alkalmas ol­dószerben, így tetraklór-etánban, triklór-etán­­ban, klórbenzolban, klórtoluolban vagy pa­raffinolajban és hidrolitikus feldolgozás mel­lett végezzük. A (III) általános képletű vegyületek is­mertek. A salétromsavval való kezelést szokáso­san úgy végezzük, hogy a salétromsavat vizes oldatban felszabadítjuk valamely sóból, pél­dául nátrium-nitritből, savas kezeléssel, pél­dául sósav hozzáadásával, eközben megfe­lelő, nem-stabilis diazóniumsó, például -klo­­rid közbenső termék képződik, amely az a­­-hidroxicsoport bevitele közben a nitrogént lehasítja. A kapott (I) általános képletű vegyüle­­teket ismert módon más (I) általános kép­letű vegyületekké alakíthatjuk. 5 így a kapott (I) általános képletű sza­bad vegyületeket, ideszámítva azok (I) ál­talános képletű belső sóit is, valamely előző­ekben említett bázissal való részleges vagy teljes semlegesítéssel bázikus sókká alakít­hatjuk. Hasonló módon tudunk savaddíciós sókat is a megfelelő szabad vegyületekké, il­letve ezek belső sóivá alakítani. Megfordítva a kapott (I) általános kép­letű szabad vegyületeket az előzőleg megne­vezett protonsavak valamelyikével való ke­zelés útján savaddíciós sókká alakíthatjuk. A kapott sókat önmagában ismert módon szabad vegyületekké alakíthatjuk, például savas reagenssel, így ásványi savval, illet­ve bázissal, például alkálilúggal történő ke­zeléssel. Az (I) általános képletnek megfelelő ve­gyületeket és sóikat hidrátjaik formájában is kaphatjuk vagy a vegyületek a kristályo­sításhoz használt oldószert zárhatják maguk­ba. Az új vegyületek szabad formái és sófor­mái között lévő szoros kapcsolat miatt az előzőekben megnevezett és az ezután követ­kező szabad vegyületeken vagy sóikon ér­telem- és célszerűen adott esetben a megfe­lelő sókat, illetve szabad vegyületeket is ér­teni kell. A találmány szerinti eljárásnál előnyö­sen olyan kiindulási anyagokat használunk, amelyek az előzőekben különösen értékesnek nevezett vegyületekhez vezetnek. Az előzőekben említett, találmány sze­rinti eljárással előállított (I) általános kép­letű vegyületeket vagy gyógyszerészeti leg elfogadható sóikat egymagukban vagy va­lamely gyógyszerészetileg elfogadható vivő­anyaggal együtt tartalmazó gyógyszerkészít­mények enterálisan, így orálisan vagy rek­­tálisan, és parenterálisan adhatók be. Az új gyógyszerkészítmények például kö­rülbelül 10—80%, előnyösen körülbelül 20— 60% hatóanyagot tartalmaznak. Az enterá­­lis, illetve parenterális beadásra alkalmas gyógyszerkészítmények például egységadag­­-formákban készülnek. Ilyenek a drazsék, tab­letták, kapszulák vagy a kúpok, továbbá az ampullák. Ezeket a készítményeket önmagá­ban ismert módon, például hagyományos ke­verő, granuláló, drazsírozó, oldó vagy lio­­filizáló eljárásokkal állítjuk elő. Orális beadásra alkalmas gyógyszerkészítménye­ket úgy kaphatunk, hogy a hatóanyagot szi­lárd vivőanyagokkal kombináljuk, a ka­pott elegyet adott esetben granuláljuk és az elegyet, illetve a granulátumot kívánt vagy szükséges esetben, megfelelő segédanyagok hozzáadása után, tablettákká vagy drazsé­­-magokká feldolgozzuk. Áikalmas vivőanyagok különösen a töl­tőanyagok, így a cukor, például a laktóz, sza­charóz, mannit vagy a szorbit, a cellulózké­szítmények és/vagy a kalcium-foszfátok, pél­dául a trikalcium-foszfát vagy a kalcium-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom