199147. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szabályos geometriájú, hidrofób, kristályos, mikropórusos, szilíciumtartalmú anyagok előállítására

199147 gokat szolgáltatnak, amelyek affinitást mu­tatnak vízgőzhöz, amelyet a retenció meny­­nyiségével mérünk (ml H20) g anyag stan­dard hőmérsékleten é§ nyomáson (STP), amely további 10—50%-al, előnyösen körül­belül 15—45%-al, csökken az abszorpcióké­pesség alatt, amelyet a deriváló lépés előtt, de a tektoszilikátnak a savval való kezelé­se és melegítéssel történt aktiválása után ál­lapítottunk meg. Abban az esetben, ha am­móniagőz retenciót használunk referenciaként, akkor az átalakított anyag vízgőzabszorp­ciója nem nagyobb, mint körülbelül az am­móniáénak 20—80%-a és esetleg kevesebb. Ellenben mind az ammónia, mind a víz irre­verzibilisen abszorbeálódik a hővel dehidra­­tált vagy hidratált tektoszilikát mintákon, amelyeket nem kezeltünk savval vagy nem alakítottunk át, így 200 ml gőz/g alumínium­­tektoszilikát értéknél nagyobb retenciös tér­fogatokat kaptunk a gáz-szilárd anyag kro­matográfiás körülmények között, amelyeket használtunk a retenciós térfogat mérésére. A találmányt a következőkben bemutat­juk a következő példákon is. A következő hat módszert használtuk ar­ra, hogy módosítsuk a klinoptilolit tulajdon­ságait. A, módszer — Gyenge savas mosás A tektoszililátot, például a klinoptilolitot, lengőpofás törőben megtörjük és utána egy Braun-porítóban porrá őröljük. A porított anyagot átengedjük egy 0,15—0,32 mm lyuk­­bőségű RoTap szitakeverőn és 50 mm átmé­rőjű, 90 cm hosszú Pyrex-csövet kétharmad részig megtöltünk vele. A porított anyagot üveggyapotdugóval a helyén tartjuk. Ezu­tán 40 liter 6 normál hidrogén-klorid-olda­­tot engedünk át a töltött oszlopon körülbe­lül 9 ml/min sebességgel 27°C-on. A savval kezelt anyagot a kolonna térfogatának há­romszorosát kitevő mennyiségű desztillált vízzel mossuk és utána levegőn szárítjuk. Az ily módon kezelt klinoptilolit világos zöld színű és az Si:A1 arány benne megközelítő­en 30. A2 módszer — Erős savas mosás Az A, módszerrel kapott világos zöld szí­nű anyagból 225 g mennyiséget 4,0 literes gömblombikba teszünk és 2,0 liter 6 normál HCI-t adunk hozzá. A keletkező szuszpenzi­ót 2,0 óra hosszat visszafolyatás közben me­legítjük. A fehér színű ásványi anyagot vá­kuumszűréssel elkülönítjük és ionmentesí­tett vízzel többször mossuk. Az ily módon kezelt klinoptilolit Si:Ai aránya körülbelül 212. H, módszer — Gyenge hőkezelés Körülbelül 10 g porított tektoszilikátot (klinoptilolitot) 250 ml-es főzőpohárba te­szünk és 150°C-on melegítjük 20 óra hosz­­szat vákuumban és szárítjuk 13* 102 Pa-nál kisebb nyomáson kemencében. Vákuumban 6 9 való melegítés után az anyagot 150°C-on tá­roljuk környezeti nyomáson. Hj módszer — Erős hőkezelés Körülbelül 10 g porított tektoszilikátot (klinoptilolitot) 250 ml-es kvarc főzőpohár­ba viszünk és 550°C-on melegítjük 14 óra hosszat környezeti nyomáson, majd 150°C-os kemencébe visszük és környezeti nyomáson ott tároljuk. D1 módszer — szililezés Piridint öntünk kálium-hidoxid szemcsék fölé és az együttest 24 óra hosszat állni hagy­juk, majd bárium-oxidról ledesztilláljuk és 4A molekulaszitán tároljuk. Toluolt vissza­folyatás közben melegítünk három napon ke­resztül, utána ledesztilláljuk és Linde típu­sú 4A molekulaszita felett tároljuk. Ezután olyan reagenselegyet készítünk, amely 20% piridinből, 15% diklór-dimetil-szilánból és 65% toluolból áll és a molekulaszita felett tároljuk. 250 ml-es gömblombikot mágneses keve­rővei, visszafolyató hűtővel és argonbeveze­tő csővel szerelünk fel és a lombikot száraz argongázzal átöblítjük, majd 10 g porított tektoszilikátot, valamint 100 ml fenti reagens­elegyet viszünk a lombikba. A keletkező szusz­­penziót 20 óra hosszat visszafolyatás közben melegítjük. A reakció lejátszódása után a savval kezelt tektoszilikát-anyagot szűréssel elkülönítjük, majd száraz toluollal és me­tanollal mossuk. Az anyagot legalább két óra hosszat metanolban visszafolyatás köz­ben melegítjük, szűréssel elkülönítjük és kör­nyezeti körülmények között tároljuk. D2 módszer — metilezés Körülbelül 5,0 g porított anyagot acél­bombába teszünk körülbelül 50 ml metanol­lal együtt. A bombát lezárjuk és 220°C-on melegítjük 4—12 óra hosszat. Ezután a bom­bát 25°C-ra hűtjük és az anyagot szűréssel elkülönítjük. A gázretenciós térfogat meghatározása A kezelt, porított tektoszilikátot 3 mm bel­ső átmérőjű, 6 mm külső átmérőjű szililezett üvegkolonnába visszük és egy szililezett üveg­gyapot dugóval ott tartjuk. Az oszlopot egy gázkromatográf kemencébe helyezzük. Az injektornyílást 200°C-on, a detektort 250°C felett és az oszlopot 45—50°C-os kezdeti kon­dicionáló hőmérsékleten tartjuk 10—30 percig. A detektorvezeték áramot 150 mA-on tart­juk és a vivőgáz (He) bevezető nyomást 4,1 -103 kPa értékre állítjuk. A gázinjektá­lást 33-50 kPa értékkel a környezeti nyomás felett végezzük és 75—125 pl-t viszünk be, míg a folyadékból 1—2 pl-t injektálunk. A víz- és ammóniaretenciós térfogatokat 200°C-os kolonnahőmérsékleten mérjük. Ilyen körül­mények között az ammónia irreverzibilisen abszorbeálódott. Az eredményeket K érték-10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom